Naiv kérdés volt, belátom. Mintha összebeszéltek volna, azonnal kartellbe tömörültek családom férfitagjai, és egyszerre kezdtek tiltakozásba a saláta ellen. Jaj, ne már, anyu! Nem is vagy olyan kövér, hogy salátát kelljen ennünk, mi volna, ha futnál vacsora helyett egy kört – kérdezte egyszem kisfiam. Na, pont ezt nem tudom meglépni: vacsora helyett futás. Pedig annak aztán egészen biztosan meglenne a látszata! Még vigasztalni is próbált, kiderült, hogy annyira nem is vagyok kövér, mint a Zsófi anyukája, aki alig kap levegőt, mire felér a lépcsőn az első emeletre, és egyébként is azt hallotta a nagypapától, hogy aki látja a cipőjét a hasától, az még sovány. Alig vártam, hogy elforduljon, gyorsan megnéztem a cipőimet, szerencsére megvan mind a kettő, látszanak is jól, de a tükör nem hazudik, úgy tűnik, hiába dugtam el a mérleget, csak kiderül az igazság.
Nem a gyerekkel fogom megvitatni a salátatémát, úgyis tudom, hogy szeretni fogja, és kész! A férjem lesz a nagyobb falat. Neki ugyanis konkrét elképzelései vannak a salátáról.
A saláta két dolgot jelent: zöld leveleket, illetve valami olyan dolgot, amit a Barbie baba vékonyságú nők esznek a plázákban műanyag villákkal, miközben szénsavmentes ásványvizet isznak hozzá. Hát Barbie babák vagyunk mi? Na ugye, hogy nem! Legyen inkább rendes vacsora, csak egyél kevesebbet belőle, rendben?
Ilyen ellenséges közegben kellett elkészítenem az első olyan vacsorát, aminél nagyon odafigyeltem arra, hogy véletlenül se hagyja el a számat a saláta szó. Jelentem, azóta mindenki imádja, a férjem is és a fiam is, de ragaszkodnak hozzá, hogy ez azért van, mert nem is igazi salátát eszünk, hiszen jól lehet vele lakni. Amivel pedig jóllakunk, az egészen biztosan nem saláta. Szerintük.
Hozzávalók négy személyre:
- 30 dkg rukkola
- 2 kicsi cékla
- 15 dkg lila káposzta
- 2 nagy szelet hátszín
- 10 dkg dió
- 2 narancs kifilézve
- 2 szelet barna kenyér megpirítva, megfokhagymázva és kockákra vágva
- 1 puffasztott rizsszelet nekem
Az öntethez:
- 1 dl extraszűz olívaolaj
- 2 ek fehérborecet
- 1 nagy csipet só
- 1 narancs leve
- 2 ek. méz
- ízlés szerint fokhagyma és chili
A rukkolát megmossuk, megszárítjuk. A kenyeret megpirítjuk, megfokhagymázzuk, majd felszeleteljük, ugyanakkora kockákra, mint a rizsszeletet. A diót megpirítjuk egy száraz serpenyőben, kiszedjük, majd kevés olívaolajat öntünk a serpenyőbe, és egy-egy perc alatt megsütjük benne a húst. Ezt is félretesszük, picit sózzuk és borsozzuk, közben a céklát és a káposztát legyaluljuk. Miután a zöldségekkel megvagyunk, vékony szeletekre vágjuk a húst.
Gyorsan elkészítjük a salátaöntetet két pohárban: az egyikbe belereszelünk egy gerezd fokhagymát és beleszórunk egy kevés chilit is, a másikba inkább picit több mézet csurgatunk a gyerekeknek.
Mindent az asztalra teszünk, mindenki magának készíti el a salátáját.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Ne nézzenek baleknak, de ne legyek szélhámos se!
- Evés és műélvezet
- Kiket keresnek a férfiak negyven fölött?
- Ne féljünk a naptártól!
- 1956 forradalmából a filmvilágba
- Halmozottan fogyatékos gyermekek
- Anya főz
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!