Funkcionális meddőség az, amikor orvosi eredetű probléma nem mutatható ki, de a teherbe esés mégsem következik be. A nő számára ez legalább olyan komoly gond, mint az organikus gátló tényezők, hiszen gyakran maga is tudja: a háttérben lelki okok állnak. Márpedig ha a terméketlenség oka pszichés, kinek-kinek meg kell találni a – saját elképzeléseinek és világnézetének – megfelelő utat azért, hogy az elakadást feloldja. Regős Judit, a Szülők Háza Konzultációs Központ vezetője és családi tanácsadója rengeteg gyermekre vágyó párral találkozik. Az ember sorsa nem csupán a saját kezében van, amit nagyon nehéz elfogadni a pároknak, de a terápia során ezzel szembesülnek. És szembesülnek azzal is, hogy nehéz perceket okoz a gyermekkor felidézése, a saját nőiességéhez, az édesanyához, a férfiassághoz vagy az édesapához való viszony elemzése is.
„Többre kell vinnem!”
A tanácsadót általában párok keresik föl. Mivel a nő az, aki a testét adja a terhességhez, általában vele dolgoznak együtt hosszabban.
– A beszélgetésnek több eleme van. Fontos kideríteni, milyen női karriertervvel rendelkezett a babára vágyó nő kislány korában, hogyan képzelte el magát felnőttként. A praxisomban sok a szép ívű karriert befutó nő, akinél eljön az a pont, amikor mindene megvan, és már csak a gyerek hiányzik. A beszélgetéskor kiderül, nem volt benne a női karriertervében, hogy gondoskodó, odaadó anya lesz. Néha az anyák túl önálló életre nevelik a lányukat. Ám mikor a lány felnő, és párt talál, tudat alatt megjelennek az olyan vágyfantáziák is, hogy milyen szép gyerekeink lennének. Ilyenkor pedig létrejön egy szándékkettőség: nagyon akar gyereket, közben iszonyatosan fél is tőle. Ez akár addig is fajulhat, hogy a test nem termeli azokat a hormonokat, amelyek a teherbe eséshez szükségesek.
„Kiszolgáltatva?”
A terápiás beszélgetések során gyakran kiderül, gondok vannak a párkapcsolatban. Komoly feszültséget okoz, ha a pár tagjai nagyon eltérő mintát hoznak a saját családjukból. Ha a férfi azt szokta meg, hogy az anyja otthont teremt, akkor nehezebb elfogadnia, hogy ezt a párja másképp tervezi.
– Az a nő, aki megszokta, hogy magára keres, maga osztja be az idejét, félelemmel gondolhat arra az időszakra, amikor otthon lesz „bezárva”, anyagilag kiszolgáltatva a férjének. Ilyenkor le kell ülni, meg kell beszélni, ki hogyan tervezi a jövőt, muszáj az értékeket közös nevezőre hozni. A másik fontossági sorrendjének, félelmeinek elfogadása fontos. Egy párkapcsolat konfliktusokon keresztül jut el oda, hogy egységként működjön! 
Optimális lenne, ha a babára vágyó párok egy időre nem vennének tudomást a család, a barátok által mondottakról. Ugyanis aki nem tudja védeni az énhatárait, annak komoly görcsöket okozhatnak a számon kérő szavak. A szorongás, az állandó aggodalom oldására a nő, adott esetben a pár próbálja ki a meditációt vagy bármely neki szimpatikus technikát, ami segítségével megtanulja oldani a lelki gátakat, tanácsolja Regős Judit. A párok, akik ilyet alkalmaztak, arról számoltak be, önfeledtebbé vált a szerelmeskedésük, ami többeknél a várva várt teherbe esést is eredményezte. A nők nagy része megszokta, hogy ha eleget küzd, van eredmény. A gyerek nem ilyen! Nem szabad egy gyereket akaró nőnek azt mondani, hogy ne akarjon annyira, mert nem működik. Viszont az energiáit lehet más irányba terelni. Valakinek az anyasága – ami nem más, mint folyamatos gondoskodás, az önzetlen segíteni akarás – már akkor megszületik, amikor a gyerek még sehol nincs. És ezt a gondoskodást, önzetlenséget, segíteni akarást lehet gyakorolni a magányos nagyinál, az unokatestvérnél, mert ez segíthet felismerni a saját anyaságunk felé hajtó motivációkat.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |