Lola Montez állítólag Írországban látta meg a napvilágot, latinos hangzású neve dacára egyetlen csepp spanyol vér sem folyt az ereiben. Eredeti neve Elisabeth Rosanna Gilbert volt, és a szó szoros értelmében „jó kis családba” született az írországi Limerickben – valószínűleg – 1821-ben. Az ugyancsak kalandos életű szülők 1823-ban Indiába utaztak, és a kislányt út közben, Liverpoolban keresztelték meg – hogy végre egy biztos adatot is feljegyezzünk hősnőnkről.
Lola tehetsége Szurovecz Kitti újságíró kollégánk, számtalan sztárinterjú szerzője, aki nagy sikerű regényeiben is foglalkozik a celebsorssal, mai nézőpontból vizsgálja a Lola Montez-jelenséget. Hősnőnk életéről olvasva az jutott eszembe, hogy a mai kor Lolái is itt élnek közöttünk. Kinevetjük őket, összesúgunk a hátuk mögött, és megpróbáljuk elhitetni a környezetünkkel, hogy bennünket aztán nem érdekelnek, miközben kíváncsian lessük, mi lesz a következő lépésük. Az 1800-as évek Lola Monteze csak kicsit tudott táncolni, viszont nagyon tudott megjelenni és meghökkenteni. Évtizedekig tartó, fergeteges bűvészmutatvánnyal lavírozta végig az életét, rátalálva azokra a kilincsekre, amelyek arany-, sőt platinaajtók sokaságát nyitották meg előtte. Fütyült arra, mit gondol róla a közvélemény, vagy ha nem, azt elrejtette lelkének legmélyebb bugyraiba – és mindehhez vitathatatlan tehetség szükséges. Azaz: a Lola-karakterek – legyen szó ma a kétségtelenül zseniális Lady Gagáról, Paris Hiltonról vagy Lindsay Lohanről – nem buta nőcskék, sőt! Kőkemény üzletasszonyok, akik okosan irányítják az életüket, csak egy a bökkenő: „hála” a média túlburjánzó szerepének, ez a szakma is felhígult, és a mai Lolák már nem számíthatnak arra, hogy éppen őket őrzi meg a kultúrtörténet örökös femme fatale-ként az utókornak. |
Kecses és konok
Apja korán meghalt, és a mindössze tizenkilenc éves édesanya egy angol főhadnaggyal kötött új házasságot. A feltűnően eleven lánykával azonban senki sem bírt, ezért a szülők végül visszaküldték Angliába, a mostohanagypapához, akinek sok fejtörést okozhattak Elisabeth csínytevései. A krónikák feljegyezték, hogy egyszer virágokat tűzött egy idős úr parókájába a szentmise alatt. De arra is volt példa, hogy meztelenül szaladgált az utcán. A nagypapától aztán egy nagynénihez került, majd bentlakásos iskolába. Egyik tanára fennmaradt feljegyzése szerint „elegáns és kecses gyermek” volt, „erőszakos és konok” természettel. Tizenhat éves, amikor újra hallunk róla, mégpedig abból az apropóból, hogy megszökött egy Thomas James nevű katonatiszttel, akivel házasságkötésük után Calcuttába költözött. Amúgy Mr. James is jó pipa lehetett, öt év után ugyanis lelépett egy segédtiszt feleségével, és Lisának új partner után kellett néznie. A visszafelé hajóút Angliába megoldotta e kérdést: Londonban már Lennox kapitánnyal jelentkezett be az Imperial Hotelba. Ebből aztán híres válóper lett, az úgynevezett James kontra Lennox, amiről 1842-ben még a Times is hírt adott. (Nocsak: a bulvárhíreknek már akkor is nagy keletjük volt…) Lisa karrierjének kezdete is erre az időszakra esett. Miután kiderült, hogy a színészi pályához semmi adottsága sincs, úgy döntött, táncolni fog. 1843-ban a londoni Haymarket Színházban debütált immár Lola Montez néven, flamencotáncosnőnek öltözve.
Párbajoztak érte
Tánctudásáról keveset tudunk, külsejéről annál többet. Sötét hajkorona, kék szempár, dús idomok: csoda-e, hogy a férfiak megőrültek érte?! Igazi „femme fatale” volt; korának legprovokatívabb asszonya, aki mindig cigarettával, pisztollyal, lovaglópálcával és egy vérebbel jelent meg a színen, és fellépéseivel – köztük a híres-hírhedt Póktánccal – valósággal megbabonázta nézőit. Akik között igazi művészek: zseniális elmék és alkotók is voltak. Lola 1844-ben Drezdában ismerkedett meg Liszt Ferenccel, akit aztán ritka állhatatossággal egész Európában végig követett. A pletyka szerint több alkalommal előfordult, hogy a koncert után szállodájába visszatérő művész a meztelen táncosnőt találta az ágyában. A forró románc – amely izgalomban tartotta az európai fővárosokat – többször tettlegességig fajult; a szakításkor Lola fegyverrel fenyegette meg Lisztet. A művésznő szerethette a zenét, mert Wagnert is megkörnyékezte: egyszer a nyilvánosság előtt a zeneszerző lába elé vetette magát… ám nem sok sikerrel, mert Wagner állítólag kikosarazta. Nem úgy Alexandre Dumas, A három testőr írója… Lola egyik legismertebb kalandja Alexandre Dujarier-vel, az ismert francia laptulajdonossal esett meg: már küszöbön állt az esküvő, amikor a párbajban, amit menyasszonya jó hírének megvédéséért indított, Dujarier az életét vesztette. Lola amúgy nem válogatott az eszközökben, hogy felhívja magára a figyelmet. Előfordult, hogy főúri estélyeken jelent meg hívatlanul, hogy ott aztán gyors vetkőzéseivel okozzon feledhetetlen perceket. Ilyen volt egy Beethoven tiszteletére rendezett összejövetel, ahol „Liszt Ferenc vendégeként” jelent meg, majd ledobta ruháit, és minden gátlás nélkül táncolni kezdett. A díszvendégek, IV. Frigyes Vilmos porosz király és szemérmes hitvese végül elhagyta a termet, a többi vendég pedig követte őket…
A királyi szerető
De nem minden uralkodó volt ilyen finnyás. Lolának viszonya volt I. Miklós orosz cárral is, de a leghírhedtebb liezon I. Lajos bajor királyhoz fűzte. A hatvanéves uralkodó, akihez Lola a testőröket kijátszva jutott be, szinte az eszét vesztette a táncosnő gyönyörű testétől. Megtette tanácsadójának, Lansfeld grófnővé nevezte ki nagy életjáradékkal, egy müncheni palotát ajándékozott neki, és vakon teljesítette egyéb, igen sokba kerülő kívánságait. „Megbabonázott”, mondta később a tanácsosainak. Hosszú órákat töltött a táncosnő budoárjában, és naponta írt hozzá terjedelmes és szenvedélyes verseket. Ráadásul az államügyeket is vele beszélte meg; tiltakozó minisztereit pedig menesztette. Az egyház is felháborodott: kiátkozással fenyegették az erkölcstelen királyt, aki pedig mindvégig tagadta, hogy szexuális kapcsolat lenne közte és Lola között. (Az uralkodó korát és egészségi állapotát figyelembe véve ez nem is kizárt.) 1848-ban aztán az európai forradalmak lázában a bajor nép is megelégelte a dolgot. A király lemondott Miksa fia javára, Lola pedig a koronaékszerek felével és tizenkét évvel fiatalabb szeretőjével Svájcba, majd Spanyolországba szökött, hogy aztán – az alkoholizmus bugyrait megjárva, kocsmai verekedések és egyéb botrányok meg némi ausztráliai kitérő után – mindenkitől elhagyatva New Yorkban haljon meg negyvenévesen, szifiliszben. A brooklyni Green-Wood temetőben nyugszik, sírkövén ez áll: Gilbert Eliza kisasszony; elhunyt 1861. január 17-én.
Epilógus
Celebsors – mondhatnánk legyintve, könnyedén, de mégsem ilyen egyszerű a képlet. Ne feledjük: Lola Liszt Ferenccel való találkozása beírta őt a zenetörténetbe. Tökéletes teste forró szenvedélyeket és friss alkotókedvet keltett a muzsikusban, aki később persze mély megbánással és bűntudattal gondolt vissza rá. Aligha véletlen, hogy Lola Montez alakja mind a mai napig izgatja a művészvilágot. Számtalan alkotás szól róla; például 1955-ben a Damn Yankees című musicallel megszületett Whatever Lola wants című szám, mely örök emléket állít Liszt kalandjának. A dalt Dinah Shore-tól Natacha Atlasig sokan elénekelték; még Mel Tormé is, világhírű azonban Sarah Vaughan előadásában lett. És persze film is készült Lola Montez életéből: a főszerepet Martine Carol játszotta, akit a francia Marilyn Monroe-ként tartottak számon az 1950-es években. A sors furcsa fintora: róla már kevesebbet tudunk, míg az első celeb emléke ma is eleven.