A hír: Megbünteti vendégeit egy étterem Japánban, ha nem eszik meg az utolsó falatig az ételt – adta hírül a Yahoo amerikai hírportál. Az étterem tulajdonosa azért vezette be a bírságolást, hogy nagyobb legyen a becsülete a tengeri ételeknek és a halászoknak, akik zord időjárás esetén is kimerészkednek a tengerre. A vendégeket előre figyelmezteti az étterem: „Aki nem eszi meg az ételét, annak adományt kell fizetnie!”
A „meleg korlátozó”, de még inkább a „hideg korlátozó” nevelésű felnőtt embereket akár kifejezetten vonzhatja egy olyan étterem, ahol azért, mert nem akarja adott esetben degeszre enni magát (van olyan, hogy az utolsó két kanál már nem esik jól), majd anyu vagy apu helyett egy idegen étterem-tulajdonos megfeddi, és büntetést jelöl ki neki. Lehet, hogy ez számára titkos gyógyulás, ahol újra átélheti a saját gyermek-én állapotát, talán még a szülei sajátos szeretetét is.
Elképzelem, amint valaki csak azért tuszkol magába mindent, hogy megdicsérje a pincér (megint csak anyu és apu…), esetleg a főnökség vagy más ott dolgozó.
Viszont nagyszerűen ki lehetne használni ezt a lehetőséget bosszúszomjban szenvedő, szakítás előtt levő pároknak is. Gondoljunk csak bele! Mondjuk a lányka megtudja, hogy a kedvese megcsalta (fokozzuk: a legjobb barátnőjével), de fegyelmezett, okos nő lévén nem pakol ki egyből, hanem meghívja a fiút ebbe az étterembe. Berendelik az ételeket, majd közli a lány: „Itt van vége a kapcsolatunknak, kiderült, amit tettél, úgyhogy ez a búcsúebédünk/vacsoránk, te szemét patkány!” (Ezt még mindenféle szidalommal jól ki lehet cifrázni…) Ezek után a fiúnak feltehetően igen jó étvágya lesz, úgyhogy az ott maradt étel után megélheti a büntetést. Duplán. Jó ötlet, ugye?
Ahogyan ez a regressziós gyógyétterem is.
Így látja Soma:
„Tetszik, hogy valaki 92 évesen tetováltat” „Nem feltétlen kötelességünk támogatni a szüleinket!” |