De ha mégis a saját játékaival játszik, akkor sem a drága, színesen villogó és különböző fülsértő hangokat kiadókkal szeret, amikben a rokonoknak hála bővelkedik. Misi megszokta, hogy a legtöbb játék ilyesmi kunsztokat csinál, és különösebben nem hozzák ezek lázba. Egész addig, míg el nem romolnak, vagy ki nem merül bennük az elem! Arra fölkapja a fejét.
– Nézd, papa! – mutatja nekem lelkesen. – Ez nem csinál semmit! És boldogan szemlélteti, hogy tessék, hiába nyomkodja, tekergeti: az elromlott játék se nem ad ki hangot, se nem villog, semmit nem csinál. Ez minden kunsztnál érdekesebb neki. Misi nem kerget délibábokat, szerényen és derűlátóan megelégszik azzal, amit az élet ad. Nem kesereg fölöslegesen afölött, amin már nem lehet változtatni, és minden helyzetben azonnal megtalálja a pozitívumot. A múltkor a játszótéren biciklizett a kis piros tanulóbiciklijén, és egyszer csak hasra esett. Ijedten szaladtam oda hozzá, hogy nem esett-e baja. De Misi zokszó nélkül hasalt a földön, és az aljnövényzetet tanulmányozta. – Találtam valamit! – kiáltott lelkesen. – Ezt találtam! – és büszkén felmutatott egy kis pukkanós termést. Misi szerénysége abban is megnyilvánul, hogy a jövőre vonatkozó tervei korántsem nagyratörőek. Például van egy kis rajzfilm, amit a nagymamájánál meg szokott nézni. Arról szól (egy angol gyerekdal nyomán), hogy egy nagy ingaórára különböző állatok másznak föl: először egy egér, aztán egy kígyó, aztán egy mókus, egy cica, egy majom, míg végül az elefánt alatt recsegve-ropogva összetörik az óra. Ez egy kicsit félelmetes. Misi persze nem fél tőle (Misi semmitől se fél), de tudja, hogy az unokatestvére, Lencsi viszont igen.
– Lencsi nem meri megnézni az elefántosat – mondta Misi múltkor a nagymamának. – Ha majd hároméves leszek, én se merem megnézni! Ilyen szerény célkitűzései vannak. Misi a napokban csakugyan hároméves lett, és ugyanez a szerénység jellemezte a saját születésnapján is.
– Mit szeretnél reggelizni a szülinapodon? – kérdeztem tőle reggel.
– Tudom már! – mondta Misi kis gondolkodás után. – Müzlit!
(Misi majdnem minden nap müzlit reggelizik.) Aztán az ajándékoknál sokkal jobban érdekelte a csomagolás, amit le kellett róluk tépni.
– Azt is ki akarom bontani! – mondta a végén.
– Mit, Misi? – csodálkoztunk a feleségemmel, mert nem volt több ajándék.
– Azt, azt, ott! – mutogatott Misi a csomagolópapír-gurigára, amit kiszúrt a polcon.
De a szülinap fénypontja a gyertyaelfújás volt. Misi imád gyertyákat elfújni, és most végre a saját tortáján fújhatott el gyertyát. – Gondolj arra, amit szeretnél – mondta a feleségem Misinek, aki már felfújt pofazacskóval készült az akcióra. – Mit szeretnél? Misi kívánsága sokkal szerényebb volt, mint amire számítottam: – Hát hogy elfújódjon.
Címlapsztárunk, Palya Bea fotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat!
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |
