Eleinte nem volt semmi gondunk, mert kopasz volt a szentem. Amikor viszont elkezdett kinőni a haja, rögtön nagyon göndör is lett. A kifésülés kínszenvedés volt, már ha egyáltalán hagyta, és ha egy kicsit is nem néztem oda, akkor a tincsek vége pillanatok alatt elkezdett szinte filcesedni. Tanácstalan voltam sokáig, mindenféle hajkifésülő receptet kerestem a neten, egy egész jól be is vált. Egy harminc milliliteres gyógyszertári kis üvegcsébe – melyhez pumpás feltétet vásároltam – rózsavizet töltöttem, tíz csepp kamillaolajat csöpögtettem bele, és ezzel spricceltem be a száraz hajat fésülés előtt. Ez tűzoltásnak nagyjából jó volt, fél évig el is voltunk vele, de a lányom haja egyre több és göndörebb lett, és a módszer egy idő után már nem bizonyult elégségesnek. Sima száraz hajra viszont továbbra is jó szívvel ajánlom, azóta többen kipróbálták, működik. Kínomban már beadtam volna a derekamat és a netet bújtam kifésülők összetevőit böngészve, mígnem az egyik hajmosós este – ami amúgy is egy komplex performansz nálunk – hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a konyhapulton ácsorgó olívaolajos üveget, és azzal telepedtem a kád mellé, hogy megkezdhessem a „simogatós hajmosás” fedőnevű hadműveletet.
A hajmosásnak nálunk komoly fejlődéstörténete van, az artikulálatlan üvöltéstől jutottunk el két és fél év alatt a simogatós verzióig, ami annyit tesz, hogy úgy viszem fel a vizet, majd később a sampont, majd újra a vizet, mintha csak a haját simogatnám. Szerintem mi még egész jól jártunk, hallottam olyan családról is, ahol kizárólag apa moshatja a gyermek haját Goofy kutya jelmezben. A kád mellé telepedtem és a tenyerembe löttyintettem egy kicsike olívaolajat, bár nem mértem, de nagyjából egy szűk teáskanálnyit. Ezzel szépen bedörzsöltem a hajvégeket, majd a maradékkal kicsit a többi területet is. Egy picit hagytam hatni, majd egy ritka fogú fésűvel átgereblyéztem az egészet. Csak úgy nagyvonalúan bogoztam ki az összes kis tincset. Ezek után jöhetett a hajmosás, majd a szintén kabaréba illő hajszárítás. Ez úgy néz ki, hogy a lányom rám csimpaszkodik, mint egy aprócska makákó, én a kezemmel letakarok minden érzékeny bőrfelületet, és a férjem nagyjából a szoba másik sarkából – hogy ne legyen túl meleg – hajszárít. Gondoltuk már, hogy fellépünk vele a cirkuszban. Miután ezen a „rettenetes traumán” átestünk családilag, persze már szó sem lehet újabb maceráról, tehát utána már nem fésültem ki kislányom haját újra. Másnap reggel viszont meglepődtem, mert a csigák szépen berendeződtek a helyükre, a lányom haja gyönyörűen csillogott, tapintása puha volt, és könnyen ki is lehetett fésülni. Sőt! Két hajmosás között is megtartotta fantasztikus állagát, és soha többet nem filcesedett. Szóval győzött az olíva kiütéssel, és azóta vannak a meditatív anya-lánya hajfésülgetős programok. A lányom ilyenkor egészen elernyed, bedől az ölembe, látszik, hogy ő is élvezi a szeánszot, én pedig csak fésülöm és fésülöm. Utána belekerülnek a hajába a csattok, melyeknek természetesen szigorúan passzolniuk kell az aznapi harisnya színéhez. Egykori boyfriend nadrág ide vagy oda, azt hiszem, ízig-vérig lányos anyuka lettem.
Tompos Kátya fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |