Marlene: Hitler ellen az ágyban

Vig György | 2012. Július 06.
Marlene Dietrich szerelmi életét összefoglalni két oldalon nagyjából olyan feladat, mintha a Révai Nagylexikon tartalmát kellene kivonatosan ismertetni. Ami biztosnak tűnik: Latabár Kálmánnal egyetlen tüzes pillantást sem váltott a csodálatos díva.
Marlene: Hitler ellen az ágyban

Ugyanezt nem mondhatta el magáról Jean Gabin, Gary Cooper, James Stewart, Youl Brinner, Ernest Hemingway, John F. Kennedy, John Wayne, Erich Maria Remarque, George Bernard Shaw, Mercedes de Acosta – és még sokan mások…
A legendás színésznő a huszadik század első évében, 1901. december 27-én látta meg a napvilágot Berlinben. Apja, Louis Dietrich rendőrként óvta a birodalom polgárainak biztonságát. Édesanyja a neves óragyártó Felsing család sarja volt. Dietrich sokáig három évvel későbbi dátumot nevezett meg, amikor a születésnapjáról kérdezték, csak az ötvenes évek közepén derült ki a kegyes csalás. Édesapját tízéves korában vesztette el, anyja második férje pedig az első világháborúban esett el. A kis Marlene gyerekkorát a szigorúan szabályozott, poroszos fegyelem határozta meg – gyűlölte is egész életében a regulát. Nagyon komolyan vették zenei nevelését is, ami nem volt ellenére. Kiválóan hegedült, érettségi után a berlini zeneakadémia hallgatója lett. Miután muzsikus karrierjét egy makacs íngyulladás félbeszakította, Max Reinhard színiiskolájában folytatta tanulmányait.

Az osztálytársnő kezdeményezett…

Rudolf Sieber

A húszas években Berlint áthatotta a dekadens erotika és a művészet. Tabuk mintha nem is léteztek volna arrafelé. Dietrich maga meséli egy visszaemlékezésében, hogy élete első erotikus kalandját egy nála két évvel idősebb osztálytársnőjének köszönheti. „Megengedték, hogy együtt aludjunk, és ő volt a kezdeményező. Nem hiszem, hogy pontosan tudta, mit is csinál, de nagyon élvezte a matatást.” Színésznői karrierje a berlini színpadokon indult, itt fedezte fel későbbi férje, Rudolf Sieber német filmproducer, aki több alkalommal szerződtette kisebb szerepekre. Dietrich azt mondja, soha, egyetlen férfival sem volt többé ilyen tökéletes kapcsolata. „Rudi a lelki társam volt. Azóta sem szerettem senkit úgy, mint őt. Sosem volt oka a féltékenységre.”
Dietrichnek viszont volt, hiszen férje lett hűtlen hozzá egy Tamara Matul nevű orosz színésznő miatt. Házasságukból született egy lány, akit Mariának kereszteltek. Dietrich üstökösszerűen felívelő filmes karrierje miatt a gyermeket sokáig apja nevelte. A lány, Maria Riva néven szintén komoly karriert futott be Amerikában. Ismert televíziós személyiséggé vált, és anyjával is rendbe jött a kapcsolatuk. Dietrich anyának nem volt tökéletes, de mint nagymama mindent bepótolt. Addig azonban még sok filmes diadal és szerelmi hódítás állt előtte.

James Stewarttal

Leforgatott filmek, elcsavart fejek

A nagy szakmai áttörést 1929-ben a Heinrich Mann regényéből forgatott Kék angyal címszerepe hozta meg számára, amit a filmtörténelem egyik legtökéletesebb vamp figurájának megformálásaként tartanak számon. A német és angol nyelven is leforgatott film egy csapásra nemzetközi csillaggá emelte a berlini színésznőt. Természetesen a rendezővel – Josef von Sternberg – is szerelembe esett. Ez a kapcsolat hosszabb életűnek bizonyult, mint a házassága Sieberrel. Sorra forgatták a sikeres filmeket. És amikor Marlene együtt dolgozott Gary Cooperrel a Marokkó című filmben – természetesen el is csavarta a fejét… A színésznő egy idő után úgy érezte, hogy ideje rendezőt és élettársat váltani, és egyértelműen Hollywood mellett döntött. Elhatározását később a történelem tette visszafordíthatatlanná: nem kívánt a náci Németország ünnepelt sztárja lenni, mereven visszautasította Hitler propagandaminisztere, Joseph Goebbels csábító ajánlatait. 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot, ezzel is egyértelműsítve  azt a tényt, hogy minden ízében elutasítja a nácizmust. A második világháború idején aktív antifasiszta tevékenységet folytatott, amiért később – első nőként – megkapta a Szabadságért Érdemrendet, a legnagyobb civil személynek adható amerikai katonai kitüntetést.

Hitler ellen az ágyban

Gary Cooperrel

Közben természetesen forgatott és trófeákat gyűjtött: Greta Garbo két szerelmét is elhódította. Egyikük a leszbikusságát nyíltan vállaló, férfiruhát hordó amerikai költőnő, Mercedes de Acosta, a másik pedig a némafilmkorszak ünnepelt sztárja, John Gilbert volt. Híres kalandjai között szerepelt a nála nyolc évvel fiatalabb Douglas Fairbanks Jr. is. Ő később így emlékezett rá: „Marlene a szerelemben sem ismert konvenciókat.”
Az ifjabb Fairbanks szerint Dietrich annyira gyűlölte Hitlert, hogy még merényletet is tervezett ellene: „Marlene elhatározta, hogy aláír egy filmszerződést. Az volt a terve, hogy németországi forgatáson elcsavarja a Führer fejét, és amikor kettesben maradnak, egy pisztollyal megszabadítja a világot az őrült zsarnoktól. Csak azt nem tudta kitalálni, hová rejtse el meztelen testén a fegyvert.”
A következő híres hódítás a legnagyobb férfisztárok között számon tartott James Stewart volt, de John Wayne is azt állította, hogy sosem látott Dietrichnél lenyűgözőbb asszonyt. Állítólag Joseph Kennedy – aki akkoriban az USA angliai nagykövete volt – szintén nem tudott ellenállni az ünnepelt dívának.

Ezres fordulatszámon

John Gilbert oldalán

Marlene három évig, 1937 és ’40 között lángolt a híres író, Erich Maria Remarque oldalán. Kapcsolatuk hőfokáról az a háromszáz levél is tanúskodik, amit a Nyugaton a helyzet változatlan, A diadalív árnyékában és még számos világsikerű regény írója küldött neki. Kapcsolatukat Marlene kalandjai és Remarque féltékenysége határozták meg, szerelmük végül barátsággá nemesült. Mint már említettük, Maria Riva, Dietrich lánya hosszú éveken át úgy érezte, hogy anyja nem szereti őt eléggé. Amikor erről beszélgetett az íróval, az így nyugtatta őt: „Nagyon szeretett ő, csak épp a maga módján. Úgy, ahogy ő értelmezte a szeretetet és a szerelmet. Állandóan ezres fordulatszámon pörgött, míg mi beérjük százzal is. Mi egy óra alatt adunk annyi szerelmet, amit ő hat perc alatt.” Dietrich az író után hosszú, szenvedélyes kalandot élt át a nácik elől szintén Amerikába menekülő francia színészóriással, Jean Gabinnel. Amikor Gabin ’44-ben jelentkezett a németek ellen harcoló Szabad Francia Erőkhöz, Marlene, aki később többször fellépett a világháború különféle frontjain, hogy műsorával lelkesítse harcoló katonákat, elsőként Észak-Afrikában énekelt a bakáknak, mivel szerelme is ott állomásozott.

Tetőtől talpig áthat…

„Ich bin von Kopf bis Fuss auf Liebe eingestellt, denn das is meine Welt, und sonst gar nichts” – „Tetőtől talpig áthat a szerelem, mert ez az én világom, és semmi más” – énekelte Marlene Dietrich a Kék angyalban, és valóban így is élte az életét. A szerelem nála valóban több volt, mint puszta testiség. A szabadság, a szellem kifejezésévé vált. Ezt bizonyítja az a csodálatos kapcsolat is, amely Ernest Hemingwayhez fűzte. A szó fizikai értelmében nem voltak szeretők, mégis lángoló viszony fűzte őket össze, amelyekről Az öreg halász és a tenger szerzőjének levelei tanúskodnak: „Ha csak a hangjából állna, már azzal is össze tudná törni a szíved. De ehhez ott van az a csodálatos teste és az időtlen szerelmet sugárzó arca is. Nem is bánod, ha összetöri a szíved, ha közel van, már attól meggyógyulsz.”

 

Exit mobile version