Lehet-e kettőt szeretni?

Azt hiszem, beleszerettem valakibe. Netes ismeretségnek indult, nem gondoltam, hogy ennyire fontosak leszünk egymásnak. Azt hittem, csak egyéjszakás kaland lesz, de nem így történt. Azóta is írunk, találkozunk, igaz, egyre ritkábban, mert neki is, nekem is családom van, és azt semmiképpen nem szeretnénk veszélyeztetni. De elkeserít, hogy annyira hiányzik! A férjem nem sejt semmit. Eleinte feltűnően jó kedvem volt, még mondogatta is, hogy ha nem ismerne eléggé, még féltékeny lenne. Mert nagyon boldog vagyok vele is, de kettőjükkel még boldogabb. Még hasonlítanak is egymásra. A barátom is szereti megköszönni a szexet, és ő is ugyanúgy nevet, mint a férjem. Nem tudom, mit tegyek. Lehet egyszerre kettőt szeretni? Ildikó

Kedves Ildikó!

Amint látja, nagyon is lehet. Csak másképp. Az ön játékos, kíváncsi természetével semmi meglepőt nem találok ebben. Bár megjegyzem, gyanús nekem az a férj, aki egy másfél éven át húzódó szerelmi kapcsolatot nem vesz észre a nején, akit állítólag nagyon szeret, és felhőtlen (?) vele a szex is. Ha máskor nem, a legintimebb helyzetben, szeretkezés közben ugyanis feloldódnak két ember közt a határok. Ha ilyenkor sem őszinték egymással, akkor mikor? Ha ön szerelmeskedés közben sem vallja be a szeretőjét a férjének, az azt jelenti, hogy nem oldódik fel igazán, nincs jelen abban az ösztönös, kinyílt, sérülékeny pillanatban, amikor két szerelmes egymásba olvad. Olyankor nincs elhallgatás, hazugság, ködösítés. Csak két ember van egy nagy fénygömbben. Én így gondolom. De lehet, hogy túl naiv vagyok. Vagy egyszerűen csak annyira fél, hogy a tudatalattija gátolja önt? Én biztosan igyekeznék minél előbb tisztába jönni magammal. Mérlegelni, mennyit ér nekem a megszokott biztonság, és mit áldoznék fel alkalomadtán a barátomért. Ha egyáltalán ez utóbbi kérdés felmerül még, hiszen mint írja, ritkábban találkozik a szeretőjével. Lehet, hogy ő már kezdi unni a viszonyukkal járó bonyodalmakat? A férfiak kényelmesek, tudja, és sokuk csak a vadászat kedvéért van fenn a neten, aztán, ha kielégült ez az ösztöne, szépen elejti a szálat. Bárhogy is van, fontos, hogy ön lépéselőnyben legyen! Gondoljon arra, hogy a lebukás óhatatlanul bekövetkezik, és akkor önnek már nem lesz módjában dönteni. Mivel ennyire ragaszkodik a családjához és a nevetős, nyílt szívű férjéhez, én az ön helyében hagynám elenyészni azt a másik szerelmet. Szépen lepréselném, és eltenném magamnak emlékbe. De eszébe ne jusson utólag bűntudattal gondolni rá! Ahogy a költő mondja: „Amennyit a szív felfoghat magába, / Sajátunknak csak annyit mondhatunk.” Ahhoz viszont jogunk van.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Zorán: Kerek születésnap, de nincs megállás
• Retro képgaléria a Malévról
• Lehet-e kettőt szeretni?
• A klímatudatos konyha
• Péterfy Bori: „Meglepően jól érzem magam itthon a gyerekkel!”
• 10 takarékos tipp az élelmiszerlábnyom csökkentésére
• Olcsó és isteni! – 3 finomság burgonyából
• Nincs türelmem játszani a fiammal…

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!