Ezen múlik, hogy ki a pápa

1.    A konklávé a római katolikus egyház 1274-ben létrehozott alkalmi intézménye, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása. A szó jelentése arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják – a latin cum [-val, -vel] és clavis [kulcs] szavakból áll.

2.    1978 augusztusában, amikor I. János Pált megválasztották, fullasztó hőség volt Rómában. Több bíboros rosszul lett, mert alkalmi szobáik túl kényelmetlenek, túl melegek voltak.  Emiatt döntött később II. János Pál pápa arról, hogy a bíborosoknak megépítteti a Szent Márta Házat, melyben 106 lakosztály, 22 szoba van. Itt laknak a konklávé alatt, teljes elszigeteltségben a „pápacsinálók, azaz a bíborosok. Van, aki konyhás mini apartmanba kerül, van, aki szimpla szobába.

3.    Pápa elvileg bármelyik római katolikus férfi lehet, de még nem volt rá példa, hogy ne magas rangú egyházi személyt válasszanak.

4.    A konklávé előtt lezárják a Sixtus-kápolnát, a padlóra falemezeket szerelnek, kis asztalkákat állítanak fel a bíborosoknak, bekészítik a kályhákat és kitisztítják a híres kéményt, mely jelzi, ha megszületett a döntés.

5.    Választójoggal rendelkező, tehát nyolcvan évnél fiatalabb bíborost a pápaválasztástól semmiféle okból nem lehet eltiltani.

6.    A külvilággal történő bármilyen kapcsolatfelvétel tilos. Nem írhatnak vagy fogadhatnak levelet, nem telefonálhatnak, nem használhatják az internetet, nem olvashatnak újságot, nem hallgathatnak rádiót, nem nézhetnek televíziót. A Szent Márta Ház és a Sixtus-kápolna közötti útvonalon senki nem szólhat hozzájuk.

7.    A Sixtus-kápolnába a pápaválasztó bíborosokon csak a Szent Kollégium titkára, a pápai szertartásmester és a „ceremoniáriuszok” lehetnek jelen.

8.    A bíborosok megérkezésükkor egy apró, számozott fagömböt kapnak, ez mutatja helyüket a konklávéban, majd a szavazási procedúra megkezdése előtt titoktartási fogadalmat tesznek.

9.    A konklávé első délutánján tartják az első szavazást, az ezt követő három napban napi négyszer szavaznak. A 13. szavazás után – az ötödik nap – ha szükséges, egy teljes nap szünetet tartank, majd két nap alatt ismét egymás után hétszer szavaznak. De 1831 óta a konklávé soha sem tartott négy napnál hosszabb ideig.

10.     Minden választási forduló előtt a bíborosok közösen imádkoznak. Ez idő alatt a szertartásmesterek ellenőrzik, hogy a szavazáshoz minden szükséges eszköz rendelkezésre áll. A szavazás lebonyolítását sorsolással kiválasztott bíborosok felügyelik. Ezután elhangzik a felkiáltás: “Extra omnes!” Ezt követően a pápai szertartásmester, a titkár és a ceremoniáriuszok elhagyják a Sixtus-kápolnát és a rangban utolsó, azaz legkevesebb ideje kinevezett diakónus-bíboros kulcsra zárja az ajtókat.

11.    A szavazólapon az Eligo in Summum Pontificem felirat van, ez alá kell odaírni annak az embernek a nevét, lehetőleg olvashatóan, de a kézírást nem felismerhetően, akire a szavazatot leadják. Majd a tagok egyesével járulnak ahhoz az urnához, amely Cecco Bonanotte olasz szobrászművész alkotása, és szavazólapot a kettéhajtva beledobják.

12.    Az utolsó szavazat leadása után a szavazócédulákra írt neveket hangosan felolvassák, majd felfűzik egy fonalra, a reggeli és az esti szavazási forduló végén elégetik.

13.    Minden szavazási fordulót követően a Sixtus-kápolna kéményéből füst száll fel. A fekete az eredménytelenséget jelzi, a fehér azt, hogy megvan az új pápa. Sikertelen szavazáskor a papírhoz adott nedves szalma miatt változik a füst feketévé.

14.     Érvényes választáshoz a szavazatok 2/3-a szükséges, vagy ha a választók száma nem osztható hárommal, akkor 2/3+1.

15.     A szavazás végén többséget szerző bíborostól megkérdezik majd, hogy elvállalja-e az egyház vezetését, s ha igent mond, azt is, hogy milyen néven kíván Szent Péter trónusára ülni. I. János Pál az igen után közölte a bíborosokkal, hogy „Isten bocsássa meg nekem, amit velem tettetek!” Mintha tudta volna, hogy a pápaság megöli; 33 nap múlva az új pápa halott volt.

16.     A pápa ezután egy kis helyiségbe megy, ez az úgynevezett könnyek szobája. A nevét onnan kapta, hogy az új egyházfők rendszerint csak itt fogják fel, hogy mi is történt velük és elsírják magukat.

17.     Itt ölti fel a fehér reverendát az új pápa. A pápa ruháját kézzel szabják és varrják, évszázados hagyomány és tapasztalat alapján (1789 óta a Filippo Gammarelli család szabósága öltözteti a Vatikán magas rangú papjait, és XI. Piustól kezdve az összes pápát). A szabók, mivel nem ismerik az új pápa méreteit, három méretben készítik el ugyanazt a ruhát. 1958. óta készül három ruha, amikor is Roncalli bíborost megválasztották, és az alacsony, enyhén szólva is túlsúlyos pápára nem volt jó a ruha. Kézzel varrt, piros színű mokaszin cipőt is készítenek hozzá, ezt is három méretben.

18.     Az új pápa megválasztása és bemutatkozása közötti fél órában, a vatikáni palotában apácák igazítják majd tovább a ruhát az egyházfő méreteihez.
Az első megjelenés után hímezik rá a ruhára az új pápa címerét is.
A ruha tele van gombokkal, mert a pápa nem visel cipzárat vagy tépőzárat. A pápai ruhából amúgy kettő készül, gyapjúból télre, selyemből nyárra.

19.     „Habemus papam” – mondja majd a diakonus bíboros, az ő tiszte bejelenteni annak a nevét, akit az egyház hercegei megválasztottak.

20.     Az új pápa, aki a 266. lesz a sorban, megválasztása után megjelenik a Szent Péter bazilika erkélyén, és elmondja az Urbi et Orbi áldást.