Aztán hazafele menet bizalmasan közölte velem: – Elment a nagymama busszal. – Egy kicsit elgondolkodott, majd hozzáfűzte: – Nem koszos a nagymama.
Ahogy Misi fiam okosodik, egyre több dologra jön rá magától. Már nemcsak azt ismétli el, amit tőlünk hallott (soha nem mondtuk neki például, hogy nem koszos a nagymama), de saját meglátásai is vannak.
Az első ilyen önálló megfigyelést az etetőszékben tette. Előzményként hozzátartozik, hogy Misi sok mindent élvez nagyon, imád például libikókázni, lépcsőzni, fröcskölni a kádban, ezeken nagyokat nevet, és miközben mondjuk fröcsköl és nevetgél, nem rejti véka alá a véleményét, miszerint: „ez vicces, fröcskölni!” Az említett esetben azonban nagyon komolyan, elmélyülten szemlélt egy kezében tartott kekszet, méregette, nézte innen, nézte onnan, végül megfogalmazta a megfigyelését:
– Nem vicces a keksz.
Meglepődtem a kijelentésen, de egyet kell értenem Misivel. Nagyon sok vicces dolog van a világban, de a keksz speciel tényleg nem vicces. Az egy dolog, hogy mi egyetértünk Misivel, ő viszont egyre gyakrabban nem ért egyet velünk. Annyira fejlett az öntudata, hogy nemegyszer más véleményen van. A múltkor ráültettem Misit a bilire, és aztán valami feladat elszólított onnan, úgyhogy otthagytam egy kicsit. Nem sokkal később azt látom, hogy Misi fedetlen alféllel, kekszet rágcsálva közelít felém.
– Misikém, végeztél? – kérdeztem tőle.
– Nem végeztem, hanem eszem. Kekszet – javított ki Misi. (Úgy látszik, a keksz visszatérő motívum Misi öntudatra ébredésének történetében.)
Egy másik alkalommal olvasgattam éppen, amikor Misi megjelent mellettem.
– Misi segít becsukni – közölte Misi, és becsukta a könyvemet.
– Ne csukd be, Misi, hát olvasom – méltatlankodtam.
– Nem kell olvasni – mondta Misi szigorúan. – Visszaviszem a helyére.
És már vitte is.
– Hova viszed, Misi? – kiáltottam utána csodálkozva.
– Helyére – mondta Misi ellentmondást nem tűrően, és föltette a könyvet a polcra.
Szóval Misinek egyre több mindenről van határozott véleménye, ami nem feltétlenül egyezik a miénkkel. A köztünk tátongó generációs szakadék és az ebből adódó szemléletbeli különbség legélesebben talán a veszély megítélésében mutatkozik meg. Amiben én aggódó szülőként a veszélyforrást látom, abban Misi a kalandot.
A múltkor egy bevásárlóközpontban jártunk, és az emeletről néztük a földszinti szökőkutat, ami a legkülönfélébb látványos szökési módokat mutatta be. Misi teljesen le volt nyűgözve tőle. Annyira érdekelte a szökőkút, hogy egészen kihajolt.
– Misi, ne hajolj ki annyira, veszélyes! – szóltam rá aggódva.
– Mért? – kérdezte Misi, akinek már annyira fejlett az öntudata, hogy a miért-korszak is itt áll a küszöbön.
– Azért, Misi, mert ha nem vigyázol, elveszíted az egyensúlyodat, kiesel, lepottyansz innen, és nagyon megütöd magad.
Misi figyelmesen hallgatta, amit mondok, és lelkesen rávágta: – Jó lesz!
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- „Nálunk a találkozás az anyák napja!”
- Varró Dani: Misi és a fejlett öntudat
- Sztárok anyaszerepben
- Csúnyán beszél a gyerek
- 3 fantasztikus recept igazi profiktól
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!