Misi fiamban, mint a legtöbb három év körüli kisgyerekben, roppant erős a bírvágy, ezért általában az a legjobb módszer arra, hogy rávegyük, hogy érdekelje valami, ha úgy csinálunk, mintha azt a valamit el akarnánk tőle venni. Ezúttal azonban nem vált be a trükk.
– Jó – mondta Misi. – És fölveheted az előkédet.
Nekem nincs előkém, ahogy ezt a kedves olvasó bizonyára kitalálta. Érdekes, hogy Misi mégis azt gondolta, hogy van. Illetve nem is, Misi okosabb ennél, tudja, hogy nincs nekem előkém. Inkább szerintem azt gondolta, hogy attól, hogy megeszem az ő kacsacombját, átmenetileg én leszek ő. Tehát előkém is lesz. Misi nyilvánvalóan úgy véli, hogy a szerepcsere, a testcsere minden további nélkül kivitelezhető. Gyakran mond ilyesmiket, ha például nem a saját helyére ül le az asztalnál, hanem a feleségemére:
– Most én vagyok az anyu!
Máskor, ha például a telefonomat szeretné ezen az úton megkaparintani, így kiált:
– Most én vagyok a papa!
– És akkor én vagyok a Misi? Rosszalkodhatok? – kérdezek vissza.
– Rosszalkodhatsz – hagyja rám Misi nagyvonalúan.
Sőt a múltkor egyenesen ezt mondta:
– Én vagyok az anyu meg a papa.
– Mind a kettő? – kérdeztem vissza csodálkozva.
– Igen, mind a kettő – állította Misi a leghatározottabban.
De még ez se minden, Misi a jelek szerint nemcsak a testek között, hanem az időben is könnyedén ugrál. Nemrég egy kiállításmegnyitón voltunk, ahol (mint a kiállításmegnyitókon általában) volt pogácsa és fehérbor. A feleségem is ivott egy kis pohár fehérbort, Misi pedig természetesen azonnal kért belőle. A feleségem tapintatosan közölte vele, hogy ő még nem elég nagy ahhoz, hogy ilyesmit igyon. Misi úgy tett, mint akit ez nem bánt.
– Amikor olyan nagy voltam, mint te, anyu, akkor ittam olyat! – jelentette ki.
A minap Misi nagyon komolyan elgondolkodva a következő kérdést intézte a feleségemhez:
– Mit gondolsz, vajon lehetnék én anyu?
– Hát, Misikém, sajnos te nem lehetsz anyu – válaszolta a feleségem őszintén.
– Tényleg nem – látta be Misi. – Mert én kisfiú vagyok.
– Igen, Misikém, te kisfiú vagy – bólogatott a feleségem.
– Nem! – mondta Misi hirtelen fellángoló identitástudattal. – Én Misi vagyok!
Summa summárum: ha a kisfiam gond nélkül tesz is néha testen kívüli vagy időugrással járó utazásokat, azért a lelke mélyén nagyon is tisztában van azzal, hogy Misi Misi.
Koncz Zsuzsa fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
| Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |