Az „ebrendészeti hozzájárulásról” szóló új törvény a felelős állattartást, a kisállatok megbecsülését, nevelési szempontokat és az önkormányzatok büdzséjét emlegeti. Mindez szép és jó, de az egymillió kutya és százezer kóbor kutya országában semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre hangzik. Ebadót már eddig is fizettünk (húsz éve), csak a veszettség elleni védőoltás árába beépítve. Ez persze marad, mellette itt az újabb tétel.
Ki fog fizetni?
| A menhelyi és az örökbe fogadott kutyák mentesülnek |
Az ebadó minden olyan tulajdonost sújt, akinek négy hónapnál idősebb a kutyája. Kivételnek számítanak a rendőr-, mentő-, rokkantsegítő- és vakvezető kutyák, illetve azok az ebek, amelyek menhelyen vagy telephelyen élnek, vagy onnan fogadták őket örökbe. Saját házikedvencünk is mentesülhet a fizetési kötelezettség alól, de ez talán drágább megoldás, mint maga az adó. A legszerencsésebb eset az, amikor a helyi önkormányzat nem veti ki az ebrendészeti hozzájárulást, ugyanis ez csak egy törvény adta lehetőség, amivel nem muszáj élniük. Ha viszont már kivetette, akkor csak ivartalanítással vagy azonosító csip beültetésével mentesülhetünk az adó alól. Ha a kettő közül az egyik megvan, a fizetendő összeg máris évi ezer forintra mérséklődik, ha mindkettő, akkor ingyen szeretgethetjük a kedvencünket. Sajnos a gazdik számára még ez sem tűnik erős motivációnak, ugyanis az ivartalanítás ára egy kisebb méretű eb esetében 15 000 forintnál kezdődik, és akár a 45-50 000 forintot is elérheti, míg az azonosítók elhelyezése négy és tízezer forint körüli összegre tehető. Tehát egy átlagos méretű kutya esetében a költségek úgy 30–40 000 forintra is rúgnak, ami laza tízévnyi ebadó összegének felel meg. Az oltások, a féregtelenítés és a gyógyszerek amúgy is tetemes költséget jelentenek a kutyatulajdonosoknak, így a további pénzeket a nehéz gazdasági helyzetben sokan nehezen gazdálkodják ki.
Csipet a fülbe
Egy korábbi, 2010-ben született törvény szerint a kutyák adásvétele azonosító mikrocsip nélkül nem legális, legtöbbjüknek még sincs ilyenje. Schneider Kinga, a budapesti Noé Állatotthon Alapítvány munkatársa szerint a fővárosban csak körülbelül minden tizedik ebet jelöltek meg. Ugyan vannak kivételek (például Mohács, ahol a helyi önkormányzat minden kutya számára ingyenesen biztosította a lehetőséget), de a hajdúböszörményi Pacsi Kutyamenhely Alapítvány titkára, Galacziné Kathy Mária szerint vidéken ez az arány az öt százalékot sem éri el. Schneider Kinga azt is hozzátette, hogy a rossz szabályozás miatt elég, ha a gazdik beültettetik a csipet, de a kutya regisztrációját már semmilyen törvény nem írja elő, pedig ez lenne a lényeg. „Ez további 1500 forintos terhet jelent, de az állatorvosok ennek fontosságára gyakran egyáltalán nem hívják fel a figyelmet” – mesélte nekünk.
Mit ad az állam a pénzünkért?
A törvény szerint a beszedett összeg felét ivartalanításra és az azonosítós megjelölés támogatására kell fordítani, de ezzel kapcsolatban sokan szkeptikusak. Ahogy a parkolási díjak mértékéből sem látszik az utak minőségének javulása, úgy sokak szerint az ebadó is csak az önkormányzatok kasszájának gyarapítását szolgálja. „Az állam és az önkormányzatok a kóbor ebek problémáját már régóta próbálják áthárítani a civil szervezetekre és alapítványokra, amelyek jobbára az 1 százalékos adófelajánlásokból élnek. Ha ebből a mostani adóból a menhelyek is kaphatnának, az nagy segítség volna, de mivel ebrendészeti hozzájárulásról van szó, ez inkább a sintértelepek és a kóbor kutyák összegyűjtésének támogatását fogja jelenteni” – magyarázta nekünk a Pacsi Kutyamenhely Alapítvány titkára.
„Az árat a becsületes gazdák fizetik meg”
„Attól félünk, hogy az új adó miatt az emberek tömegesen teszik majd utcára a kutyáikat – mondja Schneider Kinga. – Rövid távon szinte biztosan ez várható. Az utóbbi években a válság miatt már amúgy is túl sok kutyát dobtak ki. Budapesten a miénkkel együtt három nagyobb kutyamenhely működik, és már most is telt házzal üzemelünk. Folyamatosan egymást kell hívogatnunk az üres helyekért, és sajnos túl sokszor fordul elő, hogy vissza kell utasítanunk egy-egy kóbor kutya befogadását helyhiány miatt.”
Ha pedig nem dobják ki a kutyust, még mindig akadnak kiskapuk. A tulajdonosok például papírt vehetnek arról, hogy az állatot menhelyről fogadták be, vagy az állatorvostól szereznek be hamis igazolást az ivartalanításról. „Sok ember ilyen tekintetben nem gátlásos. Akadt rá példa, hogy amikor a kötelező védőoltások miatt voltak ellenőrzések, néhány gazda eldugta a pincébe vagy az ólba a kutyát, lekötözte a lábait és a száját, hogy amikor arra járnak az ellenőrök, ne vegyék észre” – mondta el a rémtörténetet Galacziné Kathy Mária.
Vámosi Orsolya, egy bobtail-német juhász keverék gazdája szerint „akik eddig se voltak felelősségteljesek, ezután sem lesznek azok, ráadásul ennyi erővel akár a cicákra is ki lehetne vetni adót”. Szemerédi Gyöngyi, egy tacskó és egy golden retriever gazdája szerint az új törvény várható volt: „Mindenből pénzt akarnak csinálni, még a kutyákból is. Ettől senki nem lesz felelősségteljesebb gazda, inkább kidobják majd szegényeket.”