Húsz kiló műanyaghulladékkal a gyomrában pusztult el egy harmincéves zsiráf az indonéziai Surabaya állatkertjében. Mivel a zsiráfok átlagos élettartama húsz-harminc év, az állat halála nem keltett feltűnést, ám amikor felboncolták, egy 60 centiméter átmérőjű tömbben húsz kilogrammnyi műanyagot találtak a gyomrában. A nagy halom valószínűleg az évek során a látogatók által bedobált élelem csomagolóanyagából és a szél által a karámba befújt hulladékból gyűlt össze – az MTI tájékoztatása szerint. A zoo illetékesei a „műanyagfaló” zsiráf esete nyomán most ellenőrzik az állatkert többi lakójának gyomortartalmát is.
„Akkor már inkább papírt egyenek”
A Fővárosi Állatkertben ilyesmit nem terveznek, bár mint mondják, a szabálytalan etetés nálunk is komoly probléma. „A látogatók rossz szokása, hogy mindenfélét bedobálnak az állatoknak, és ilyenkor valóban nemcsak a csoki vagy a sós perec lehet kártékony, de a csomagolóanyaguk is.”
A papírt még csak-csak meg tudja emészteni a zsiráfgyomor, a műanyag viszont kifog rajta: „Az ilyen idegen anyagok megakadnak a tápcsatornában, a gyomorban vagy a bélrendszerben, majd kemény zárvánnyá állnak össze, és a szervezet próbálja burokkal körülvenni – magyarázza Hanga Zoltán, az Állatkert szóvivője. Azt is megtudtuk, hogy az efféle képződményt bezoárnak hívják, és gyomor- vagy bélgyulladást képes okozni, de az állat meg is úszhatja, ilyenkor csak halála után, a boncolásnál derül ki, mi minden feleslegeset evett meg rabélete során.
“Ilyesmi elsősorban a kérődző állatoknál, kecskéknél és hasonló patásoknál fordul elő, mert ezek „falánk jószágok”, míg például a majmok sokkal okosabbak annál, mintsem hogy mondjuk selyemcukor-zacskót majszoljanak” – mondta el a szóvivő. Az Állatkertben mindenesetre csak papírba csomagolt állatcsemegét árulnak, ám van a látogatóknak az a rétege, amely ellen az efféle finom trükkök nem sokat érnek.
Testidegen tárgyak
„1994-ben pusztult el az a víziló, akinél egy gumilabda okozott bélelzáródást. A dolog akkor derült ki, amikor napokig nem evett semmit, és a beöntés sem tudta megmenteni az életét – mondja Hanga Zoltán, aki napra pontosan emlékszik az augusztus elejei gyászos dátumra. De nem a labda a legmeglepőbb dolog, ami egy víziló bélrendszerébe bekerült. Az idősebb dolgozók még emlékeznek arra a látogatóra, aki demizsonból itatta a szokásuk szerint tátott szájjal közelítő állatokat. „Ők ilyenkor nem élelmet kérnek – magyarázza a szakértő –, csupán védekező mechanizmusként mutatják fogazatukat az idegenek felé.”
Hanga Zoltán szerint a legjobb lenne, ha egyáltalán semmit nem hajigálnának a ketrecekbe, ám mint mondja, nem tudnak mindenki mellé őrt állítani. A dolgozóknak egyébként dolguk, hogy „udvariasan, de határozottan” figyelmeztessék a rendbontókat, ám örömteli trend, hogy sokszor maguk a vendégek „állítják le” a kevésbé állatbarát nézőtársakat.