A hír: Tudományos szempontból számtalan előnye van a házasságnak, közülük a legfontosabb talán az, hogy a boldog házasságban élő emberek hosszabb életre számíthatnak és egészségesebbek – az egyedülállókhoz, az elváltakhoz vagy a boldogtalan házasságban élőkhöz képest.
Soma véleménye: „A házasságban élő férfiak tovább élnek” kezdetű szociológiai, statisztikai megállapítást több helyen olvastam az elmúlt években. A házasság minőségére nem vonatkozott a felmérés. Az ugyanis, hogy hányan kötöttek házasságot, és ki meddig élt, objektív tény. Az, hogy ki számít boldognak, nagyon is szubjektív.
Az is tény, hogy az elmúlt évtizedben az azt megelőzőhöz képest mintegy feleannyi házasság köttetett, viszont kétszer több volt a válás, úgyhogy a párkapcsolat eme intézménye erősen rászorul a promócióra. És bizony igaza van Micimackónak, aki közölte Malackával: „Jobb együtt, mint egyedül.” De igaza van Kopp Máriának is, aki szerint a rossz párkapcsolat mérgező.
A kérdés számomra az, hogy mitől lehet egy párkapcsolat/házasság jó, azaz boldog? Jó néhány könyv született ebben a témában, úgyhogy most csak röviden, összefoglalva a saját tapasztalataimat mesélnék. (23 éve élek a férjemmel boldog házasságban, lelki wellnesseimen, nyári táboraimban eddig hétszáz nő problémáit hallgattam végig, és az egyik vezető probléma a párkapcsolati.)
Már a vak is látja: új idők új szelei fújnak. Új egyensúly van, új férfi, új nő van születőben, és új tudatosság, ami mindenre kihat. A régi gondolkodás, világlátás gyökereiben lejárt, benne vagyunk az individualizációban, vagyis a fókusz az egyénre helyeződik. Ennek az új világnak már semmi köze a politikához, gazdasághoz, az életünk irányítása már nem kívülről és felülről jön, hanem belülről, egyéni szintről indul el. Aki még mindig abban ragadt, azt várja el, hogy kívülről mondja meg valaki (ez lehet egy rendszer, vallás, társadalom stb. is), hogy nekünk, azaz az egyénnek hogy kell csinálni, az egészen biztosan nem élheti a saját életét.
A boldogság kritériumai is megváltoztak. A külsődleges dolgokról egyre inkább az egyéni igényekre, lelki folyamatokra és megélésekre terelődik a hangsúly. Emiatt egyre kevésbé működnek a „receptek”. De amit mégis „receptként” mondhatok egy harmonikus párkapcsolathoz, az az elköteleződés mellett az autonómia megélése. Vagyis hosszú távon igazán boldog két egész, saját életét élő, autonóm ember tud lenni egymás mellett és együtt. Ehhez pedig ELENGEDHETETLEN az egyén lelkesedéssel végzett munkája. Az, hogy az emberek megtalálják a hivatásukat, feladatukat a világban, különben ennek hiánya olyan feszültséget okoz férfiban/nőben, amit akaratlanul is hazavisz az otthonába, kapcsolatába. (Ez egy-két generációval ezelőtt még nem feltétlenül volt így, az emberek kevésbé szeretett vagy közömbös munka esetén is leélték az életüket egy langyosvízszerű boldogságillúzióban.)
Ma már ha valaki nincs magával egységben, ha nem szereti magát, nem szereti a munkáját, annak esélye sincs a harmonikus, sőt egyenesen boldog párkapcsolatra. Ha valaki megkérdezi tőlem, mit jelent boldognak lenni, és röviden kell válaszolni, azt mondom: boldognak lenni = flow-ban lenni. Vagyis benne lenni az áramlásban, a jelenben, ami lelkesít. Amíg nem egész valaki, addig fél, és ezt a félelmet viszi be a kapcsolatába is.
Tehát aki jó párkapcsolatot akar, annak önmagán kell dolgoznia.
|
Így látja Soma: |