Zsigmond király 1412-ben 16 szepesi helységet zálogosított el a lengyel királynak 37 ezer cseh garasért… De az 1848–1849-es szabadságharc központi kérdése is a finanszírozás volt, amit a forradalmi kormány részben fedezetlen kötvénykibocsátásból („államjegyek”) oldott meg.
A 19. századra az államadósság finanszírozásának fontos részévé váltak a kötvények, a kötvénykibocsátások. Az első és második világháború utáni hiperinfláció, valamint a második világháború után a kifizetések felfüggesztése azonban elértéktelenítette az államkötvények túlnyomó részét.
Az államadósság legújabb kori, a jelenre is kiható története körülbelül az 1970-es évek elején kezdődött, ekkortól vett fel az ország kormányközi hiteleket különböző nagyberuházásokra. A közben kitört olajválság, kamatemelkedés azonban növelte a terheket. Az adósságnövekedés az 1987–1988-as időszakban valamelyest lelassult, de ez inkább a belföldi kereslet szűkülésének tudható be.
Az automatikus jegybanki finanszírozás megszüntetése az 1991-es jegybanktörvény elfogadása után, fokozatosan valósult meg. Az államadósság kezelését fokozatosan csoportosították át az MNB-től. Első lépésben a forintfinanszírozás kezelése és az ezzel kapcsolatos döntéshozatal került a Pénzügyminisztériumhoz, 1995-től pedig az ÁKK-hoz. Második lépésben a devizaadósság „átvétele”, cseréje valósult meg 1997-től. A kilencvenes években áttértek a jegybanki finanszírozásról a piaci alapokon nyugvói finanszírozásra, ami a mai napig állampapír-kibocsátásokon keresztül valósul meg.