Hisznek magukban, nekünk is hinnünk kell bennük. Mi hat fiatalt választottunk közülük, s egy-egy Petőfi-sort hívtunk segítségül, hogy bemutassuk őket.
Egy ünnepi húsleves…
Banuga Tamás szakács, 22 éves
Egy kisfiú szeretett főzni, és szakács lett. Egyik tanára ajánlotta nekünk jó szívvel mint egyik legkitartóbb, legtehetségesebb tanítványát.
– A szüleim is főztek otthon, és mivel apukám líbiai származású, először arab ételekkel kísérleteztem. Nem ragaszkodom mereven a receptekhez, egy csipet abból, két kanál ebből… Még a húslevest is túlbonyolítom, mindig kreálok valamit, rossz nem sülhet ki belőle! Tanulóként három helyre mentem gyakorlatra, hogy minél többet lássak. Úgy voltam vele, addig hibázzak, míg diák vagyok, és ezt elnézik nekem. Nem letudni akartam, hanem minél többet ellesni. És mivel látták, hogy érdekel, mindenhol megbecsültek, sőt munkám is így lett. Egyre több feladatot kaptam, a Fehér Páva konyháját már egyedül is vihettem. Néha, egy hosszú nap után, olyan fáradt vagyok, hogy irigylem az irodai munkát, jólesne kicsit leülni, de ez hamar elmúlik. Mi a szakmám szépsége? Nincs olyan alapanyag, amihez egy másikat ne lehetne társítani, mert milyen különleges a chili mézzel vagy mustárral is. Tegnap francia marharagut főztem és répatortát sütöttem, a vendégek be is üzentek: „Na igen! Ez étel volt!” Március 15-én is nyitva leszünk, mi azokat tesszük boldoggá, akik ünnepelnek. Nincs messze tőlünk a Nemzeti Múzeum, a hangulat hozzánk is eljut majd.
Erről az ünnepről mindig Petőfi jut eszembe: „Fényesebb a láncnál a kard…”
Megértem, hogy az emberek elindultak utána.
Kis faluból a nagy egyetemre
Csőke Szilvia joghallgató, 23 éves
Nem ő lesz az első diplomás a családban, mégis, amikor a szabolcsi kis faluból jelentkezett az egyetemre, új volt a felvételi, a kollégium, a főváros, a közlekedés… Ült a villamoson és arra gondolt: végre itt van, ahová mindig vágyott. Ügyes, szorgalmas, eltartja magát a jezsuita szakkollégiumban kapott ösztöndíjból és munkából: áruházakban ételt kóstoltat, adatot rögzít. A szeme olyan szépen van kihúzva, mint egy modellnek… Kislányként társastáncra járt, most újra tánciskolát keres, közel a szakkollégiumhoz.
„Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet…” – Petőfi a névadója a szakközépiskolának, ahol érettségizett.
– A nagynéném pártolta, hogy tanuljak, sokat köszönhetek neki. Harmadéves vagyok a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Budapesti Kommunikációs Főiskolán pedig végzős, intézménykommunikátor szakon. A szakkollégiumban is vannak óráink, nyelvi, spirituális, közéleti, romológia. Ügyvéd vagy ügyész szívesen lennék, de leginkább szociálpolitikus. Jó lenne segíteni a kisebbségeken. Anyukám cigány, apukám magyar, mindkettőjük családjával éltünk évekig, nekem ez természetes. Engem nem értek atrocitások, ha hallottam, hogy az emberek valami rosszat mondtak a cigányokról, sosem vettem magamra. Ha meg valaki helytelenül viselkedik, arról ugyanúgy kimondom a véleményemet, mint az előítéletekről. Budapesten születtem, 11 éves koromig apukám családjával éltünk Lajosmizsén, onnan költöztünk anyukámék családjához Csaholcra. Kisváros után kicsi faluba. Emlékszem, kértem anyut, hogy menjünk fel a faluba, nézzünk kirakatokat. Kislányom, mondta, ez a falu, itt ennyi bolt van, amennyit látsz… Az ünnepen hazamegyek hozzájuk.
Petőfi a présházban
Hernyák Tamás borász, 26 éves
Ha jó idő lesz, az ünnepet metszéssel tölti, a szőlőben az időjárás parancsol… Édesapja a példaképe. Mióta a család egy kis vajdasági faluból a háború elől áttelepült, többször kellett mindent újrakezdeniük.
Forradalmi terve, hogy az etyeki borászokkal a pezsgőkészítésbe leheljenek új életet. Egy champagne-i birtokkal készített közös pezsgőjük karácsonykor kerülhet a tüzes Pinot Noir, a selymes Savignon Blanc és a szépen mutatkozó Királyleányka mellé. Tudja, hogy a bort már nem elég elkészíteni, eladni is tudni kell. Bemutatni, blogot írni, honlapot fejleszteni, címkét tervezni, ismerni a piacot. És összefogni! Az ő generációjának ez sokkal jobban megy.
– Az emberek ma már a bor készítőjére is kíváncsiak. Csakhogy a megmutatkozás és az értékesítés éppen attól veszi el az időt, hogy a szőlőben és a pincében lehessek. Az a legjobb, amikor nyáron ötkor kelünk, dolgozunk a szőlőben, tizenegyre már végzünk, megisszuk az első fröccsöt. Délután folytatjuk, egészen estig. Van egy kis présházunk, három asztalnál vendégeket is fogadunk. Ez az én hobbim, mondjam inkább, hogy a szenvedélyem? Autodidakta séf vagyok, amikor Franciaországban tanultam, hétköznap a borászatban dolgoztam, hétvégén meg bekéredzkedtem egy étterem konyhájába. Egyetlen vágyam, hogy legyen saját családom, biztonságban élhessünk mindannyian a birtokon. Vigyázok, hogy ne a siker megszerzése éltessen, mert annak kergetése közben könnyű elveszni. Ha rendesen dolgozom, úgyis elér.
„Az idő igaz, S eldönti, ami nem az…”
Három éve olvasható ez a Petőfi-idézet a présházunkban, mindig tudok belőle táplálkozni. Kudarcban vigaszt nyújt, ha meg tíz centivel a föld felett járok, akkor kicsit visszahúz. Épp csak amennyire kell…
Gyűjtőutakon, népdalok közt
Tímár Sára népdalénekes, 23 éves
„Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen.”
Március 15-én a szentendrei művelődési házban ezt is elénekli. Népdalból lett vagy népdallá vált Petőfi-verseket keresett, ki tudja, a tyúk volt-e előbb vagy a tojás… Sokan vele, a tiszta arcú, csengő hangú lánnyal ünnepelnek majd, ő meg biztosan valamelyik jópofa nagy fülbevalóját veszi fel… Autentikus népdalokat ad elő, saját zenekara van, ha meg az Orthent világzenei együttessel lép fel, és elektronikus hangszerek kísérik, azok is vele éneklik a népdalokat, akik táncházba nem mennének el.
Öt testvére van – és egy tavaly átvett Junior Prima díja. A Zeneakadémia népi ének szakos hallgatója, és már nem a családdal Izbégen, hanem a párjával albérletben lakik Pesten.
– Még beszélni sem tudtam, de már gregorián dallamokat énekeltem az autóban. A szüleim nem tudták, honnan jön belőlem… Szvorák Katinál kezdtem énekelni tanulni, ő a példaképem. Az első versenyem előtt azt mondta: a legfontosabb, hogy én érezzem jól magam éneklés közben, mással ne törődjek. Csak azzal, amit adni szeretnék. Kati kért meg, hogy oktassak mellette a zeneiskolában, a tanítást is tőle tanulom. Járok gyűjtőutakra, Erdélyben már otthonosan mozgok, a Mezőségben, a Küküllő mentén. A barátnőmmel megyünk, stoppal. Tavaly nyáron órákig gyalogoltunk a tűző napon egy pici zsákfaluba, Harangláb a neve. Egy idős nénihez mentünk, a hangját ismertük felvételekről. Ott derült ki, hogy szegénynek akkor halt meg a fia. Így is vállalta, hogy énekel nekünk. Láttuk, ahogy kiénekli magából a fájdalmat.
Doktornő és a szolnoki csata
Dr. Prókai Ágnes gyermekorvos, kutató, 29 éves
Mindig a biológia volt a kedvenc tantárgya, azon belül is az emberi test működésével foglalkozó ágak. Még szép, hogy orvos lett! Gyerekorvos. Kutatni már az egyetemen kezdett, ezt folytatta a doktori iskolában.
– Szerettem volna klinikán dolgozni, mert így a gyógyítás mellett a tudománnyal is foglalkozhatok. Mióta eldöntöttem, hogy a vesekutatásban szeretnék elmélyülni, az életem erről szól. De a mi szakmánkban a megtapasztalás nagyon lényeges, igyekszem minél több időt a betegek között tölteni, tanulni, mert jó szakember akarok lenni. Ebből viszont az következik, hogy nagyon kevés a szabadidőm, a hétvégének is csak egy része.
A barátaimmal gyakran megyünk múzeumokba, egyik kedvencünk a Kogart. A családom és a párom a támaszaim, ők jelentik a biztonságot, mert abban biztos vagyok, hogy a legfontosabb az életemben az anyaság lesz. Megtaláltam a helyem a klinikán és a magánéletben is.
Külföldön tanulva éreztem meg, milyen fontos nekem a magyar nyelv. Hogyan magyaráznám meg a gyerekeimnek enélkül Petőfi egyik legszebb sorát:
„Elhull a virág, eliramlik az élet”?…
A dallamát, a ritmusát, a hangulatát! Gyerekkoromban Szolnokon, a tavaszi hadjárat első győztes csatáját március 5-én ünnepeltük. Hagyományőrzők idézték fel, beleéltem magam én is, és a katarzis sem maradt el…
Egy Kemény-legény olimpiára készül
Hárai Balázs válogatott vízilabdázó, 24 éves
A most 202 centis óriás Balázs egykor kövérkés kisfiúként azért került a BVSC uszodájába, mert a focitól eltanácsolták. Azóta kétszeres magyar bajnok, többszörös kupagyőztes, junior világbajnok, túl van az 50. válogatottságán, és legutóbb az Eb-n vérét adta a bronzéremért: egy fejét vesztő olasz játékos térdével orron rúgta.
2012. olimpiai év… „Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd, Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el, Ahhoz nagyon sok mindenféle kell” – üzeni Petőfi. És Balázs a sikerért szinte bármire képes. Nincs koncert, nincs buli, le is kell adnia pár kilót, pedig imád enni. (A beceneve Pufi maradt…) Be akar kerülni az olimpiai csapatba, és a centerposztért nagy a harc. A center az, akit középen ütnek, vágnak, harapnak, karmolnak, eközben kell gólt lőnie, kiállítást kiharcolnia.
– Az a tizenhárom játékos, aki kimegy, az aranyért megy. Mindig ez a cél, mi lehetne más? Jó érzés, hogy sokan megveszik a repülőjegyet, a belépőt, csak hogy ott szurkoljanak nekünk. Ezt itthon is érzem, amikor a szüleim ismerősei, a barátnőm csoporttársai, vagy a tíz éve nem látott fizikatanárom gratulálnak. Mi tényleg igazi közösség vagyunk, szeretjük egymást. Más csapatok a meccs alatt is veszekednek, csapkodnak, olyan is volt, hogy utána összeverekedtek. Ez nálunk elképzelhetetlen. Amikor a Honvédba kerültem, az olimpiai bajnokok, Benedek Tibi, Fodor Rajmund, Molnár Tamás, Vári Attila sokat segítettek. A medencében is meg azon kívül. Elvittek az autójukon, elfogadtak, esélyt adtak…
…mert „Mi nem vízilabdázókat nevelünk, hanem embereket, akik mellesleg nagyon jól vízilabdáznak”. Ezt a mondatot a szövetségi kapitánynak, Kemény Dénesnek az édesapja, Kemény Ferenc mondta…
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Marozsán Erika: Amikor anya lesz a színésznőből
- Villámgyors vacsora: melegszendvics
- Elhagyott a húsz évvel fiatalabb diákjáért!
- Márciusi ifjak 2012 – a Nők Lapja őket választotta
- Nem akar kakilni!
- Klímatudatosan a fürdőszobában
- 12 jó tanács az energiatakarékos vízhasználathoz
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!