Nem a kis teve az első állatkölyök, akit Marokházi Katalin nevelt fel családi házában. Gondoskodott már az anyja által elhagyott mókusról, mosómedvéről, fekete párducról, páviánról, huszármajomról, szibériai tigrisről és vaddisznóról.
A február 23-án született kétpúpú tevét sem fogadta el az anyja, ezért az állatgondozó litéri otthonuk egy különálló helyiségében, a konditeremnek és nyári konyhának használt kis épületben alakított ki „istállót” a tevének. Amikor az állat oda került, egy fillért sem adott volna az életéért – vallotta be a gondozó –, mert nem bírt lábra állni, nem volt szopási reflexe sem.
A gondozó kecsketejet diktált a kis kétpúpúba, amitől lassan erősödni kezdett: már sétálgat a litéri ház kertjében. Az asszony azt reméli, életben marad. „Már nem lóg annyira az első púpja, talán kezdi feltölteni élelmiszerraktárait” – adott hangot reményének. A jószág addig marad az állatgondozónál, amíg meg nem erősödik annyira, hogy önálló életre legyen képes a vadasparkban.
