A hír: Karaoke, bowling, mozi: sok cég már túllépett a hagyományos év végi vacsoraparti-megoldáson. Idén legnépszerűbb az egzotikus est volt: sok vállalat tartott török, indiai vagy távol-keleti tematikájú bulit.
Peller Mariann véleménye: A legjobb tanács, amit a céges buli témakörében adhat az ember: ne maradj sokáig, vagy legalább próbálj meg minél tovább józan maradni! Egyrészt nem hozod magad kellemetlen helyzetbe, ha pontosan tudod, mit csinálsz és miket beszélsz. Gondolj csak bele, kinek hiányzik egy kínos felvétel a YouTube-on, amelyen épp egy szál melltartóban, az asztal tetején állva, a felsődet a fejed felett lóbálva üvöltöd fejhangon az All I want for Christmas-t? Másrészt rengeteg olyan információt gyűjthetsz össze a kollégákról – akik végre teljesen kiengedik a fáradt gőzt, nem is gondolva arra, hogy mit mondanak vagy épp tesznek –, amelyek később bizony, kiváló zsarolási alapot szolgáltathatnak.
Az utóbbi pár évben nem volt részem valódi „fergetegpartiban”, és az alkohol sem esik igazán jól, ezért csak kortyokat fogyasztok, kb. félévente egyszer, jelentősebb alkalmakkor. Az elmúlt három és fél év céges karácsonyai mégis mindig tartogattak valami olyan eseményt, ami vagy szokatlan, kínos, de legalábbis megütközést kiváltó volt, vagy több mint kellemetlen következményekkel járt.
Az első céges karácsonyomon például annyira örültem, hogy végre felhőtlenül bulizhatok az általam nagyon kedvelt kollégákkal, hogy hajnali fél hatkor indultam haza. Igen ám, csakhogy másnap tíztől fontos céges jelenésem lett volna – hát én pont akkor ébredtem, miután hívtak, hogy hol vagyok már. Komoly fejmosást kaptam az egyik főnökömtől, akit végtelenül sokra tartottam, és a mai napig nagyon fontos nekem a véleménye. Sajnos megérdemeltem, és az bántott leginkább, hogy csalódást okoztam neki.
A második céges karácsonyomon sajnos rosszkor mentem oda egy kisebb társasághoz üdvözölni az egyik kedves ismerősömet. A társaság egyik fontos tagja félreértette valamely gesztusomat, nyomdafestéket nem tűrő stílusban udvariatlannak titulált, és talán még ma is haragszik rám, pedig isten látja lelkem, semmi sem áll tőlem távolabb, mint hogy szándékosan megbántsak valakit!
A harmadik céges partin viszont alig tölthettem el egyetlen órácskát, miután másnap reggel már hattól vidáman köszöntöttem a kedves rádióhallgatókat. De azt hiszem, jobb is, talán épp ez mentett meg egy újabb kellemetlenségtől.
Ma este, mikor e sorokat írom, lesz a Rádió1 év végi bulija. És épp ma tudtuk meg, hogy sajnálatos módon elveszítette a rádió a budapesti frekvenciáját. Kíváncsian várom, most mégis milyen hangulatban zajlik majd a „mulatság”, és hogy még milyen változásokat tartogat ez a fordulóponttal egyenlő ünnepi parti! Ha kívánhatnék, azt kérném, kivételesen hozzon valami jót!