Lenyúlhatja a páromat?

V. Kulcsár Ildikó | 2012. Február 11.
Éjszaka van. A férjem és a gyerekeim alszanak, én viszont ébren vagyok, és a hivatali e-mailjeimre válaszolok. A kollégáim és az üzlettársaim megszokták, hogy éjjel dolgozom.
Lenyúlhatja a páromat?

Lassan befejezem a munkámat, de egy középiskolai barátnőm tizenkettedik (!) levelével nem tudom, mit kezdjek. Bár nem nekem írt tizenkétszer, hanem a férjemnek. Nem tudja, hogy mi olyan szimbiózisban élünk a párommal, hogy az én leveleim befutnak hozzá, az övéi pedig nálam (is) landolnak.
Kedves Ildikó, valahai osztálytársam le akarja nyúlni a páromat! Véletlenül találkoztunk a tavalyi szilveszteri bulin, és ő nem nyugszik azóta. Csacsogó, udvarlós leveleket ír a férjemnek – az e-mail címet én, ostoba feleség adtam meg neki –, amelyekben önfeledten szid engem, közben fényezi önmagát. Szerinte én kihasználom, agyonhajtom a páromat, akinek tudományos munkát kellene végeznie a maga tehetségével, ehelyett arról szól az élete, hogy eltart engem és a két kamasz gyerekünket. Amúgy a jó házasságunkról és a férjem tehetségéről én meséltem neki…
Mindennek hatására az osztálytársnőm arról tirádázik, hogy ő nem vágja le a hozzá tartozó férfiak szárnyát. Egyedülálló, okos és sikeres nőként nyugalmat, boldogságot nyújt a vele élő férfinak.
Nagyon rokonszenvesnek találja a férjemet, tehát találkozni akar vele, mert szilveszterkor megérezte, hogy „karmikus kapcsolat” köti össze őket. Ildikó, én megértem, hogy ma a nők éppúgy kezdeményezhetnek, mint a férfiak, de ilyen nyílt felkínálkozással még soha nem találkoztam! Az osztálytársnőm levelei alapján úgy látom, hogy a férjem ki sem nyitotta az e-mailjeit, de azért ideges vagyok. Szeretem a páromat, ő is engem, jó együtt, de most támadás érte a közös életünket. Mit tenne a helyemben?
A jeligém: „aggódás”

Kedves aggódó levélíróm!

Az ön történetére azt mondaná a legkisebb lányom a maga nyelvén, hogy ez bizony durva… Bizony
durva, ha egy kívülálló ilyen nyílt rohamot intéz egy házasság ellen, ráadásul ez a „karmikus kapcsolat” szöveg rémesen lapos. Mit tennék az ön helyében? Nem rágnám magam késő éjjel magányosan a gépem előtt, inkább sürgősen odabújnék a férjemhez, és a fülébe súgnám, hogy holnap meg kell beszélnünk
valamit. (Amúgy a szex is jót tesz a kapcsolatnak és a lelkiállapotunknak is…) Aztán másnap szépen leülnék a párommal a gép elé, és együtt elolvasnánk a hölgy e-mailjeit, és közösen (!) válaszolnánk neki. Röviden, nem durván, de határozottan, hogy megértse, rossz helyen kopogtat. Azt is elmondanám a páromnak, hogy fordított esetben – ha egy férfi indítana rohamot a kapcsolatunk ellen – hasonló nyíltsággal járnék el. Van azért egyéb tanulsága is ennek a meglehetősen csúnya történetnek: felesleges a jó házasságunkkal meg a férjünk tehetségével dicsekedni és villogni idegenek előtt. A harmonikus kapcsolat érzékeny virág. Óvni, félteni kell! Szerényen és csöndesen… Sok boldogságot kívánok mindkettőjüknek!

Továbbra is várom leveleiket postán (1554 Budapest, Pf. 64.) vagy az ildiko.vkulcsar@sanomamedia.hu e-mail címen.
Jelige: „Ne félj, mesélj!”

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

Exit mobile version