Minden második magyarnak – egészen pontosan a népesség 47,8 százalékának – van kutyája – derült ki egy felmérésből, amely egy, ma már Magyarországon is elérhető vezető brit állateledel márka megbízásából készült.
Nem meglepő, hogy a kutyatartást leginkább a lakókörnyezet és a társadalmi státusz határozza meg: a falusi, alacsony lélekszámú településeken, családi házakban, illetve alsó középosztálybeli háztartásokban nagyobb arányban tartanak kutyát.
Legnagyobb arányban a községekben (59,5%), az 5–10 ezer fős településeken (68,4%), a háromfősnél nagyobb háztartásokban (54,3%), a 30–39 évesek korcsoportjában (53,5%), a férfiak (50,6%) és a szakmunkásképzőt (53,4%) vagy szakközépiskolát (53,6%) végzettek körében találhatóak ebtulajdonosok.
Tévedés, hogy főleg a magányosak hobbija volna
Így a kutatás adatai nem igazolják azt a közkeletű feltételezést, hogy a kutyások között többen lennének a magányos, egyedülálló emberek, mivel az egyfős háztartásokban csak 42,9 százalékos arányban, a többszemélyes háztartásokban viszont 49,4 százalékos arányban élnek szőrös barátaink.
A korcsoportok szerinti adatokban nincs nagy különbség (fiatalok: 49,1%; középkorúak 47,2%, idősek: 46,4%), bár a 70 év fölöttiek körében néhány százalékkal csökken a kutyatartók aránya (42,3%).
Leginkább kertes házban
A legfőbb eltérés inkább a lakókörnyezettel és az iskolai végzettséggel függ össze, és a lakóházak típusa között is igen jelentős különbség van. A családi házakban lakó megkérdezettek 57,5 százaléka, míg a lakótelepeken élőknek csupán a 13,9 százaléka tart négylábút. A településnagyság szerinti bontásból pedig az derül ki, hogy a kisebb településeken nagyobb az ebtartás aránya. Az 5–10 ezer és 2–5 ezer lélekszámú településeknél nagyobb helyeken már csökken a gazdik aránya.
Érdekes, hogy a felsőfokú végzettségűek körében a legalacsonyabb a kutyatartók aránya (33,6%), ezen belül is főként az egyetemet végzettek csoportjában (19,6%).