A hír: A szlovákiai Ipolynyék önkormányzata a fiatal családok támogatásával szeretné meggátolni a lakosság csökkenését és elvándorlását, ezért 350 eurós egyszeri támogatást ad a szülőknek minden újszülött után.
Eszembe jutott egy Hévíz környékén levő polgármester ismerősöm, aki a faluban élő fiataloknak földet adományozott, állattartásra és növénytermesztésre inspirálja őket (anyagilag is), és társasházat épít azoknak a fiataloknak, akik ott kívánnak maradni, családot alapítani.
Nyilvánvalóan egyre több vezető látja, hogy az egyre nehezebb gazdasági körülmények közt egyre többen tartanak a gyermekvállalástól. (Már akik igazán felelősen belegondolnak abba, hogy ez mivel járhat.) Ám egészen biztos vagyok benne, hogy a gyermekszaporulat csökkenése nem csak amiatt van, mert anyagilag szorul a nadrágszíj.
Egyre többen félnek az egy életre szóló elköteleződéstől is, ehhez pedig kevéske a 100 ezer forintnyi induló támogatás. (Sőt, mi több, ez pénzen nem is megvehető.) A saját tapasztalatom alapján a következő fő indokok vannak arra vonatkozóan, mért ne jöjjön a baba:
– Ebbe a jelenlegi világba nem merek szülni. (Épp elegen vannak, ki tudja, mi lesz, stb…)
– Nem engedhetjük meg anyagilag, hogy felelősségteljesen bevállaljunk egy gyereket.
– Félek attól, hogy egy életre összefűzzem magam a gyermekünk miatt egy emberrel.
A tavaly megjelent Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában című könyvemben részletesen kifejtem azt, mért gondolom, hogy új alapokra kell helyezni a házasságot. Csakis akkor van rá esély, hogy újra merjenek elköteleződni a párok. Ehhez pedig elengedhetetlen a kapcsolaton belüli autonómia, vagyis hogy tiszteletben tartsuk egymás szabadságát, saját életterét, magánszféráját. Ahhoz, hogy kedve legyen a következő generációknak házasodni, családot alapítani, tudomásul kell vennünk, hogy senkit nem birtokolhatunk.
Jó néhány helyen vannak statisztikák arra vonatkozóan, hogy mennél iskolázottabb valaki, annál később, és annál kevesebb gyermeket vállal. Egyszerűbben: az alacsonyabb iskolázottságú , és rosszabb anyagi körülmények közt élők jóval több gyermeket vállalnak be, mint a diplomás, jobb egzisztenciális körülmények közt élők. Mindannyian tudjuk, hogy ez egyre erősödő tendencia.
Na ők azok, akiknek a családalapítási kedv meghozásában semmit nem számít a 350 euró…
Mindenesetre én alapvetően hiszem, hogy igaz a mondás: ahova az Isten bárányt ad, oda legelőt is. (Úgy látszik ez alól az igazság alól Afrika egy része kivétel, ahol tetemes területeken tartol az AIDS és az éhenhalás, no és a szellemi sötétség.) Viszont ha nagyon belegondolunk a gyermekvállalásba, úgy járunk, mint az egyik 46 éves értelmiségi nő ismerősöm, akit kislánykora óta ismerek, és mindig megmagyarázta, hogy most miért nem alkalmas az idő a gyermekvállalásra. (Mindig volt alaposan kifejtett indok.) 3-4 éve aztán, amikor észbe kapott, hogy: “hú, most már jöhetne”, késő volt.
Nem jött.
Az észnek és a szívnek/léleknek együtt kell dönteni. Aztán pedig érdemes megnyílni a segítő erőknek.
Soma: Csak egy igazi férfi mer szoknyában járni
Soma: Az áldozat mondhatja meg, hogyan büntessék az elkövetőt
Soma: „A transzvesztita Barbie az igazságra tanít”