„Az én kérdésem rövid. A fiam tizenhárom éves. Mindenképpen diszkóba akar menni. Én nem engedem. Ezen sokat veszekszünk, holott azelőtt jóban voltunk. A nővére tizenhét, ő jár diszkóba, és ezért a fiam is menni akar. Engedjem?”
13 év
Nehéz szívvel mondom, de: engedje.
Azért mondom nehéz szívvel, mert ilyesmiben nem lehet – pláne a távolból – tanácsot adni.
Azért nem, mert a felelősséget nem lehet átvállalni.
Nem is a közelmúlt eseményére gondolok, amikor a kitört pánikban gyerekeket – vagyis fiatalokat, tinédzsereket – agyontapostak, hanem például a „diszkóbalesetekre”, amit a fiatalok nem józan, de volánhoz ülő társuk autójában szenvednek el, vagy éppen a leitatásokra, netán „beetetésekre”, amikben aztán többnyire a legártatlanabb kezdő fiatalok bukhatnak le egy razzián.
De általában természetesen: nem történik „semmi” – általában nem lesz nagyobb baj egy kiruccanásból. De ennek felelősségét csak a szülő tudja vállalni.
Miért mondom mégis, hogy engedje?
Mert a tizenharmadik év már a kamaszkor küszöbe, sőt manapság már többnyire a küszöbön túl van.
És a kamaszról joggal mondják, hogy csak „kamaszkora előtt lehet nevelni”.
A kamaszkor szülői feladata: az elengedés.
Ez sokszor szorongató. De éppen ezt kellene a szülőnek ilyenkor „kibírnia”.
Ha eddig „minden rendben volt”, ha eddig a gyerek érzelmi biztonságban és bizalomban nőtt fel, akkor kialakult benne az érzelmi igényesség, a személyesség igénye, ami óvni fogja őt a sodródástól.
Nagy amerikai vizsgálat állapította meg, hogy a kamaszkor nem különösebben konfliktuózus, nem vezet vészes törésekhez, szakításokhoz, ha a szülők tudják gyakorolni a szabadon engedés erényét.
És ilyenkor általában tapasztalhatják, hogy a gyerekek tapintattal bánnak velük, ami azt is jelenti – ha
a kapcsolat jó –, hogy nem gyötrik őket túlságosan, hazatelefonálnak, ha később jönnek, sőt még azt is
elárulják, hogy hová mennek, és igazat is mondanak, ha nem faggatjuk őket.
Sok tizenhárom éves kamasz már nemegyszer „kész férfi”, vagy éppen „anyányi nő”. Ehhez hozzájárul az akceleráció, a testi fejlődés meggyorsulása. (Ami persze nem jelenti a lelki-szellemi érés meggyorsulását, ez a kettő az utóbbi időben inkább mintha szétvált volna egymástól, és a személyiségben való érés nem előbb, hanem később következik be, mint az elmúlt évszázadokban!)
Igen, a mai tizenhárom éves még általános iskolás „gyerek”, de régebben a különböző kultúrákban a tizenharmadik év már a férfivá avatás-fogadás éve volt, a zsidóságban a bar micvó ideje, ami után a fiatalember esetleg vándorútra kelt a világban. (Maga a kifejezés azt jelenti: a törvény fia – ezentúl már a felnőttvilág törvényei vonatkoznak rá.)
További nehézség, hogy tizenhét éves nővére elmehet, és ő nem.
Nem szerencsés helyzet.
Viszont az kedvező és előnyös, ha nem egyedül, nemcsak haverokkal, hanem a nővérével is indul el
a diszkó-éjszakába. A nagyobb testvér – és pláne a nagyobb lánytestvér – általában mérséklő hatású.
És: az alku. Ranschburg tanár úr hangoztatta gyakran, hogy gyerekeinkkel folytonos alkuban állunk.
„Jó, elmehetsz, de most az első alkalommal még fél tizenkettőre érj haza.”
Lehet, hogy harsány kacaj fogadja kérésemet, de akkor alkudjunk tovább…
És ugyanígy: változás, időkitolás esetén hazaszólni – telefon vagy esemes.
Szabad elengedés esetén – és magzati kortól fennálló érzelmi kommunikáció esetén! – ez működik, bármilyen hihetetlen.
Nem működik viszont, ha a fokozódó önállósodás miatti egyre súlyosabb veszekedésekkel, gyanúsításokkal, bizalmatlansággal érkezünk meg a kamaszkorba. Mert ennek az önállósodásnak, elszakadásnak a fokozatos, első jelei már hét- és kilencéves kor között előbukkanhatnak (vagy még előbb!), és ilyenkor kell, hogy működjön a szülői rugalmasság.
A fokozódó önállósodás, melyet a szülő elismer – bármilyen hihetetlen – védi is a gyereket, mert érzi, hogy az ő felelőssége, ami történik, és ez megerősíti. Nem kitörni akar a túl szűk keretekből, hanem – a maga védelmében – megerősíti a tágabb határokat.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából: 
- Milyen az élet a tévé után?
- Hogy él a nő Dubaiban?
- Anya főz
- Mit tegyek, ha féltékenyek egymásra a gyerekeim?
- A boldogság hányadosa
- Nagy változás kis átalakítással
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!