A legáltalánosabb kérdés, ami ilyenkor felmerül a sértett félben, hogy mennyivel több ő, mint én. Különösen a másik nő testi adottságai kerülnek az érdeklődés homlokterébe. „Talán nagyobb a melle? Fiatalabb? Vékonyabb? Biztos nincs gyereke, úgy könnyű, hajdan én sem így néztem ki! Ha az ilyen kurvás nők tetszenek neked, akkor miért vagy velem!?” Ezek a kérdések azonban rossz nézőpontból közelítik meg a problémát, és sehova sem vezetnek.
Mi hiányzik a kapcsolatunkból?
A férfiak az esetek többségében nem azért lépnek félre, mert találkoznak egy, a párjuknál szebb vagy fiatalabb nővel. Gyakran előfordul, hogy a szerető egyáltalán nem csinosabb, mint az állandó partner. Sokszor hallottam már ilyen és ehhez hasonló kirohanásokat, hogy: „Úristen, ha látná, hogy néz ki! Komolyan mondom, felháborító! Ha egy nálam nagyságrendekkel jobb nővel lépett volna félre, azt inkább el tudnám viselni – de egy ilyennel?!” Ez persze nem igaz – ugyan miért viselne valaki jobban egy bombázó riválist, aki mellett ebben az egyébként is megterhelő lelki helyzetben még kisebb rendűnek érzi magát? Az összehasonlítás ilyen formában nemcsak fájdalmas, de felesleges is. A kérdés ugyanis nem az, hogy ki a szebb, hanem az, hogy mi hiányzik a kapcsolatból. Mi az, amit esetleg nem vettünk észre a társunk személyiségéből, vágyaiból, és amire a másik nő felfigyelt? Mit sugallunk partnerünk felé önmagáról, milyennek látja magát mellettünk? Erősnek, vonzónak, férfiasnak – vagy kevésnek és elégtelennek? És a másik nő mellett?
Amikor beléphet a harmadik
Az ember hajlamos arra, hogy leegyszerűsítő módon, egyoldalúan szemlélje a történéseket. „Az a nő tizenöt évvel fiatalabb, és egész nap csak a külsejével van elfoglalva – így könnyű szépnek lenni! És ráakaszkodott! Ha nem jön, akkor köztünk a mai napig minden rendben van!” Az emberi kapcsolatrendszerekben azonban mindig oda-vissza okság működik. Hogyan hatok én a páromra? Ő hogyan hat rám? Miként reagálunk arra, amit a másik sugall felénk, amilyennek visszatükröz bennünket? Milyen folyamatokat generálunk egymásban és a kapcsolatunkban? A megcsalások a legritkább esetben kezdődnek úgy, hogy egy, a partnerével egyébként maradéktalanul boldog férfit nyakon ragad egy elszánt harmadik. Bár néha ilyen is előfordul, de sokkal gyakoribb, hogy a férfi találkozik valakivel, aki meglát – és ezáltal felébreszt – benne valamit, amit a társa már régóta nem vesz vagy talán soha nem is vett észre. Apró gesztusokat kap, amelyek megerősítik, fölemelik őt egy olyan területen, ahol korábban gyengének, értéktelennek érezte magát. Ha a hiányérzete nagy volt, akkor ezek a biztatások egyre többet jelentenek számára. Ez a folyamat sok esetben ártatlanul indul, és hosszú ideig a „legalitás” talaján marad. Esetleg a férfi több gondot fordít a külsejére, jobban várja a találkozásokat, ártatlan flörtölésbe kezd. Ám az eleinte bátortalan lépések aztán szexuális együttléthez vezetnek. Bár a folyamatnak gyakran nem is ez a leglényegesebb pontja, hanem az, hogy a férfi olyannak élheti meg magát, amilyen a társa mellett nem tud lenni. Valaki friss szemmel tekint rá, és aktivizálja benne azt a késztetést, hogy újra tetszeni akarjon.
Van még visszaút?
Ha tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy a partnerünk félrelépett, de szeretnénk megmenteni, rendbe hozni a kapcsolatunkat, akkor a riválisnak elsősorban nem a testi adottságait érdemes kielemezni. Sokkal inkább azt, hogy mit láthatott meg a párunkban, amit mi elhanyagoltunk, nem vettünk észre, vagy nem találtunk fontosnak. Amit mi ketten rosszul működtettünk a kapcsolatunkban. E tekintetben még fájdalmunkban és akár jogos sértettségünkben is érdemes önkritikusnak lenni, mert így megtalálhatjuk azokat a gyenge pontokat, amelyeket megerősítve újraépíthetjük a viszonyt. Ha nem krónikus megcsalásról, csak egyszeri botlásról van szó, és mindketten szeretnénk együtt maradni, akkor ezt érdemes megtenni. Terapeutaként számos olyan esetet láttam már, ahol egy ilyen fájdalmas szituáció döbbenetes fejlődési folyamatot indított el. A nők ilyenkor végül azt szokták mondani: „Nem állítom, hogy örülök annak, ami történt, de ha őszinte akarok lenni: sokkal jobb lett a kapcsolatunk, mint előtte volt.” Ilyenkor a sérült bizalom is helyre tud állni, pontosan a
| Dr. Almási Kitti pszichológus |
közösen elvégzett munka miatt, amelyben vállvetve küzdöttek egymásért. Sokszor ezt az önismereti és kapcsolati munkát a sértettség lehetetleníti el. A nő ugyan megpróbálja a férfival a folytatást, ám megbántott pozíciójában jóvátételt követel, vagyis sokkal többet vár el tőle, mint korábban. Azonban a férfi, aki eleve azért lépett félre, mert valamilyen területen hiányt élt meg, egyelőre nem többet, hanem épphogy kevesebbet tud adni. Erre a nő azt mondja, ha nincs jóvátétel, akkor nincs folytatás sem! Ezt a helyzetet viszont a férfi egyedül nem tudja megoldani – ha a nő nem küzd és dolgozik vele közösen, akkor nincs igazi esély arra, hogy a kapcsolatot új alapokra helyezzék.
„Ennek a férfinak fejlődjek én, aki becsapott és megcsalt?!” – kérdezik tőlem a nők. Ne neki fejlődjön, hanem saját magának, válaszolom ilyenkor. Mert ha a pár végül úgy dönt, hogy mégsem kívánnak együtt maradni, akkor is olyan tudást szereznek önmagukról és egy kapcsolat működéséről, amellyel már sokkal jobb eséllyel indulhatnak el egy következő szerelemben.
Dr. Almási Kitti első könyve, a megcsalásról és a hűtlenségről, idén tavasszal jelenik meg.
| Megjelent a Nők Lapja Psziché – Párkapcsolat különszám, amelyben a fenti cikkhez hasonlóan érdekes, hasznos olvasmányokat talál a témában. |
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Lilu: „Szeretnék még egy gyereket!”
- Mikortól érett egy kisgyerek a bölcsire?
- 3 könnyű tavaszi recept
- Tavaszi nagytakarítás fillérekből
- Bántalmazott nők kilátástalan helyzetben
- Mikor lép félre a férfi?
- Enyedi Ildikót egy csimpánz tudná eljátszani
- Ha az orvos sem tudja, miért fáj…
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!