Mitől férfi a férfi?

Mörk Leonóra | 2012. Május 16.
A modern férfi nem dárdát hegyez, hanem laptopot okosít, és nem állatbőrt hord, hanem Gucci-öltönyt. De vajon változott-e a felszín mögött a lényeg? Milyenek a ma velünk és körülöttünk élő férfiak?
Mitől férfi a a férfi?

Soha életemben nem vágytam arra, hogy fiú legyek. Illetve egyszer, kamaszkorom egy rövidke és múló periódusában. Akkor is csak azért, mert a jövőmet kamionsofőrként képzeltem el, és ez a szakma akkoriban még nem állt nyitva a behemót járművek kormányzására alkalmatlannak vélt lányok előtt. Aztán mire elterjedt a szervokormány, már feladtam mind a kamionsofőrségre, mind a férfiasságra vonatkozó álmaimat. Rájöttem ugyanis, hogy a női lét nemcsak izgalmasabb és élvezetesebb, hanem jóval több lehetőséget is kínál. A modern nő nagyjából mindazt megteheti, mint férfitársai, ugyanakkor, ha szorul a hurok, felemelheti a kezét és visszahúzódhat a maga szűkebb szférájába azzal a felkiáltással: bocsánat, én csak egy gyenge nő vagyok!
Ezzel szemben a modern férfitól nagyon nem fogadják el, ha felteszi a kezét és azt mondja: bocsánat, én csak egy erős férfi vagyok! Neki nincs hová visszavonulnia, tőle azt várják, hogy egyszerre feleljen meg egymásnak ellentmondó követelményeknek. Legyen sikeres és házias, vonzó és hűséges, kemény és gyengéd, határozott és megértő, gondoskodó és odaadó, racionális és empatikus. És főleg titokban se sírja vissza a régi szép időket, amikor elég volt „csak” macsónak lennie.

Szendi Gábor

– Míg régen a testi erő és ügyesség alapján lett valaki társadalmilag elismert, addig ma az intelligencia és a kreativitás többet ér – fogalmaz Szendi Gábor pszichológus, aki A nő felemelkedése és tündöklése című könyvében az evolúciós pszichológia nézőpontjából vizsgálta meg a két nem kapcsolatát. – Ez komoly változás, ebben az értelemben némileg leáldozott a hagyományos férfieszménynek. Emellett szembetűnő modern jelenség a férfiak feminizálódása. Ennek az okát tudtommal még nem derítették ki, de valószínűleg az újkori szelekció is belejátszik. A nők ugyanis egyre inkább előnyben részesítik párként a nőiesebb férfiakat, mert azok szocializáltabbak, empatikusabbak, demokratikusabbak, családcentrikusabbak. Régen a mogorva, empátia nélküli férfit tartották férfinak, ilyen autisztikus jelleget pedig a férfi nemi hormon, a tesztoszteron magas magzati szintje eredményez. Akkoriban ez senkit nem zavart, elvégre egy férfitól nem várták el, hogy megértő, kellemes társ legyen és figyelmesen elcsevegjen a feleségével. A mai nők azonban nem kedvelik ezt a fajta zord férfit, így azok kívül is, belül is feminizálódnak, hiszen alacsonyabb esetükben a tesztoszteronszint és a magzati tesztoszteronhatás is.

És megszületett a Jó Apa

A változás kétségkívül látványos. Nehogy azt higgyék a férfiak, hogy ők megússzák! – figyelmeztetett nem is olyan régen Hoppál Bori testtudatoktató, miután hosszasan megvitattuk, milyen sokféle, a külsejére vonatkozó elvárásnak kell megfelelnie manapság egy nőnek. És valóban: míg tíz évvel ezelőtt a hírét sem hallottuk a metroszexuális férfinak, addig ma már (ahogyan ifjú kolléganőm fogalmazott) az a minimum, hogy a magára valamit adó férfiember eltávolítja a testéről a szőrszálakat. A régóta alapnak számító tisztálkodószerek mellett bőrradírt használ és mélytisztító gélt, hidratáló koncentrátumot és ránctalanítót, szemkörnyékápolót és hajdúsító sampont, hajzselét és parfümöt. Jó, talán a szemceruza egyelőre még nem kötelező, de mivel újabban feltűntek az üzletekben a kimondottan úriembereknek szánt dekorkozmetikumok, valószínűleg ez is csak idő kérdése. Ahogyan azt sem úszták meg, hogy a fájdalomcsillapítás nélkül szülő, nyilvános helyen szoptató, biomenüt főző Jó Anya mellett mára megszülessen a Jó Apa ideálképe.

– A férfinak alapvetően két problémát okoz a modern nyugati világ értékrendje – mutat rá Szendi Gábor. – Az egyik, hogy a monogámia gátolja a poligám hajlamok legális kiélését, ezért lép be a képbe a szeretői viszony, a pornó, a prostitúció. A másik pedig, hogy a férfi az evolúció során soha nem vett részt a gyermeknevelésben, mára viszont elvárás, hogy ideális apa legyen. Természetesen az emberi agy rendkívül plasztikus, tehát az elvárásokhoz lehet alkalmazkodni, de ebben a szocializációnak igen nagy szerepe van. Akiknél ez nem jól működik, azoknál alkalmazkodási zavarok lépnek fel. A Jó Apa angolszász magazinokban felbukkanó megfelelője a FID, azaz Fully Involved Dad (magyarán a minden család körüli teendőbe aktívan bekapcsolódó apuka), míg szégyenpadra küldött ellentéte a Fully Uninvolved Dad. Ha valaki esetleg nem találkozott volna vele, a magyar FID prototípusa az unokahúgom által csak APG becenéven emlegetett könyvfolyam, az Anna-Peti-Gergő lapjairól lép elénk. A Jó Apa mos, főz, porszívózik, bevásárol, pelenkáz, csecsemőt mosdat, szülői értekezletre jár, soha nem ejt ki csúnya szót a száján, továbbá megfelelő férfimintát nyújt gyermekeinek és gondoskodik családja anyagi biztonságáról. Jaj neki, ha esetleg nem akarja saját kezűleg elvágni frissen világra jött csemetéje köldökzsinórját, hanem az első vércsepp láttán beájul a szülőágy alá! Azt talán a közeljövőben még nem fogják elvárni tőle, hogy átvegye a feleségétől a terhesség és a szülés feladatát, de a szoptatás már kétesélyes. Legalábbis kedves amerikai férfi ismerősöm azért szakított a barátnőjével, mert a lelkes feminista hölgy azt követelte tőle, leendő közös gyermekeiket majd ő is szoptassa a mellkasára szerelt műciciből.

Az emancipáció nem egyenlősdi

Szóval a 21. századi férfi fejlődésének vannak még perspektívái, hiszen egyelőre még azt sem állíthatjuk, a hagyományos macsó attitűd mára végképp kihalt volna. Viszont egyre inkább szalonképtelennek és divatjamúltnak minősül. Ezért fogalmazhatott úgy félig tréfásan az egyik interjújában Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, hogy a Lehman Brothers amerikai brókerház világgazdasági válságot előidéző összeomlása valószínűleg nem következett volna be, ha a céget Lehman Sistersnek hívják, azaz nők vezetik, nőies gondolkodásmóddal. Miután ma már nem a tesztoszteron vezérelte férfi a világ korlátlan ura, hajlamainak kiélésére kénytelen új formákat találni.

C. Molnár Emma

– A férfiak nem változtak meg – mondja C. Molnár Emma pszichológus, pszichoterapeuta. – A férfi az őskor óta célorientált, győzni akaró fajta, mindegy, hogy a kardfogú tigrist akarja-e leteríteni, Voltaire módjára vitriolba mártott tollával semmisíteni meg az ellenfeleit, vagy gyors autójával akar az első lenni.
Ami változást látunk, az abban mutatkozik meg, hogy az adott társadalom kultúrája milyen lehetőségeket kínál a fogyasztásra. A mai világ nem engedi meg, hogy a férfi harcoljon, ezért paintballt játszik meg raftingol, élvezi azokat a küzdősportokat, ahol próbára teheti az ügyességét és az állóképességét. A modern férfi másképp elégíti ki a szükségleteit, mint őskori társa, most nem dárdát hegyez, hanem a laptopját okosítja különféle programokkal, és nem állatbőrt hord, hanem Gucci-öltönyt. De mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, az önértékelés erősítését. A párterapeutaként is dolgozó pszichoterapeuta szerint a kultúra kínálta választékot a két nem teljesen másképp használja. A tőzsdén például a nő óvatosabban lavírozik, míg a férfi a rövid távú győzelemre tör, és végül hosszabb távon a nő lesz sikeresebb. Mindez az eltérő viselkedésmód abból adódik, hogy az ember nemcsak társadalmi, hanem biológiai lény is, és a két nem ebből eredő különbségét nem szabad figyelmen kívül hagyni.
– Régi latin szertartás volt, hogy az apa felemelte újszülött gyermekét és megmutatta a világnak – teszi hozzá C. Molnár Emma. – Ma is alig várja, hogy a gyerek elég nagy legyen és lehessen vele birkózni meg fára mászni, de azért, mert elmehet gyesre és élvezi az apaságot, még nem kell belőle anyaimitátort csinálni.
Az emancipáció nem egyenlősdit jelent, hanem a jog előtti egyenlőséget, és a biológiai-hormonális különbségek elmosása a két nem egymás közötti viszonyában, főként a párkapcsolatokban hosszú távon zavart idéz elő.

A boldogsághoz fel kell nőni

Dr. Csernus Imre

Szakmai gyakorlata során nap mint nap tapasztalja ezt dr. Csernus Imre pszichiáter is, aki A férfi című könyve írása során arra a kérdésre kereste a választ, mitől érzi magát férfinak egy férfi. És kiderült, hogy a legtöbben nemhogy nem tudják ezt megfogalmazni, de még soha nem is gondolkoztak el rajta.
– A nő legfontosabb erogén zónája az agya, ebből eredően azt a férfit találja vonzónak, akit tisztelni tud – fogalmaz a pszichiáter. – De csak azt a férfit lehet tisztelni, aki önmagára is így tud felnézni. Ehhez képest a magyar férfiak többsége szörnyen boldogtalan, de a jelentős részük ezt nem meri kimondani, hanem takargatja a párja előtt, és a kompenzációk széles tárházával oldja a belső feszültségeit. Holott lehetne boldog is, ha merne felnőni, ami persze kemény munka. Az igazi férfi ki meri magát húzni, úgy közlekedik a mai, gazdasági krízistől sújtott világban, hogy sugárzik róla a biztonság, az életöröm, a stabilitás, az erő. Akinek a nemi kromoszómája XY, az a hímnemű. Az még nem férfi. A férfi az, aki nemcsak fizikálisan néz ki annak, hanem aki maximálisan annak érzi magát, vállalva az emberi lét összes velejáró érzését, jót és rosszat egyaránt, nem félve egyiktől sem. Ez adja a belső békével ötvöződött rugalmasságot. Én ezt hívom férfinak, és ebből rendkívül kevés van. Ám ezt az állapotot mindenkinek lehetősége van elérni, mert mindenki maga dönti el, férfi akar-e lenni, vagy csak hímnemű.

 

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!

Exit mobile version