Ha teszem azt, nekimegyek az ajtófélfának (ami egy költővel az ihlet pillanatában olykor előfordul), vagy megbotlom a lakás egy váratlan pontján elhelyezett búgócsigában, és kiszalad a számon egy „basszus”, Misi boldogan ismételgetni kezdi: „basszus!, basszus!” (Imádja azokat a szavakat, amikben érzelmi töltet van.) Vagy ha a feleségem átszól nekem a másik szobából, hogy „szívem!”, Misi arra is azonnal lecsap.
– Sziveeeem! – kezd el kiabálni tapintatlanul.
– Misikém, neked Papa vagyok – utasítom rendre, de Misi erre csak hamiskásan néz, és tovább énekli, hogy: „sziveeeem!” Nem érzi, mit kíván a jó modor.
Egy másik modortalanság, amit Misi rendszeresen elkövet, hogy ami épp nálunk van, arra ő igényt formál. Az még hagyján, hogy kinézi a falatot a szánkból – függetlenül attól, hogy mást eszünk-e, mint ő, vagy történetesen ugyanazt. Az is hagyján, hogy ha telefonálunk, akkor neki sürgősen kell a készülék, mert azonnal beszélni akar azzal, aki a vonal túlsó végén van. A nagymamák ennek például kifejezetten örülnek. Más kérdés, hogy miután megkaparintotta a telefont, legtöbbször nem szól bele, csak szélesen vigyorog. Ha meg felszólítjuk, hogy „köszönj a nagymamának”, akkor integet.
Az viszont mégiscsak szemtelenség, hogy ülök a számítógépnél, nagy határidős munkában vagyok éppen, Misi meg egyszer csak odajön, és elkezdi húzni a kezemet, hogy:
– Papa, menjünk!
– Misikém, most dolgozom – mondom neki, de ő csak húzza tovább a kezemet.
– Menjünk, menjünk! – hajtogatja.
Biztos valami halaszthatatlan ügy – gondolom jóhiszeműen, például sürgős biliznivalója van Misinek, vagy egyéb vészhelyzet áll fenn, úgyhogy naivan felállok a székből. Misi elvonszol a szoba közepéig, ahol hirtelen elengedi a kezemet, sarkon fordul, visszaszalad… és felmászik a székembe! Ez volt a halaszthatatlan ügy, hogy a jó kis forgószéket kinézte a fenekem alól, és ki kellett onnan tüstént túrnia.
Szóval Misi hajlamos véteni a jó modor ellen. A múltkor mesét olvastunk. Ha Misinek tetszik egy mese vagy egy rajzfilm, a végén meg szokta jegyezni, hogy: „Ez jó volt.” Ezúttal a kisvakondról olvastunk, Misi érdeklődve hallgatta a mesét, kíváncsian nézegette a képeket. Aztán egyszer csak megunta. Épp egy mondat közepén tartottam, amikor fogta, és becsukta a könyvet. „Ez jó volt” – mondta, és távozott.
De Misi néha nagyon jól nevelten is tud viselkedni. Ha nem is velünk szemben. Egy alkalommal a feleségem a macskával játszott: egy szívószálat húzogatott előtte, amit a cica megpróbált levadászni. Misi nem bírta nézni, hogy a cica el akarja kapni a szívószálat, de anyu mindig elhúzza előle. Megszólalt benne az igazságérzet. Úgyhogy kivette a szívószálat anyu kezéből (se szó, se beszéd), és rendkívül udvariasan odanyújtotta a macskának:
– Cica, parancsolj!
| Varró Dani kíváncsian várja leveleiket a daniel.varro@sanomamedia.hu e-mail címen. |
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Angelina Jolie: „Brad tanított meg élvezni a pillanatokat”
- Beszéljünk a szexről!
- Hogyan juthatunk jó áron bio-élelmiszerhez?
- Hazai termelőktől hazai terméket!
- Anyaság és karrier? Beszélgetés Péterfy Bori énekesnővel
- Csak a nagyszájú gyerekek viszik valamire az életben?
- Varró Dani: Misi és a jó modor
- 3 könnyű tavaszi recept 3 sztárbloggertől
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!