Hazai termelőktől hazai terméket!

Mihalicz Csilla | 2012. Március 09.
Az egyik félnek a megélhetést, a másiknak az egészséges élelmiszert biztosíthatja fogyasztó és termelő szoros szövetsége. Kölcsönös előnyökön, illetve kockázaton alapul, és bizalom kell, hogy összekösse az ilyen közösségeket. Lehetséges ez?

Történeteinkből kiderül: nagyon is! Sőt, sokan hiszik: ez az egyetlen módja, hogy válságos időkben is jusson egészséges élelmiszer a városi ember asztalára, és megéljenek a magyar kistermelők.

Kiss-Kovács Katalin

Álmodozhatunk egy íróasztal mögött biogazdaságról, önfenntartó, természetközeli életről – de van ennek létjogosultsága ma Magyarországon? Vagy jobb volna „kinőni” az álmokból? Ezzel a dilemmával utazott el Kiss-Kovács Katalin a Tudatos Vásárlók Egyesülete által szervezett ausztriai Grundtvig-tanulmányútra, hogy megnézze, amit ő tervezget, az hogyan működik más országokban.
– A rádióban hallottam egyszer beszélgetést egy gazdával, aki mindig házhoz szállította az almát, és egész éven át megélt belőle – meséli a fiatal, geográfus végzettségű nő. – Ez keltette föl az érdeklődésemet, és utánanéztem, vannak-e Magyarországon is ilyen próbálkozások. Így találtam rá a Tudatos Vásárlók Egyesületére, a tanulmányúton, Ausztriában pedig találkoztam egy közösség által támogatott mezőgazdaság kidolgozottabb és sokszínűbb formájával.
Katinak és férjének még nincs nagyobb, biogazdálkodásra alkalmas földjük, csak egy kis konyhakertjük.
– A rokonságom nagy része mezőgazdaságból él, és borzasztó értékesítési gondokkal küzdenek. Nem kapják meg a munkájuk és a termékeik tisztességes ellenértékét. Ők is látják, hogy a biogazdálkodás az az irány, amely megérné, mert van rá vásárlói igény, de a homokos területen, ahol a földjeik vannak, nem mernek belevágni. Mi a férjemmel a megfelelő területet keressük, és komolyabb életmód-változtatást, közösségi fenntartású családi gazdálkodást tervezünk. A baráti körünkben  bőven vannak érdeklődők is. Az ausztriai látogatás megerősített, hogy érdemes ebbe az irányba elindulnunk. Nem utolsó szempont számomra a bolygó védelme: takarékosabban kell bánni a Föld erőforrásaival.

Katalin még csak az út elején jár, de ezen az úton sokan haladnak. Többek között élelmiszer-beszerzésre összeállt közösségek, amelyek némelyikét nem elsősorban az mozgatja, hogy együttesen kedvezőbb árat tudnak elérni, hanem egyéb, egészségügyi, erkölcsi, sőt hazafias szempontok is közrejátszanak, hogy hátat fordítsanak a nagy élelmiszerláncok kínálatának. Azt is fölmérték, hogy ha a Kínából jött fokhagyma, Spanyolországból hozott paradicsom és az argentin paprika olcsóbb, mint a hazai, akkor valami nincs rendben. Az árakat ugyanis azért lehet alacsonyan tartani, mert ezek a termékek sem emberi munkát, sem földet nem láttak, vagy „rabszolgamunkával” termelték meg őket.
Ilyen gondolatok motiválták többek között Horváth Gergőt is, amikor – több társával – vásárlói közösséget alapított. A cél az volt, hogy jó minőségű, ismert eredetű élelmiszerhez jussanak, korrekt áron, és egyúttal támogassák a hazai kistermelői kört is.

Zsákbamacska a zöldségesládában

– A minőség és az egészség volt a fő szempontunk. Tudtuk, hogy a nagyipari mezőgazdaság zöldség- és gyümölcsféléiben olyan vegyi anyagok raktározódhatnak el, amelyek hosszú távon növelhetik a daganatos megbetegedések arányát. De legalább ennyire szerepet játszott a gondolkodásunkban az etikusság is, hiszen láttuk, hogy a termelők nem tudják tisztességes áron eladni termékeiket. Ezen a szálon aztán tovább gondolkodtunk és oda jutottunk, hogy muszáj elköteleződnünk, ha biztosítani akarjuk egy-egy kis gazdaság fennmaradását.

Horváth Gergő

Gergő volt a fő szervezője annak a hatvan családnak, akik Szentendre, Tahitótfalu, Pilisszentlászló és Vác körzetében vásárlói közösséget alkotva szerződést kötöttek a környékbeli Háromkaptár Biokert Kft. által működtetett gazdasággal, hogy egy éven át megvásárolják a gazdák által összeállított zöldségcsomagokat. A családok lényegében zsákbamacskát vettek – rábízták a termelőkre, hogy mit tesznek a dobozokba hétről hétre. A gazdák pedig megígérték, mindent, amit megtermeltek, szétosztják egyenlő arányban a közösséget alkotó családok közt.
– A mag a helyi Waldorf-óvodák és iskolák szülői közösségéből alakult. A tavalyi volt a próbaév, amikor vállaltuk, hogy közel biopiaci áron megvásároljuk a gazdaság terményeit. Egy hónapon át lehetett kipróbálni a rendszert, és csak ötszázalékos volt a lemorzsolódás. Azt volt nehéz megszoknunk, hogy nem az igényeink szerint vásárolunk, hanem abból főzünk, amit átveszünk.
A Háromkaptár Biokert gazdaságot három család működteti. Három barátnő – ketten agrár végzettségűek és egy pedagógus – biogazdálkodásba fogtak.
– Egy hektáron biozöldségeket, fűszernövényeket termelünk a Szentendrei-szigeten. Külföldi példákon láttuk, hogy működőképes a közösség által fenntartott gazdaság: az állandó vásárlói közösség garancia arra, hogy elfogy az idénynek megfelelő termény, és arra is, hogy télen, amikor költeni és beruházni kell, de nincs mit betakarítani, akkor is van bevételünk – magyarázza az előnyöket Vukovich Daniella, a három gazdálkodó egyike.
Mindhárman dolgoznak valahol főállásban, és szabadidejükben, az idősebb és a fiatalabb generációra támaszkodva termelnek, és dobozolják a vásárlói közösség tagjainak – Szentendrére, Vácra és Pilisszentlászlóra – a zöldségeket. Mivel Vácra komppal járnak, mindhárom átvevőpont 10 kilométeren belül van, tehát megfelel a klímabarát gazdálkodás kritériumainak.

Bizalom és erős közösség kell

Vukovich Daniella

– Ilyenkor nem annyira izgalmas egy-egy doboz tartalma, mint mondjuk nyáron – szabadkozik Daniella. – Most friss csíra van benne, befőttek, eltárolt zöldségek – krumpli, hagyma, répa, zeller, cékla. Az értéke sem annyi, mint mondjuk, amikor paradicsom- vagy borsóidény van. A tavalyi próbaév után – amikor a biopiaci árak szerint, de annál alacsonyabban áraztuk be a dobozokat – idén átalányárat vezettünk be: havi 22 ezer forintot fizetnek a közösség tagjai a dobozok tartalmáért, akármi van is bennük. Ez nagyjából 30 százalékkal kevesebb, mint amennyit a biopiacon kellene fizetniük ezekért a terményekért. Húsz család „egész dobozos”, vagyis havi négy teli dobozt kap tőlünk. Tartalma nagyjából fedezi egy négytagú család heti zöldségszükségletét. Negyven család pedig „féldobozos”, tehát ennek a mennyiségnek a felét kapja. Ezt a közösséget képes zöldségfélékkel ellátni az egy hektár föld – többet nem, tehát hozzánk idén már nem csatlakozhatnak új családok. De érdemes ilyen feltételekkel új közösségeket létrehozni, mert ha meggazdagodni nem is lehet, megélni igen, és apró fejlesztésekbe is bele lehet vágni. Fölmerült például, hogy kellene friss tojás és gabona, úgyhogy tavasszal megvesszük a csirkéket. Nyáron már lesz tojás, majd gabona is. Ehhez az kell, hogy a közösség döntse el, és támogassa a fejlesztéseket, tehát hogy együtt gondolkodjunk.

Jó minőség „jófej” módon

A legnagyobb kihívás a bizalom megteremtése volt. Ez kisebb szakítópróbákon edződött – egyszer például az esős időben penészes lett a borsó. Csodás módon nem szaladt szét a vásárlói közösség, kicsit ugyan mérgelődtek, de azt mondták: ha egyszer szövetkeztünk, akkor nemcsak a jóban osztozunk, hanem a nehézségekben is. Aki nem így gondolkodik, az elmegy. Annak, hogy nincs lemorzsolódás, Horváth Gergő szerint az is oka, hogy az elkötelezettségért cserébe a közösség sok pluszt is kap.
– Gyakran érezzük a gondoskodás szándékát. Például amikor az időjárás miatt jókora mennyiségű paradicsomot zölden kellett leszedni, a gazdák lenyelethették volna velünk a veszteséget, ehelyett kármentésre törekedve savanyúság lett belőle, és úgy kaptuk meg. Ebben a konstrukcióban a közösség működtetése kívánja a legnagyobb energiaráfordítást. A családok nagyobb része ugyanis nem akar mást, csak jó minőségű élelmiszert vásárolni „jófej” módon. A hosszú távú működtetés azonban csak úgy lehetséges, ha partneri viszonyt tudunk kiépíteni egymással. Nem kell napi szintű kapcsolat vagy önkéntes munkát beletenni az együttműködésbe – persze akinek kedve van, az mehet borsót szedni –, de az kell, hogy az erős elköteleződésünk támogassa a termelők gazdasági döntéseit, sőt ezek bizonyos mértékig közös döntések legyenek.

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

 

Exit mobile version