Kutyaterápia a tanórán?

Az ember nem adja oda a szívét egyszerre. Legalábbis ezt gondoltam, amíg nem találkoztam Bodza kutyával, aki puha tappancsaival egyből rám ugrott, amint megpillantott.
Már nagyon várta a találkozást a gyerekekkel, mert pontosan tudta, ez következik. Hogy miből? Érezte. A gazdája, Pechan Eszter rátette a hámot, és olyan várakozással teli lett a hangulat.

A gyerekek rögtön rácsodálkoztak a szokatlan vendégre. Mindenki Bodzát nézte, aki kicsit zavarban volt, mert nem tudta, a sokféle inger közül melyikre figyeljen. A kisdiákok felkiáltottak és simogatni kezdték, ő meg a hátára vetette magát és fürdött a boldogságban.
– Hogy miért pont Bodzát választottam? Mert az egyik füle fehér volt, a másik meg fekete – meséli közben Eszter, aki gyógypedagógus és kutyafelvezető is egy személyben. – Nem volt épp szakszerű választási szempont, de amikor megláttam, azt mondtam, nekem ő kell. Hamar elkezdtem járni vele kutyakiképzésre, és olyan tehetségesnek bizonyult, hogy félévesen már le is vizsgáztunk.
Közben becsengetnek és megjelennek a budapesti Andor Ilona Ének-zenei Általános és Alapfokú Művészeti Iskola 3. A osztályosai, osztályfőnökükkel, Tóth Máriával. Bodzával most egy bemutatóórára érkeztünk közéjük, hogy megtapasztaljuk, mi mindent lehet elérni kutyás terápiával.

Bodza gondolatot olvas

A gyerekek sorban leülnek a padra és Bodza odaáll eléjük, és a mancsát mindenkinek a kinyújtott tenyerébe teszi.
– Szervusz, Bodza vagyok – hangzanak el a mindennap használt szavak Esztertől, de a mozdulat most sokkal fontosabb. A gyerekek arca felderül, amikor a kutyus pacsit ad nekik.
Aztán Eszter közelebb szólítja a csapatot, és mesélni kezd nem mindennapi kutyájáról.
– Bodza elsősorban sérült gyerekek terápiájával foglalkozik – magyarázza –, ezért hívják terápiás kutyának. Ahhoz, hogy erre a feladatra képes legyen, nagyon sok mindent meg kellett tanulnia.
A sérült gyerekek közül sokan nem tudnak beszélni, ezért nemcsak hangjelekre, hanem kézjelekre is engedelmeskednie kell. Nézzétek csak, mi mindent tud!

A kutya figyeli Eszter kezét, lefekszik, felül, feláll, oldalra fordul és forog, ahogy a gazdája mutatja neki. Ezek a mutatványok még nem keltenek túl nagy csodálatot, a gyerekek akkor kezdenek csak igazán ámulni, amikor Bodza a szájába kapja a jutalomfalatot, de nem eszi meg, hanem csak tartja ott egészen addig, amíg Eszter újabb utasítást nem ad. Aztán megmutatják még, hogyan viszi kis kosarát a szájában, hogyan ad ötöst, és hogyan hozza vissza a saját pórázát.
A gyerekek három csoportra oszlanak, és az lesz a dolguk, hogy gondoljanak ki a látottak közül egy feladatot Bodzának – mert a kutyus most gondolatot fog olvasni, és ki fogja találni, melyik csapat mit eszelt ki neki.
A kis négylábú most minden erejével összpontosít. A gazdi apró, sürgető mozdulatokat tesz a kezével, és Bodza megpróbálja eltalálni, mit is kell csinálnia. Nagyon koncentrál, de látszik rajta, hogy szereti ezt a próbatételt. Először lefekszik, aztán feláll, majd forogni kezd, de Eszter csak mondja neki, hogy nem, nem Bodza, gondolkozz tovább. Erre az oldalára fekszik, és ekkor végre dicséretet kap, mert épp ez volt az előre el nem árult feladat. Valójában persze Bodza sem gondolatolvasó, „csak” épp képes a fejében raktározni a különféle feladatokat, és sorban kipróbálni mindet. Ezt akkor kezdjük el még inkább csodálni, amikor egy zsámoly is előkerül. Most az lesz a dolga, hogy ugorjon fel rá, ami azért különösen nehéz, mert Bodzának soha nem szabad utasítás nélkül felugrania sehová. Bodza megint koncentrál, erősen figyeli a gazdit, majd először ugatni kezd, majd ugrálni. Végül kis tétovázás után felugrik a zsámolyra, és ez mindenkinek annyira tetszik, hogy az osztály tapsolni kezd.

Verset is tud tanítani

De talán ennél is nagyobb sikere van annak a kis versikének, amit Bodza segítségével tanulnak meg.
„Mit csinál a kis kezem? / Simogat kedvesen, / Ütöget csendesen, / Csiklandoz viccesen, / Csipked hegyesen, / Táncol ügyesen, / Mit csinál a kis kezem? / Te is tudod, mondd velem!” – szavalja Eszter, és amit mond, meg is teszi Bodzával. A kutyushoz most mindenki olyan közel próbál kerülni, amennyire csak lehetséges, ő meg tűri, hogy az apró kezek simogassák, csiklandozzák, ütögessék és csipkedjék, épp úgy, ahogy a mondóka kívánja. A gyerekek pedig már második próbálkozásra fújják a verset. Az óra végén pedig új „mutatványt” tanítanak Bodzának. Terpeszbe állnak egymás mögé, és Bodzának át kell bújnia a lábakból álló alagúton. De Bodza most lázad, folyton kiszökik valahol. Aztán valaki kitalálja, hogy álljanak oda az alagút másik végéhez, és hívják. Bodza így már hallgat rájuk, és dicséretképp ismét felhangzik a taps. De nemcsak Bodzának van sikerélménye, hanem a gyerekeknek is, hiszen meg tudtak tanítani neki valami újat. Búcsúzásnál körbeülik Esztert, és ő azt kéri tőlük, szóljanak Bodzához néhány szót, mondják el, mit gondolnak róla, milyen volt vele együtt lenni. Csak úgy sorjáznak a dicsérő szavak, hogy milyen aranyos volt, kedves, és mennyire tanulékony. Többen elárulják, mennyire meglepte őket, hogy ennyi mindenre képes egy kutya. Egy kislány pedig így köszön el Bodzától: Szófogadó vagy és édes – mondja Gerda –, és nagyon jó, hogy segítesz a gyerekeknek!

Még a félénkebbek is megszólaltak

– Nagyon érdeklődő és nyitott volt az osztály – mondja Marcsi néni, a gyerekek osztályfőnöke, amikor arról faggatom, mit látott a gyerekek viselkedésén. – Élvezték azt a másfajta helyzetet is, amibe most belecsöppentek. Volt egy kisfiú, akiről tudtam, tart egy kicsit a kutyáktól. De az órán ő is teljesen feloldódott. A legérdekesebb azonban az volt, hogy azok a gyerekek is megszólaltak, akik egyébként csendesek és visszahúzódóak, ha nem kérdezem őket, akkor maguktól soha nem szólalnak meg az órákon. Most viszont ők is megnyíltak, és az utolsó feladatnál elmondták, mit gondolnak Bodzáról. Az osztály egésze pedig olyan lelkes volt, hogy rosszalkodni is elfelejtettek, anélkül csináltak meg mindent, hogy fegyelmezni kellett volna őket.

A kutya titka a szeretet

– A pedagógus fantáziáján múlik, hogyan, milyen területen alkalmazza a kutyaterápiát, mehettünk volna akár matekórára vagy nyelvtanórára is – magyarázza Pechan Eszter. – A kutya jelenléte óriási motivációs erőt ad, ezért aztán bármilyen területen alkalmazni lehet. Egyelőre nagyon hiányos a szakirodalom abban, hogy ezt konkrétan hogyan kell megtenni, általában a pedagógussal közösen beszéljük meg, mi a fejlesztendő terület, és a kutyát hogyan tudjuk beilleszteni az óra menetébe. Én gyógypedagógus vagyok, elsősorban sérült gyerekekkel foglalkozom, az ő fejlesztésükre szakosodtam, de ép gyerekek között is van értelme olykor a kutyaterápiás foglalkozásnak. Kiváló lehet például akkor, ha az önismeret fejlesztése vagy a csapatépítés a cél, de ahogy itt is láttuk, az önbizalom erősítésére is alkalmazható, mert megnyitja a visszahúzódóbb gyerekeket. A terápiás hatás alapja a kötődés.

A kutyának nincsenek előfeltételei, nem köti a szeretetét semmihez, mindenkinek bizalmat szavaz, nem számít a kinézet és az sem, hogy ki mit gondol. A kutya titka a feltétel nélküli szeretet. Csak mi gondoljuk azt, hogy szeretni csak hosszabb idő után lehet – ez tipikusan emberi gondolkodás. Ő ismeretlenül is szeret, akkor is, ha most találkozott valakivel először. A terápiában a siker ennek a kötődésnek és ennek a bizalomnak köszönhető. Bármilyen feladat, amiben a kutya benne van, sokkal emlékezetesebb lesz a gyerekek számára, már csak azért is, mert valamilyen cselekvés kötődik hozzá. Az eredményességére vonatkozó kutatás is létezik már. Sérült gyerekekkel végeztettünk feladatokat három-három alkalommal, kutyával és kutya nélkül. Független szakemberek értékelték az eredményeket, és azt találták, hogy amikor kutyával dolgoztunk, kiemelkedően jobb eredményeket lehetett elérni.

A tekintet ereje

– A kutya genetikai állománya úgy módosult a háziasítás során, hogy alkalmas legyen az emberrel közös életre, hogy az embert elfogadja fajtársának. Erre egyetlen más állat sem képes – magyarázza Csányi Vilmos etológus. – A kutya ennek köszönhetően az emberi közösség szabályait megérti és alkalmazza. Tudja, hogy ki az, akinek engedelmeskedni kell, tudja, ki fog enni adni, és azt is, hogy mi a feladata, kit kell elzavarnia. Azért különleges ez, mert minden faj a saját fajtársainak figyelmét keresi. A kutya számára azonban az ember a legfontosabb, őrá figyel, az ő kedvét keresi, megérti, mi történik, és megpróbálja kitalálni, hogy mi fog történni, sőt azt is, miben segíthet. Az egyik genetikai változás, amelyen a kutya átesett, az, hogy a szembogara körüli környék az emberhez hasonlóan kifehéredett. Ez azért nagyon fontos tulajdonság, mert ennek köszönhetően vagyunk képesek felismerni, hová néz a másik. Az állatvilágban ez általában nem volna előnyös, a majmok szembogara körüli rész is igen sötét, mert nem volna számukra hasznos, ha a fajtársaik kitalálnák, milyen jó falatot figyelnek épp. A kutyáknál azonban kialakult ez a szemet körülvevő fehér keret, így nemcsak ők képesek megérteni a tekintetünk jelzéseit, hanem mi is az övékét. Ez nagymértékben segíti a köztünk kialakuló kommunikációt.

A kutya azért jelenthet segítséget számos esetben, mert mi, emberek, a szeretet megnyilvánulásait sokkal inkább korlátozzuk, mint a kutyák, fenntartjuk bizonyos embereknek, a rokonainknak, a barátainknak. Ők azonban nem, már a puszta közelségük is érzelmi reakciókat ébreszt. A szeretetüket könnyedén és feltétel nélkül kifejezik. Az emberi társadalom nagyon bonyolult rendszer, olykor még mi magunk sem értjük, hogyan működik, nagyon végig kell gondolnunk, mit mondunk és cselekszünk. A kutyával azonban más a helyzet, ő nem vár el tőlünk semmit, ezért sokkal könnyebb megnyílni neki. A mozgásával, az érdeklődésével csak a szeretetét és a jóindulatát jelzi. És ez az, ami aztán minden embert megérint.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Básti Juli: „Megtanultam a jelenben élni”
• Szimbólummá vált tárgyak a világból
• Holtomiglan-holtodiglan Hollywoodban
• Kutyaterápia a tanórán?
• Elmarad idén a tél?
• Lehet boldog a gyerek?
• Anya főz
• Dr. Vekerdy Tamás rovata

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!