A hír: Új kutatási eredmények szerint a menopauza tüneteinek enyhítésére hosszú távon használt hormonok bármely típusa emeli az emlőrák kockázatát. Korábban is ismert volt, hogy az ösztrogént és progeszteront együttesen tartalmazó kombinált hormonterápia növeli a mellrák kockázatát. Biztonságosnak vélték azonban az ösztrogén kizárólagos alkalmazását a méheltávolításon átesett nőknél. Egy chicagói rákkonferencián vasárnap ismertetett tanulmány szerint azonban a sok éven át szedett ösztrogén szintén emeli az emlőrák kockázatát – a vizsgálatba 60 ezer résztvevőt vontak be.
Soma véleménye: Na végre: most már beszélnek is arról, amit eddig is lehetett tudni, érezni. Ugye nem gondoljátok, lányok (és itt most nemcsak a menopauza tüneteinek a csökkentésére szedett hormongyógyszerekről beszélek, hanem egyáltalán, a hormongyógyszerekről), hogy nem fizettek ezért árat?? Hadd idézzek az egyik „bibliámból”, Elizabeth Davis (hatalmas tudású dúla) A női szexualitás című könyvéből a fogamzásgátlókról szóló fejezetéből egy részt:
„Bármilyen is legyen a szer, a napi egyveleg ugyanaz. Így a tablettát szedő nő hormonálisan egyhangú, mindig ugyanolyan. Eltűnnek a természetes ösztrogén-, oxitocin- és tesztoszteroncsúcsok. Eltűnnek peteéréskor a kreativitás- és szenvedélyhullámok, a vérzés előtt vagy alatt megélt intenzív vágyhullámok. Eltűnnek a ciklus egyes fázisaiban rejlő lelki lehetőségek, a körkörös beteljesedés és megújulás élménye. Mert amíg tablettát szedünk, nincs igazi menstruáció sem, ugyanis peteérés szükséges a méhnyálkahártya megvastagodásához és leválásához.”
Lányok, asszonyok! Elég volt abból, hogy magatokat szennyezitek, betegítitek (ami a sors iróniájaként a csapvízen keresztül visszajut a férfiakhoz is, no meg bele az anyaföldbe), eljött az ideje, hogy ne az orvosságoktól várjuk mindenre a megoldást! Igen, a fogamzásgátlás olyan dolog, amit csak valamiféle áldozat árán lehet megoldani, de erre én a gyógyszerszedést tartom az egyik legnagyobb áldozatnak (az abortusz több, mint áldozat). Én soha nem szedtem, és a lányomnak sem engedem (de erről a témáról már korábban írtam). Megint csak újra és újra azt mondom: ébresztő!!! Menopauza, és akkor rohanunk a dokihoz, írjon fel gyógyszert? És hol van a tudat ereje, a homeopátia, Isten patikája, a gyógynövények? Bármink fáj, azonnal jöhet az orvosság. Ezt üzenik a reklámok is. Nehogy már magadnak elmulaszd azzal, hogy befelé figyelsz, esetleg megtanulsz meditációs, önszuggesztiós technikákat, vagy ismered, hol vannak azok az akupresszúrás pontok, amelyeknek a nyomogatása segíthet. Jó, most ebbe nem megyek bele.
Örülök, hogy a szakemberek is mernek beszélni arról, amit eddig csak a hülye nem tudott: ára van a hormonok szedésének. Egyre több területén látom az életnek azt a reményt adó jelenséget, hogy az emberek már nemcsak mástól várják a megoldást, hanem kezdenek ráébredni a saját hatalmas, kihasználatlan képességeikre, lehetőségeinkre, a tudat hatalmára. (Búcsúzóul szeretettel ajánlom: Bruce Lipton A sejtek mágiája – Tudat: a belső teremtő című könyvét.)