Üzletanyuk

Jónap Rita, Zádrovich Aliz | 2012. Február 01.
Ha nincs is pénzünk, lehetnek ötleteink, amelyek akár sok pénzt is hozhatnak. Egy jó gondolat, egy jól felismert piaci igény; és persze nem kevés kitartás.

Melyiket választaná: átlagos fizetés és rutinfeladatok, vagy nem kiszámítható kereset, de kreatív munka? Mi, nők, nem is vagyunk annyira biztonsági játékosok, egyre többen döntenek úgy, hogy belevágnak az önálló vállalkozásba. S a női szemlélet, problémaérzékenység az üzletben is jó tanácsadó lehet.

Egy sapka, ami minden fejre jó
Büki Zsófia; Cukorkalap műhely és webshop

 
„Négy csemetém van – három lány és egy fiú –, ezért elég hosszúra nyúltak az otthon töltött évek. Úgy éreztem, muszáj valamit csinálnom a gyerekek mellett. Külföldön láttam egy nagyon édes, horgolt sapkát. Ez adta az alapötletet, amit aztán továbbfejlesztettem: a díszeket cserélhetővé tettem, így a sapka variálhatóvá és moshatóvá vált. A gyerekruházati kiegészítők piacára nem volt egyszerű betörni, mert ma már a nagy áruházláncokban is nagyon ízléses holmikat lehet kapni, nagy választékban, jó áron.

Ezért csakis olyan termék lehet sikeres ezen a piacon, ami kitölt valamilyen meglévő űrt. A cukorkalap ilyen volt. Ez egy olyan fazon, ami mindenkinek jól áll – a picitől a nagyig, a felnőttekig. Sokféle színben kapható, tehát mindenki megtalálhatja azt a sapkát, ami az ő ruhatárához, ízlésvilágához, szeméhez, hajához illik. Nagyon odafigyelek arra, hogy minden egyes cukorkalap egyedi legyen: hogy soha ne jöhessen szembe veled az utcán, és csak a tiéd legyen. Egyik ötlet hozta a másikat. A sapkára felcsatolható díszekből külön termékké váltak a csatok, aztán jöttek a hajpántok, amikre ugyanúgy rá lehet tenni ezt a díszt. Próbáltam úgy kitalálni a termékeket, hogy ha van valamid, ami cukorkalapos, azt fel tudd használni valami máshoz, ami szintén cukorkalapos.
Sikerült nagyon közvetlen, személyes kapcsolatot kialakítanom a vásárlókkal: nemcsak a kész termékeket vehetik meg, hanem az elképzeléseik alapján közösen is kitalálhatunk valami újat. Miután vásároltak valamit, lefotózzák benne a csemetéjüket, és felteszik a képet a Facebook-üzenőfalamra. Ez rengeteg erőt, lendületet ad.”

Flatlab

A Baross utca egyik bérházának emeletén működik egy egyedülálló művészeti tér, a Flatlab. Hat fiatal iparművész – három ruhatervező, egy kalapkészítő és két grafikus – álmodta meg. Bolt, műhely, de lakótér is valamiképp.
„Hatunk közül hárman korábban már együtt dolgoztak a Tűzraktér nevű helyen, Pesten, a VI. kerületben, de onnan el kellett jönniük – kezdi Geréby Zsófi, aki női biciklisruhákat tervez. – Egyre inkább úgy tűnt, hogy a Tűzraktérhez hasonló önkormányzati tulajdonú, de művészek által működtetett hely nem nagyon akad. Azt találtuk ki, hogy közösen bérelünk egy lakást, ahol nemcsak dolgozunk, hanem reprezentáljuk is azt, amit csinálunk. Az is egyértelmű volt, hogy minél többen vagyunk, annál izgalmasabb a dolog, annál több hatás érvényesül egy térben, így folyamatosan inspirálni tudjuk egymást.
Mivel mindannyiunknak pici, kezdő vállalkozásunk van, esélytelen, hogy saját üzletet tudjunk fenntartani. Más üzletbe betagozódni pedig nem éri meg, mert akkora százalékot tesznek a ruhák árára, hogy senki nem venné meg őket.”

„A Flatlabben az a jó, hogy minden egy helyen van – folytatja a kalapkészítő Erdei Ildikó Virág. – Nem kell külön műhelyt és külön üzlethelyiséget bérelnünk, a költségek pedig megoszlanak. Nagyon izgalmas az is, hogy a vásárlóval rögtön találkozunk. Ha akar, bejöhet a műhelybe, megnézheti a terveimet – vagy akár más művész munkájába is belenézhet. Így sokszor egymásnak is szerzünk vásárlókat.”
„Az is volt a célunk, hogy nyitott teret hozzunk létre, ahova nem kell bejelentkezni. Bárki idejöhet, felcsöngethet – mondja Zsófi. – Most már nyitvatartási időnk is van: mindennap délután egytől este kilencig. Szeretnénk rendezvényeket is szervezni, vendégművészeket meghívni, hogy ne csak a mi alkotásaink legyenek itt láthatók, hanem mások ruhái, táskái, cipői is, hogy még több embert vonzzunk ide.”

A természetismeret nem csak tantárgy, élmény is lehet
Tolmácsi Ágnes; Tengerecki Központok

„Marketingesként egy játszóház üzleti tervén dolgoztam. Rádöbbentem, hogy nincs országos, átfogó program, ami a környezetismeretet ölelné fel. Léteznek programok a nyelvoktatásra, az óvodás tornára, az ének-zenére, de valahogy a természetismeret mostohagyerek. Pedig ez is nagyon fontos terület, hiszen úgy tudjuk a környezetünket megvédeni, ha megtanítjuk a gyerekeket arra, mi mindent lehet benne szeretni, hogyan kell rá vigyázni. Ebből jött a Tengerecki Központok ötlete.

Az eredeti szakmám tanító-művelődésszervező. Mindig olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami a gyerekek szabadidejével kapcsolatos. Először létrehoztam egy természetismereti portált, ahova természettel és tudománnyal kapcsolatos játékokat, kísérleti leírásokat töltöttem fel, hírleveleket küldtem a szülőknek arról, hogyan lehet a gyerekkel felfedezni a természetet, hogyan lehet akár egy panellakás erkélyén kiskertet gondozni. Aztán elkezdtünk családi természetismereti táborokat szervezni, ahova szüleikkel együtt már hároméves kortól jöhettek gyerekek.
Hogy ne csak évente egy-egy hétre tudjunk találkozni, kitaláltam, a játékokból, kísérletekből oktatási programot hozunk létre, és szakköröket szervezünk óvodásoknak, kisiskolásoknak, és azt franchise-rendszerben értékesítjük. Jelenleg Vácon, Komlón és Szegeden működik Tengerecki Központ, szerencsére nagy sikerrel. Amikor a gyerekek saját vulkánt készítenek, amelyből egy kémiai reakció során előtör a »láva«, csillogó szemmel kiáltanak fel: hű! Ezekért a személyesen átélhető csodákért, ezekért az aha-élményekért csináljuk ezt az egészet.”

Nők, akik kockáztattak

Sokan a gyes ideje alatt jönnek rá, hogy nem akarnak többé visszamenni a munkahelyükre. Vida Ágnes pszichológusként dolgozott, de gyermekei születése után úgy döntött, nem lesz többé alkalmazott, és nem utazik naponta órákat csak azért, hogy bejárjon egy munkahelyre. Egyre többet foglalkozott a várandósság lelki oldalával, a csecsemőkori problémákkal. Tudását és tapasztalatait megosztotta anyatársaival az NLCafé fórumán. Idővel már kifejezetten őt keresték az anyukák, ezért úgy döntött, internetes tanfolyamot indít. „Egy kisebb összegért cserébe a kismamák rövid leckéket kaptak gyermekneveléssel, alvással, viselkedéssel kapcsolatban. Hamarosan online tanfolyamot indítottam, ami a szülésfelkészítés lelki oldalaival foglalkozik. Egyre többen kértek segítséget más ügyekben is, például hogy hogyan lehet vállalkozást indítani. Így kezdődött a Gazdagmami képzés” – avat be az előzményekbe.

Gazdagmamik

Az elmúlt években közel kétezren tanultak ebben a képzésben. Itt a laikusok is megtalálják az alapokat arról, hogyan kell elindítani egy honlapot vagy webshopot, de megismerkedhetnek olyan speciális területekkel is, mint a piackutatás vagy az online marketing.
„Ehhez nekem is folyamatosan képeznem kell magam – mondja Ágnes. – Járok külföldi kurzusokra is, a kifejezetten gazdasági kérdésekhez pedig szakértőket hívok. A tanfolyam megvásárolható dobozos csomagként, vagy a díj befizetése után elérhetővé válik az internetes zárt felület, ahol a leckék végén kérdéseket lehet feltenni, konzultálhatnak egymással és a szakértőkkel.”

Tanulópénz és siker

Hazánkban felnőtt egy generáció, amelyik azt látta, hogy a munka egyenlő az alkalmazotti léttel, a nyolctól ötig tartó munkaidővel és a fix fizetéssel. Különösen igaz volt ez az asszonyokra; a munka, a gyermeknevelés és a háztartás mellett kevés lehetőség volt az önmegvalósításra. Az elmúlt két évtized azonban változást hozott; a nők felismerték, hogy megvan annak a varázsa, amikor élvezik a munkájukat, a saját főnökeik lehetnek, maguk osztják be az idejüket. Igaz, fix fizetésre kevésbé számíthatnak.
Az első fontos lépés egy vállalkozás elindításakor a piackutatás, vagyis muszáj felmérni, hogy van-e igény arra a termékre vagy szolgáltatásra, amit el szeretnénk adni. Sokan ugyanis belecsúsznak abba a hibába, hogy nagyon szeretnék megvalósítani saját álmukat, ezért nem mérik fel reálisan a keresletet.

Révai Júlia, a Marsbéli Bolt egyik vezetője is a kezdeti nehézségekről mesél: – Régebben sokat utaztunk külföldre a férjemmel, és azt gondoltuk, mekkora butaság, hogy a más országokban működő jó szolgáltatásokat nálunk senki nem honosítja meg. De majd mi! A párizsi és barcelonai piacokon odavoltunk a nénikért, akik különböző babokat, lencséket, finom köreteket, salátákat árultak. 2008-ban, épp az első válság idején nyitottuk meg a budai, Fény utcai piacon kis bisztrónkat, ahol kuszkuszokat, zöldségköreteket és egyéb finomságokat árultunk helyben és elvitelre. Arra számítottunk, hogy a második kerületben, ahová rengeteg külföldi is jár, működni fog a dolog, a legbátrabb húzás mégis az volt – talán volt értelme közgázt végeznünk –, hogy januárban bezártunk. Erre ott, akkor nem támadt érdeklődés, a főzelékesnél álltak a sorok, nem nálunk. A tanulópénzt megfizettük, de gazdagabbak lettünk egy csomó tapasztalattal. Rájöttünk, kis lépésenként haladunk, és boltot nem nyitunk, mivel a helyválasztáshoz nem értünk. Amikor a gyerekek elmentek oviba, és szerettem volna dolgozni, a szakmámba nem tudtam visszamenni, így arra gondoltam, főzök mindennap picivel többet annak a pár megrögzött vevőnek, akik a piacon megszerettek minket. Így indult a Marsbéli Bolt.

Ma már egy ismert szakács a főnök a konyhán, ahol Júlia és a mamája is besegít, a férje pedig a kiszállítást intézi. Válogatott alapanyagokból főznek, változatosan, finoman. Szerintük a házhoz szállított étel is lehet olyan, mintha a top tíz étterem valamelyikében főzték volna. „Csak olyan fogások szerepelnek a menüben, amelyek újramelegítve is megőrzik a minőségüket. A többi ételrendelő céghez viszonyítva talán drágának tűnünk, de mi az alapanyagokból nem engedünk, csak teljes tejjel, vajjal főzünk, sztárhentestől vesszük a húst, és innen vizsgálva más az ár-érték arány. Nem célunk nagy céggé válni, az összes megrendelőnket ismerjük névről, a legtöbbet személyesen is. Szeretjük, hogy a »marsbéliségnek« van egyfajta klubjellege. Ez persze azzal is jár, hogy anyagilag nehéz erre építeni, de mi bizakodók vagyunk. Töltekezünk a sikerekből. Mert az igenis siker, hogy többen nálunk rendelték meg a karácsonyi fogásokat és a bejglit, mert úgy érezték, tőlünk az otthoni ízeket kapják.”

Amikor nem a pénz az úr

Gyakran nem a meggazdagodás a kisvállalkozások elsőrendű célja, sokszor a tudás, a segítő szándék hív életre egy társulást. Az Egy másik út nonprofit szervezetet négy évvel ezelőtt alakították lelkes gyógypedagógusok és pszichológusok. Eredetileg beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekek segítése volt a cél, ma már azonban leginkább autizmussal élő fiatalok és családjaik megsegítésével foglalkoznak.

„Az elmúlt években robbanásszerűen megnőtt a diagnosztizált autizmussal érintettek száma – meséli dr. Böhm Mónika, a szervezet egyik alapító gyógypedagógusa. – Ez nem azt jelenti, hogy ennyivel többen lennének, hanem azt, hogy sokat finomodtak a diagnosztikus eljárások. Miután a szülő megkapja a gyermekpszichiátriai vizsgálat során a diagnózist arról, hogy a gyermeke autista, szembesül azzal, hogy nehezen talál megfelelő helyet a specifikus ellátásra, pedig ez a törvény alapján járna nekik. A korai felismerés és kezelés rengeteget számítana, de sajnos az állami intézmények ezeknek a gyerekeknek csak a töredékét tudják ellátni.”

A foglalkozások csoportos formában a legeredményesebbek, hiszen a gyerekek így a saját kortársaikkal tudnak gyakorolni, közöttük tudnak sikerélményt szerezni. Ilyen szempontból az Egy másik út hiánypótló szervezet, 60-70 gyerekkel foglalkoznak, de így is hosszú a várólistájuk, mert egyszerűen nincs akkora kapacitásuk. Mónika és kollégái szeretnek itt dolgozni. Sok önkéntes is tevékenykedik velük, és mint mondják, mindannyian rengeteget fejlődnek, tanulnak az esetmegbeszéléseken. A legnagyobb gondjuk a szakmai munka és a gazdasági szempontok, a cégvezetés összehangolása. „Más lelkületet kíván a segítő szakma és mást a gazdasági kényszer – foglalja össze Mónika. – Amíg az ingatlant piaci áron kell bérelnünk, és az eszközöket is nekünk kell beszereznünk, addig a fennmaradásért a szülőknek sajnos anyagi áldozatot kell vállalniuk.”

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

Exit mobile version