Ez egy feloldhatatlan ellentét közöttünk. Az az igazság, hogy már Misi négy hónapos kisöccsénél, Jancsinál is vannak baljós előjelei egy hasonló konfliktusnak. Ő is akkor a legvidámabb, ha nincs rajta semmi. Két pelus között boldogan gagyorászik, kornyikál (pisilni is ilyenkor szeret a legjobban), és amúgy angyalian nyugodt kedélyét is leginkább az öltöztetés dúlja fel, főleg a mellénykék, sapkácskák és más ilyen kellemetlen téli ruhadarabok szomorítják el mélységesen. De míg Jancsi nem tud még hatékonyan ellenkezni, addig Misi már az öltözés elleni érvek teljes fegyvertárát dolgozta ki. Érvelésének leggyakoribb eszköze a tekintélyre hivatkozás.
– Misikém, feladom rád ezt a nadrágot.
– De anyu azt mondta, hogy nem kell nadrág!
Ez persze nem igaz, ami viszonylag könnyen ki is derül, hiszen anyu általában ott van a közelben, és azonnal cáfol. Erre Misi is rájött, ezért újabban előállt egy ravasz, sokkal nehezebben ellenőrizhető változattal:
– De valaki azt mondta, hogy nem kell nadrág!
A tekintélyelvű érvelésnek egy érdekes fordított alesete, amikor a játszótérről hazatérve a cipőt kellene levenni.
– Misi, hadd vegyem le a cipődet, mielőtt beszaladnál a szobába.
– De ne vedd le! Ezt a nagymamától kaptam!
Ugyanez pizsamával is működik reggel: nem hajlandó levenni a kedves rokontól kapott pizsamát azért, hogy mindenféle random ruhadarabokat kelljen felvenni helyette. Észérveket is szokott használni Misi, néha egész meggyőzőeket. Múltkor az előkét nem akarta felvenni. Már a kezében volt a kanál, amikor rászóltam:
– Misi, előbb vegyük fel az előkédet.
– Nem! Mert akkor maszatos lesz! – érvelt Misi.
Ebben sok az igazság. Misi a nehezen ráadott ruhadarabokat néha minden látható ok nélkül leveszi napközben.
– Misi, miért toltad le a nadrágod? – kérdi a döbbent szülő.
– Hát mert azért, hogy itt vagyunk a harminckettőben – hangzik Misi csavaros válasza.
Valószínűleg ez is egy észérv, csak nehezebben követhető. Misi végső érve azonban mindent elsöprő. Erre máshonnan hozok példát, nem az öltözködés területéről, hogy elsöprő erejét még jobban szemléltessem. Tegyük fel, eszembe jut egy rím, egy csodálatos, soha nem használt gyöngyszem, amit még senki nem fedezett fel előttem, és gyorsan be akarom pötyögni az okostelefonomba, ami a 21. századi költő legjobb barátja. Misi ott terem a semmiből.
– Papa – jelenti ki –, akarom a papa telefonját!
(Az én telefonomnak az a neve, hogy „a papa telefonja”, úgyhogy Misi kontextustól függetlenül így hívja. „Enyém a papa telefonja!”, szokta például kijelenteni szemrebbenés nélkül. Ő nem érez ebben ellentmondást.)
– Most nem tudom odaadni, Misikém, mert egy rímet kell, mielőtt elfelejtem…
– De jószívű vagy? – néz rám Misi hatalmas szemekkel.
Erre nem tudok mit mondani, megadóan átadom a telefont, a világirodalom legszebb ríme pedig már ki is ment a fejemből. Ez Misi legerősebb fegyvere, a végső érv, ami a szívre hat.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
