Egy underground-királynőt várok, bőrszerkós démont vagy vámpírt. Erre egy tréningruhás, copfos nő nyit ajtót. Kismama, karján elbűvölő csecsemővel. Pontosabban Doma már nem is annyira csecsemő. Vagány farmernadrágjában kész férfi, pedig mindössze hat hónapos.
– Ő a Nagy Szívbűvölő, ahogy a dalban énekled?
– Igen, ő az. Szerelmes anyuka vagyok. Mindig tudtam, hogy ezt egyszer ki kell próbálnom, de erre nem számítottam. Szerintem akinek nincs gyereke, az nem is tudja, mi az igazi szeretet.
– Könnyen szültél?
– Egy frászt. Azon csodálkoztam, hogy lehet az, hogy még nem halt ki az emberiség. Hogy lehet ezt kibírni? De amikor végre világra jött Doma, óriási katarzist éltem át. Utólag gyönyörű emlék, és meglepően jól érzem magam itthon a gyerekkel.
– Nem is hiányzik a színház?
– De, januártól már játszom a Három nővérben Irinát, és áprilistól kezdődnek a koncertjeim. Úgy tervezem, lépésről lépésre térek majd vissza. Egyelőre a férjem (Merényi Dávid fotóművész – a szerk.) és az anyósom vigyáz a gyerekre, de már elkezdtem bébiszittert keresni.
– Jelentkezhetek?
– Gyere! Úgy látom, bejössz a fiamnak…
– Mondd, miben fogható meg a te underground léted? A Nemzeti tagja vagy, kiegyensúlyozott házasságban élsz, és itthon neveled a kisbabádat…
– Attól függ, mit értünk undergroundon. Ha azt, hogy kísérletező, mindig előremutató, tehát semmiképpen nem a tömegízlést tükröző, akkor valóban illik rám a jelző. Egész életemben alternatív színházakban játszottam, elég csak az Arvisurát, a Pintér Béla Társulatot vagy a Krétakört említenem. De szerintem most a Nemzeti Színházban is hasonló újító munka folyik. Ugyanakkor vannak zenész ismerőseim, akik azt mondják, hogy hozzájuk képest én túl populáris vagyok. Nem szeretem ezeket a skatulyákat. A határok könnyen összemosódhatnak, erre a Nemzeti Színház a legjobb példa. Szerintem van jó színház, meg rossz. Az ízlésen meg nem érdemes vitatkozni.
– Azért vannak határok. Például még soha nem láttalak a kereskedelmi televíziókban, sem a bulvárlapokban. Pedig biztosan hívnak.
– Ez tudatos döntés. Nem így szeretnék népszerű lenni, fontos számomra a minőség.
| Névjegy • Színésznő, énekesnő 1969. október 14-én született Budapesten. • 1988 és 1992 között a Térszínház, majd az Arvisura tagja volt. • Játszott Pintér Béla Társulatában, majd 2000-től a Krétakörben, amellyel világszerte ismertek voltak. • Az Amorf Ördögök zenekarban kezdett énekelni. 2007-ben jelent meg a Péterfy Bori & Love Band első lemeze. • 2008-tól a Nemzeti Színház tagja. • Több filmben is játszott: Boldog lovak (1996), Citromfej (2001), Poligamy (2009). • Férje Merényi Dávid fotós • 2011 júliusában született meg első gyermekük, Doma. |
– Vajon az terelt annak idején az alternatív színházak felé, hogy nem vettek fel a Színművészeti Főiskolára?
– Eleinte biztosan így volt. Elég nagy pofonnak éltem meg. Talán azért is, mert addig olyan könnyen ment minden. Már tízévesen volt egy rakás aranyérmem, ugyanis ritmikus sportgimnasztikára jártam. De verset is szavaltam, zongoráztam, jártam színjátszókörbe is, egyszóval alapos polgári neveltetésem volt. Igaz, hogy mindig én voltam a lázadó, a dacoló, de hát ilyen a természetem. Utólag azt mondom, jó, hogy nem vettek fel. Mennyivel izgalmasabb kísérletezni, próbálgatni a saját határaidat, mint szabályosnak lenni, és folyton megfelelni.
– Megfelelni, gondolom, te is akartál. Hiszen Áprily Lajos költő volt az anyai dédapád. Nagyszüleid Jékely Zoltán költő és Jancsó Adrienn előadóművész. Édesapád, László szobrász, a bátyád, Gergely pedig író. Még egy író akad a közelben, unokatestvéred, Gerlóczy Márton. A család mégiscsak kötelez, nem?
– Persze, a véremben van a teljesítmény parancsa. De arra tanítottak, hogy ne másoknak akarjak megfelelni, hanem magamban keressem meg azokat a képességeket, amelyeket kiteljesíthetek. Úgy gondolom, ha belénk szorulnak a benső késztetéseink, az mérgezően hat.
– Elsősorban énekesnőként ismernek az emberek, nem színésznőként.
– A zene sokkal populárisabb műfaj, mint a színház. Rádiót pedig mindenki hallgat. Azt meg, hogy az emberek nem látták a Krétakör előadásait, csak sajnálhatják. Fantasztikusak voltak, bejártuk velük a fél világot. Itthon csak a vége felé lettünk viszonylag ismertek. Az viszont engem is meglepett, mekkora sikere volt öt évvel ezelőtt az első lemezünknek a Péterfy Bori & Love Banddel. Addig, mondjuk úgy, kedvtelésből zenéltem.
– A számaidban mindig más-más nőalakot formálsz meg. Hol diszkókirálynőt, hol rockerlányt, hol szédítő dívát, hol áldozatot…
– Ez mind én vagyok. Az az izgalmas az életben, hogy ezt a sok női karaktert, ha akarod, mind kipróbálhatod. Engem színésznőként is ez izgat. A jég című darabban egy született áldozatot játszom, egy prostituáltat, akit ütnek-vernek, a Niebelung lakóparkban pedig egy kemény, bőrszerkós leszbikus nőt. A Macskanő című számommal pont azt szeretném elmondani, hogy a nők elnyűhetetlenek. Kidobják őket az ablakon, és a talpukra esnek. Komolyan csodálom, mennyi szereppel, feladattal elbírnak. Dolgoznak, karriert építenek, gyereket nevelnek, és emellett még megpróbálnak jó nők is maradni. És akkor még a házimunkákról, mosásról, takarításról nem beszéltem. Néha elnevetgélünk a barátnőimmel azon, hogy mire egy férfi kiissza a kávéját, a nő már elmosogatott, beágyazott, kisminkelt, és megkente a gyerek vajas kenyerét. Nem abszurd?
– De az. Én is ezt gyakorlom. Te tudsz főzni?
– Ó, egyre jobb vagyok! Fogom a laptopomat, megnézem a kedvenc gasztroblogomat, aztán nekiállok. Most találtam egy újat, mert vegetáriánus vagyok: Zizikalandjai.com. Nagyon finomak az ételei.
– Szóval te zöldséggel eteted a bestiát?
– Ezek szerint emlékszel Soma könyvbemutatójára. Ott idéztem anyukámék örmény szakácsnőjét, aki a férjekre vonatkozóan a következő intelemmel látta el édesanyámat: Etesd a bestiát, akkor kezes lesz! Szerencsére Dávid e nélkül is kezes, bár vannak arra utaló jelek, hogy alig várja, hogy csirkecombot süthessen a fiának.
– Azt is elárultad akkor, hogy mennyi lehetetlen pasival hozott össze az élet, elfuserált művésztől az alkoholistáig, mire harminchat évesen megtaláltad az igazit…
– Hát igen, az nem olyan könnyű. Bár azt hiszem, én egyszerűen csak későn érő típus vagyok. Dáviddal szerelem volt első látásra. A Budai Vár alatti Sziklakórházban játszottam, nézőkkel körülvéve, szinte a nézők között. Ránéztem, és abban a pillanatban eldőlt a sorsunk. Doma akkor fogant meg, amikor lelkileg készen álltam, és a szerelem is megjött.
– Édesanyád végül megfogadta a szakácsnő tanácsát?
– Olyannyira, hogy apám délben odaül az asztalhoz, és várja az ebédet. Anyám meg tálalja. De hát ilyen a szerelem. Múltkor kérdeztem is tőle, hogy bírta ezt? Hajnali hatkor már kint volt a piacon, hogy nekünk friss reggelink legyen, aztán elrohant az iskolába, ahol magyartanárként dolgozott. Néha szorongok, hogy én nem leszek képes ennyi önfeláldozásra a gyerekemért.
– Dehogynem. Kilenc életed van, megénekelted. Megkérdezhetem, ez most hányadik?
– Nem tudom, már nem számolom.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Zorán: Kerek születésnap, de nincs megállás
- Retro képgaléria a Malévról
- Lehet-e kettőt szeretni?
- Exkluzív: videó Zorán címlapfotózásáról
- A klímatudatos konyha
- Péterfy Bori: „Meglepően jól érzem magam itthon a gyerekkel!”
- 10 takarékos tipp az élelmiszerlábnyom csökkentésére
- Olcsó és isteni! – 3 finomság burgonyából
- Nincs türelmem játszani a fiammal…
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
| Az exkluzív Zorán-CD a Nők Lapjával együtt csak 890 Ft!
2011. december 29-én Zorán felejthetetlen telt házas koncertet adott a Budapest Sportarénában. |