A kicsik egyre több vágyat fogalmaznak meg, többek között a sok reklámnak köszönhetően, és ezzel akár adósságba is belehajszolják a szüleiket. Chris Calland viselkedéskutató szerint a szülők elkeseredetten vágynak arra, hogy a karácsony meseszerű és tökéletes legyen a kicsik számára, de ezzel akaratos, önző embereket nevelnek, csak mert nem tudnak nemet mondani.
Először is definiálni kellene, mit jelent a sok. Ahogy én visszaemlékszem a gyerekkoromra, mindig temérdek ajándékot kaptam. Már novemberben összeállítottuk a listát a Jézuskának, ami betöltött egy teljes lapot, és jobbára megkaptam mindent, amit oda felvéstem. Tegyük hozzá, hogy reális kiskölyök voltam, főleg könyveket, társasjátékot kértem, a legnagyobb vágyam egy bicikli volt. Utólag már tudom, hogyan oldották meg a dolgot a szüleim: a kéréseket felosztották a sok rokon között, így összejöttek a vágyott a dolgok, a sok ajándék. És mindig voltak bónuszok is: egy kis zsebpénzkiegészítés, édességek, különös, igazi meglepetések, amikről álmodni sem mertem. Mégsem mondanám, hogy pusztán az ajándékok miatt vártam annyira a karácsonyt.
Nálunk külön rituáléja volt mindig az ünnepnek. Apa, húgom és én moziba mentünk, addig anya feldíszítette a fát, és jöhetett a csengőszó, majd az ebéd. Utána nekiestünk a becsomagolt dolgoknak. Tegyük hozzá: mindig elégedett voltam, és mindennek örültem (tényleg, és azóta is imádok ajándékot kapni), de sosem éreztem, hogy túl sok lenne, ami a fa alá került. Lehet, hogy nem is volt az. Nem tudom, manapság mennyi mindent kap egy kisgyerek. De belegondolva abba, hogy mennyi vágya lehet, valami elképzelésem kialakult. Az én gyerekkoromban még nem született ennyi vágy. Emlékszem, amikor a Buci baba volt a sláger, vagy a fluoreszkáló kukac, mindenki ezekre vágyott, és az osztály fele ezeket is kapta. Most meg millió vágya lehet egy teljesen átlagos kisgyereknek is, aki például naponta egyszer leül a tévé elé. És ha nincs meg mindened, akkor lúzer vagy.
Nálunk az év első tanítási napján mindig be kellett számolni – írásban – arról, kinek hogyan telt a karácsonya, és ki mit kapott. Osztályzatot kaptunk rá. Sosem felejtem el, hogy volt egy osztálytársam, Jutka, aki kettest kapott, és a tanárnő kiemelte, hogy Jutka borzalmasan lusta, nem jól teljesítette a feladatot. Jutka bűne az volt, hogy a listáján csak három ajándék, egy könyv, egy csoki és egy mackó szerepelt. Jutka sírni kezdett, és kiderült, tényleg csak ezt kapta, és ő nagyon örült is nekik, most mit csináljon. Jutkát egyedül nevelte a mamája, nem volt senkijük, nagyon szegények voltak. Következő évben én direkt kurtítottam a listámat, hogy senki ne kerülhessen ilyen szomorú helyzetbe – miattam legalábbis.
De nem tudom ma sem, mi sok és mi elég. Persze az lenne az ideális, ha egy gyerek nemcsak az ajándékhegyek miatt élvezné az ünnepet, de azt is tudom, mekkora öröm nekiesni a csinos csomagoknak, és milyen jó egy rég vágyott valamit kézbe venni aztán. Mindez a szülők arányérzékén múlik, és nagyon kell vigyázni: ha egyszer elhalmozzuk (túlhalmozzuk) a gyereket, a következő alkalommal már elvárás lesz a minimum akkora meglepetéshalom. És lehet, hogy kisebb dolgoknak nem tud a kicsi örülni aztán… Pedig hiba lenne már korán elveszíteni a képességünket arra, hogy egy-egy apróság is hatalmas örömet okozzon.
És a felnőttek mire vágynak? Itt megnézheted!