A hír: Magyarországon is észlelték a radioaktivitás szintjének minimális emelkedését – közölte Sáfrány Géza, az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) sugárbiológiai laboratóriumának főigazgatója. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) pénteken tájékoztatott arról, hogy alacsony szintű radioaktív sugárzást észleltek Csehországban és Európa más pontjain, de hozzátették: a jód–131 részecskék nem jelentenek veszélyt a lakosság egészségére. A márciusi japán katasztrófa után Magyarország egész területén ki lehetett mutatni a radioaktivitás minimális megemelkedését, de az sem volt akkora mértékű, hogy az emberi egészségre bármilyen veszélyt jelentett volna. A most mért értékek pedig messze alatta vannak az akkori sugárzási értékeknek, így egészségügyi kockázat most sem áll fenn – hangsúlyozta a főigazgató, aki szerint időnként előfordul, hogy egy-egy mérésnél a radioaktivitás szintjének megemelkedését észlelik, de ennek okát sokszor nem sikerül kideríteni.
Karafiáth Orsolya véleménye: Nagyon megnyugtatók az ilyen hírek. Nem, semmi gond, emelkedett ugyan a radioaktivitás szintje, de ne aggódjunk, ez még semmiképpen sem veszélyes, nincs gond, minden mehet tovább úgy, mint ment eddig. Építsünk még több atomerőművet, bővítsük a már meglevőket, szuper lesz. Nos, szerintem sokkal nagyobb a baj, mint amit az ilyen írások sugallnak. Egyszerűen nem értem, hogyan lehet még mindig atomenergiában gondolkodni és nem más utakat keresni. Sokan megírták már sok helyen a legutóbbi katasztrófa kapcsán, milyen súlyos érvek szólnak amellett, hogy mondjunk nemet az atomenergiára. Röviden megpróbálom összeszedni én is a veszélyeket, amiket minden egyéb lobbival, ellenpropagandával, nagyhangú megnyugtatásokkal próbálnak elfedni. Az első és legfontosabb pont az, hogy biztonságos atomerőmű nem létezik. Mindig erre gondoljunk, ez legyen az alaptételünk! Állítják, hogy a katasztrófa bekövetkezésének egy tízezred százalék esélye van. Ez egy laikust akár meg is nyugtathat. De ha belegondolunk, hogy ez pontosan mit is jelent, már korántsem ilyen rózsás a kép.
Fukusima idején négyszáznegyvenhat reaktor működött a világban (mára pár tucatot leállítottak, de így is négyszáz körüli a számuk), a számítás szerint huszonkét egész hat tized évente történhet valami tragikus. (Csernobil és Fukusima között huszonöt év telt el…) Érdekes végigfuttatni, hány atomkatasztrófa fér még bele az életünkbe! „Azt mondták Csernobil előtt, hogy az erőművek biztonságosak – mondja Vay Márton, a Greenpeace szóvivője –, a katasztrófa után azt mondták, hogy tanultak belőle, nagyon sokat fejlődött a technika, most már biztos nem lehet baj. Aztán jött Fukusima. Ahol nem a földrengés és a cunami miatt tört ki a baj, hanem azért, mert emberi és tervezési hibák fordultak elő. Ez mindenhol a tragédia kulcsa. 2006-ban Svédországban például egy sima vihar miatt állt le a hűtési rendszer és az atomerőmű vezetése szerint is a »tiszta szerencsének« volt csak köszönhető, hogy nem következett be tragédia.”
Vaskos tévedés az is, hogy az atomenergia olcsó lenne. Már csak az erőművek építése is hatalmas vagyonokat emészt fel, ráadásul menetrendszerűen az eredeti tervek duplájába kerülnek. (Paks rossz példa, az a régi rezsimben épült, nem piaci alapon, így a beruházási költségeket nem építették bele az áram árába.) Ráadásul az atommal való foglalatoskodás (kivéve a már meglévő erőművek biztonságosabbá tételét) csak a pénzt vonja el a valódi alternatívától: a megújuló erőforrásoktól. A nap, a szél, a víz energiája lehetne a segítségünkre, ráadásul mindez munkahelyteremtéssel is járna. Gondoljunk bele, hány embernek ad munkát egy atomerőmű, és hánynak adhatna több, az ország minden térségében működtethető hálózat. Egyre nő a munkanélküliek száma, de egy ilyen döntéssel a válságrégiókban is kaphatnának esélyt rengetegen. Értelmes, produktív, zöld esélyt.
És akkor egy másik hatalmas veszélyről, az atomhulladékokról még nem is beszéltünk! „A nagy aktivitású hulladék végleges elhelyezése a világon sehol sem megoldott – mondja erről Vay Márton –, mindössze évtizedek óta elhúzódó, roppant pénzeket felemésztő kutatások folynak. Papíron vannak ugyan elképzelések, de a legjobb gyakorlati próbálkozások is iszonyú hamar, pár éves távlatban elbuktak, pedig itt cirka háromszázezer évre kell biztos megoldást találni. Ennek ellenére 1954 óta termeljük ezt a hulladékot. A felezési időnek megfelelően több tízezer – akár százezer – évig biztonságos hely kialakítása lehetetlen feladatnak tűnik, különösképp ha a folyamatos társadalmi változásokat, a háborúkat és a lehetséges terroristaveszélyt is tekintetbe vesszük.”
Úgy vélem, érdemes ezen tudás birtokában olvasni az ilyesfajta „megnyugtató” híreket.