Késelés – biztonsági őrt és fémdetektort az iskolákba?

Szerda délelőtt egy fiú megszúrta két társát a Borsod megyei Tiszaújváros egyik középiskolájában, egyiküket életveszélyesen; a 13 éves gyereket mentőhelikopter szállította kórházba, ahol azonnali műtétet végeztek rajta – a fiú állapota stabil. 14 éves társa könnyebben sérült. Másnap reggel annyit lehet tudni, hogy az eset az Eötvös József Gimnázium Szakképző Iskola és Kollégium mosdójában történt, az okok még homályosak, de meg nem erősített hírek szerint az elkövető drogozhatott a vécében, amikor rányitottak.

Fülöp György, Tiszaújváros alpolgármestere, aki megválasztása előtt az intézmény igazgatója volt, az MTI-vel azt közölte: megdöbbent a történteken és szurkol a diák felépüléséért. „Ilyen még soha nem történt Tiszaújvárosban” – mondta.
Az iskolából a tanulókat déli 12 óra előtt hazaengedték, közülük többen is azt mondták: úgy tudják, a késelő fiú nyakon és hátba szúrta 7. évfolyamos társát, a 9. évfolyamos fiú pedig a karján sérült meg. Ezt a rendőrség nem erősítette meg, miként hivatalosan azt sem, hogy a késelő az iskolába járt-e, és hogy elfogták-e, de a Borsod Online úgy tudja, egy autóbuszról előállították.

A késnek már a jelenléte is ijesztő egy iskolában: míg egy fegyvertelen támadást többnyire túlél az áldozat, addig egy ilyen eszköz mellett csak a szerencse segíthet. Különösen riasztó, ha igaz, hogy a tettes és az áldozat között nem volt korábbi konfliktus: itt szintén az az érzésünk lehet, hogy bármelyik gyerekkel – akár a miénkkel is – megtörténhet ilyesmi.

A közvéleményben már most azok a legerősebb hangok, melyek szerint szigorítani kell a diákokkal szembeni bánásmódon. Ez adott esetben igaz is lehet, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy nincs még egy hete, hogy a fórumozók ugyanilyen elánnal vetették el a kemény kezet tanári részről, amikor egy iskolaigazgató vert meg úgy egy gyereket, hogy annak eleredt az orra vére.

Keményebb fellépés kellene?

Gerle Petra tanár ifjúságvédelmi felelősként egy műszaki szakközépiskolában dolgozik tizenévesekkel: nála csapódik le minden „nehéz eset”. „Szinte naponta tapasztalunk agressziót, aminek mindig vannak előzményei: kiabálás, erőszakos beszéd, lökdösődés, pofonok. Egy több mint ezer diákot foglalkoztató intézménynél ez valahol természetes is, hiszen az agresszió mindannyiunkban megvan, és sajnos nincs garancia rá, hogy ne történjen nagyobb baj. Biztos vagyok benne, hogy fizikai bántalmazás minden iskolában előfordul, csak van, ahol nem szívesen beszélnek róla.”

Oszik Márta pedagógus-iskolapszichológust munkahelyén, egy nyolcosztályos gimnáziumban általában a tanárok keresik fel, akik nem bírnak egy gyerekkel, de gyakran a bántalmazott gyerek szülei kérnek tanácsot. Azt mondja, már az óvodásoknál is mutatkoznak az erőszak előjelei, de van egy tipikus időszak, a 6. évfolyam körüli, amikor ezek a helyzetek élesednek.
„A hormonális változások miatt a tinédzsereket hamarabb elönti az indulati feszültség, nehezebben tudják visszafogni magukat, rivalizálnak egymással, de a felnőttekkel szemben is dacosabbak.”
Oszik Márta szerint ha az ilyesmi elfajul, az nem feltétlenül az erőszakos filmek miatt van, mint hangsúlyozza, ez a hatás nem bizonyított. „Inkább azoknál fordul elő, akikkel a szülők keveset foglalkoznak, esetleg otthon is erőszakos a szokásos hangvétel.”
 
A pedagógus különösen veszélyesnek tartja a hosszan tartó lelki gyötrést, amikor a diákok kiközösítenek és rendszeresen megaláznak valakit – általában valamelyik gyengébb, a sorból kilógó társukat. „Ennek sokszor nincs fizikai nyoma, de hosszú távon lelkileg megnyomoríthat valakit. De a fizikai bántalmazás sem ritka: tollhegyet, körzőt szúrni valakibe, vagy mondjuk kólásüveggel dobálózni: ilyen esetekkel találkoztam már eddigi sokéves munkám során”.

Ritkán derülnek ki

Csakhogy nem mindig derülnek ki, hiszen az ilyesmi mindig a felnőttek távollétében történik: a folyosó, az udvar eldugott részén, vagy éppen a mosdóban. Tanúk azonban általában vannak: egy gyerekcsoportosulás – a szakember szerint ez fokozza az erőszakot, ugyanakkor a szemlélők szinte soha nem kelnek az áldozat védelmére, mivel senki nem szeret azonosulni a „gyenge” szerepével. Az áldozat maga szintén ritkán jelez a környezetnek, mert szégyelli a dolgot, sokszor betegségtünetek – hasfájás, fejfájás, hányinger – utalnak rá, hogy baj van.

Gerle Petra azt mondja, hiba szőnyeg alá söpörni a „kisebb stikliket”, kötelességük megvédeni a gyerekeket, de sokszor tehetetlennek érzik magukat. „Tíz éve, amikor végeztem, más volt a »gyerekanyag«, minket nem készítettek fel erre a generációra. Pörgősebbek, mások az értékeik, egyre fiatalabb korban fordulnak elő bűncselekmények a körükben: nekünk ezzel lépést kell tartanunk. De a még erősebb szigor nem jó megoldás, nem lehet agresszióra agresszióval válaszolni, egy tanár főként nem teheti ezt. Az iskolának az a feladata, hogy indulatkezelésre neveljen. Ne a fegyelmi tárgyalás, a büntetés legyen az első lépés, hanem próbáljuk értelmesen megbeszélni velük a konfliktusokat. Ha azt látják, hogy így állunk hozzá, sokkal inkább partnerek lesznek.”

A szelídebb eszközök nem kizárólag valamiféle humánus elgondolás miatt fontosak, Oszik Márta azt mondja, a diktatórikus bánásmód egyszerűen nem vezet célra, csak rövid távon hatásos. „Tudomásul kell venni, hogy egy mai tanárnak soha nem lesz akkora tekintélye, mint valaha volt, de ez talán nem is baj; egy elfogadó, baráti légkörben kevésbé valószínű, hogy késelésig fajuljanak a dolgok. Ha a szigorral és büntetésekkel félelmi légkört alakítunk ki, azzal csak azt érjük el, hogy még nagyobb feszültség fojtódik el, és később, ha a kontroll csökken, mondjuk a tanár háta mögött, annál erősebben szabadul fel – magyarázza. – Gondoljunk csak bele: az erőszakos tinik sokszor pontosan ilyen, durva fegyelmező családból származnak.”

A szakemberek viszont abban egyetértenek, hogy azt, hogy kés kerüljön az iskolába, kizárólag drasztikusabb biztonsági szabályokkal lehet megoldani. Akár úgy, mint Amerika-szerte: fémdetektoros kapukkal, biztonsági őrökkel. „Elképzelhető, hogy pár év múlva itt fogunk tartani – mondja Gerlei Petra –, bár ha valaki bántani akarja a másikat, puszta kézzel is meg fogja tenni. Sajnos az agresszió elszabadulása csak egy bizonyos pontig visszafordítható folyamat.”