Napjainkban egyre divatosabbak a különféle fejlesztőprogramok, amelyek már az egészen kicsi gyerekek számára is ajánlottak. A versenyszemlélet a gyereknevelésben is megjelenik, miközben nemzetközi kutatások arra mutatnak rá, hogy gyermekünk bizonyos képességeit az életkorának megfelelő játékokkal minden különösebb fejlesztési módszer nélkül is megerősíthetjük.
Mire jó a pillecukor?
Pár éve bejárta a világhálót egy rövid videó arról, hogyan próbálnak négyéves gyerekek ellenállni tizenöt percen keresztül egy pillecukornak annak reményében, hogy ha sikerül kivárniuk a megszabott időt, egy helyett két pillecukrot kaphatnak. Bár a videó újnak mondható, a kísérlet régi, hiszen a hatvanas években végezte el először Walter Michael, az amerikai Stanford Egyetem professzora. Ezt a kísérletet ismételte meg később dr. David Walsh. (A felvételt megnézhetjük, ha beírjuk a keresőbe a „marshmallow test” szavakat.) A kutatás részben arra irányult, hogy a négyéves gyerekek mennyire képesek uralkodni magukon, mekkora az önfegyelmük. Ugyanakkor hosszú távon is követték a kísérletben részt vevő gyerekeket, és arra az eredményre jutottak, hogy azok, akik képesek voltak legyűrni a hirtelen támadó vágyat és annak azonnali kielégítésének igényét, akik kibírták, hogy ne egyék meg az édességet negyedórán át, azok később az iskolában minden szempontból jobb eredményt értek el társaiknál. Érdekesség, hogy azok a fiatalok, akik négyévesen jobban teljesítettek a fent leírt kivárásos tesztben, kamaszkorukra jobb stressz- és kudarctűrő képességgel rendelkeztek, és a figyelemösszpontosításuk is jobb volt társaikénál. Tehát míg a csecsemőknél azon van a hangsúly, hogy a gyermek jelzésére azonnal reagáljunk, hiszen így teremthetjük meg az ősbizalmat, addig az agy fejlődésének szempontjából 3-4 éves kor közötti időszak a legérzékenyebb életszakasz arra, hogy a kicsik kitolják a vágy és a beteljesülés között eltelt időt, és elsajátíthassák az önuralom képességét. Ha ez jól sikerül, az élet számtalan területén sikeresek lehetnek a szocializációtól kezdve az iskolai teljesítményig – derül ki Sam Wang és Sandra Aamodt neurológusok által írt Üdvözöllek a gyereked agyában című, a közelmúltban megjelent könyvből is.
Önuralom-fejlesztés
Ha 3-4 éves gyerekek esetében van önfegyelemről szó, semmiképpen nem kell szigorú fegyelmezésre, kemény szabályokra gondolni, és talán nem meglepő az alkalmazandó eszköz sem: a legjobb fejlesztés a játék. Ebben az életkorban legjellemzőbb és a gyerekek által legkedveltebb, ezért leggyakrabban is játszott szerepjátékok automatikusan és természetes módon fejlesztik az önuralmat. Hiszen ha például boltos szerepjátékot játszik a szülő a gyermekével, a gyerektől már az is önfegyelmet követel, hogy ne bújjon ki választott szerepéből. Ha ő a boltos, játssza is végig a szerepet, ne váltson hirtelen síró kisbabára vagy szerep nélküli önmagára. A fantáziajátékok egyik legfontosabb jellemzője, hogy a gyerekek komolyan veszik azok szabályait, és e szabályok betartása a legkorábbi tapasztalatuk arra vonatkozóan, hogy egy cél érdekében – ami a közös játék – fegyelmezzék a viselkedésüket.
Egyszerre egyet
Az önfegyelem olyan tulajdonság, amelynek elsajátításához fegyelemre van szükség. Három-négy éves korú gyerek esetén az is fegyelmet jelent, ha minél jobban el tud merülni valamiben, és minél tovább képes egy dologra fókuszálni, figyelme nem kalandozik el. Tehát érdemes keresni azokat a játékokat – rajzolás, festés, építkezés –, amelyekben örömét leli, és ezáltal hosszabban képes koncentrálni. Nagyobb korban pedig a közös játékok fejleszthetik ezt a területet, hiszen ahhoz is önszabályozásra van szükség, hogy a gyerek ne fordítsa fel az összes memóriakártyát, vagy előzze be a többieket a játéktáblán dobás nélkül, illetve hogy mindig kivárja a sorát. És egy biztató teszteredmény a felnőttkorra nézve: más feladatok elvégzésének sikeressége is javulhat annak hatására, hogy a mindennapokban egy adott területen önfegyelmet gyakorlunk.
Sződy Judit pszichológus: És végül legyőzi önmagát Amikor a baba világra jön, az ösztöneit követi, nem tudja késleltetni a kielégülést, azonnal kell neki minden, mert ha nem, akkor éktelen sírásba kezd. Nem is tehetne mást, hiszen az önfegyelemért felelős agyterületei még nem elég fejlettek, egyszerűen nincs rá eszköze, hogy „felnőtt módon viselkedjék”, ahogyan ezt sokan (sajnos) mégis elvárnák egy csecsemőtől. Az emberi agy prefrontális kérgi területe, amely az önfegyelemhez fontos készségekért felelős, nagyjából 18–22 éves korra éri el teljes fejlettségét. Valójában eddig nem nő be a fejünk lágya teljesen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy a gyerekünk végre néha „kivegye a kezét a cukorkásdobozból”. A szülő feladata, hogy határokat szabjon. És az is az ő feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, amelyben a gyereke jól érzi magát, és kipróbálhat mindenféle érdekes tevékenységet a szerepjátéktól a kismotorozáson át a társasjátékig, a zenéléstől a gyűjtésig. Hiszen minden játék akkor működik, ha a gyerek elfogadja annak szabályait. Ha olyasmivel foglalkozik, amit élvez, akkor parancs nélkül, magától fogja korlátozni önmagát, örömmel és természetesen mond le arról, hogy azonnal kielégüljön minden igénye. Ha ugyanezeket a korlátokat büntetéssel és szigorral szeretnénk bevezetni, nehezebb dolgunk lenne, és egészen apró sikereket érnénk csak el. |
Szabó Győző és Rezes Judit fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
