Gárdonyi Géza csalódásai

Vadas Zsuzsa | 2013. Május 30.
"Fiam, tebelőled sohse lesz nagy ember" – közölte vele az egri tanítóképezde professzora, és megbuktatta magyar nyelvből. Később élete legnagyobb gyalázatának nevezte elhamarkodott ítéletét. Hogy mekkorát tévedett, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy néhány éve – egy olvasói felmérésen – az Egri csillagokat választották meg az ország legnépszerűbb magyar regényének.

Az igazság az, hogy diákkorában Gárdonyit jobban lekötötte az olvasás, mint a tanulás. Amiben közrejátszhatott az is, hogy mire beilleszkedett volna egy iskolába, máris új helyre költözött a család. Apja, Ziegler Sándor, a szászországi eredetű, magát magyarnak valló lakatosmester fiatalon már jómódú bécsi polgárnak számított, de a szabadságharc hírére hazajött, „Kossuth fegyvergyárosának”. A forradalom bukása után vagyona odaveszett, élete veszélyben forgott. Amikor 1860-ban feleségül vette a nála tizenhét évvel fiatalabb Nagy Teréziát, alkalmi munkákból tudta eltartani egyre népesebb családját: cséplőgépjavító mesterként vándorolt velük uradalomról uradalomra.

Nyomorgó néptanítóból sikeres író

Gárdonyi Géza 1863-ban született Agárdpusztán: apja akkor épp ott javította a mezőgazdasági gépeket. Az újszülöttet a közeli Gárdonyban anyakönyvezték, így lett később a neve is Gárdonyi. Korán kitűnt írói tehetségével, gyerekkorában már verseket írt, apja ezért öt fia közül őt járatta a legjobb középiskolákba. Egerbe költözése előtt 21 helyen lakott, 7 iskolában tanult. Egyetemre már nem telt, az egri tanítóképzőt is nyomorogva végezte el, de legalább néptanító lett. Nagy kedve nem volt hozzá, szerencsére hamar felcserélhette a katedrát az újságírásra. Ponyvaregényekkel próbálkozott, ezzel, majd a sokat vitatott Göre Gábor-könyvekkel – a magyar paraszti élet paródiájával – hirtelen nagy népszerűségre tett szert. Jellegzetes írói modorban, egyszerű, tömör stílusban megírt történeteit szerették az olvasók, a kortárs írók befogadták. Már országosan elismert, sikeres író, amikor hátat fordít a zajos nagyvárosnak, Egerbe költözik, és megírja leghíresebb regényeit: az Egri csillagokat, A láthatatlan embert és az Isten rabjait.

Az egri remete különc utazásai

Móra Ferenc 1922-ben meglátogatja Gárdonyit, az egri várra néző sáncnegyedi Hóhér-dombon vásárolt tornácos parasztházában. Így ír erről: „…két külön háza volt neki az egri villatelken, az egyikben a családja lakott (édesanyja és a két fia), a másikban, a tornácosban, ő maga. Ide a külső világnak semmi zaja be nem juthatott. Bőrrel párnázott dolgozószoba-ajtaja mint a bankigazgatóké. Hegedű is van a falon, dallamok alszanak benne, amiket kiszabadít, ha belefárad a hangtalan hetek magányába. Hatalmas pipatórium, s hosszú szárú pipa a szájában is.” Már ekkor legendák kelnek szárnyra a világtól elzárkózó „egri remetéről”, a város „láthatatlan emberéről” – utalva híres regényére –, aki annyira megcsömörlött a hívságos világtól, hogy látni sem akar senkit. Azt is rebesgetik, hogy befalaztatta magát a dolgozószobájába, miközben gyakran utazgat itthon és külföldön egyaránt. Konstantinápolyban az Egri csillagokhoz gyűjt anyagot, Franciaországba menet útba ejti a catalaunumi csatateret: készül az Attila korában játszódó A láthatatlan ember megírására. Jár Olaszországban, Bajorországban, Erdélyben, és vannak egészen sajátságos különc útjai: A bor című színművét vonatról vonatra szállva írja meg, két hét alatt, beutazva a fél országot. Nyaralót is vásárol a sóskúti dombok között, és mindig szívesen veszi kézbe a hegedűjét. Játékában a kor híres prímásai, Dankó Pista és Ányos Laci is gyönyörködnek. Zenét is komponál: szerzője és szövegírója a Fel, nagy örömre című karácsonyi éneknek. Elsőnek fordítja le Dante Isteni színjátékát, természettudósként, régészként is maradandót alkot.

Mila, az eszményi nő

Kifelé rejtőzködve, csak naplóját avatja be fájdalmas titkaiba. Túl sok csalódás éri, főleg a nők részéről. Házassága Csányi Máriával, a dabronyai katolikus plébános törvénytelen, tizenhat éves lányával sok viszontagság után válással végződik. Kudarcra ítélt kapcsolatuk emléke gyászos, szomorú felhőként lebeg fölötte. Nem nagyon hisz a boldogságban, mégis szomjasan keresi, de amikor már-már úgy tűnik, hogy eléri, az hirtelen mindig szertefoszlik. Feszty Masával – Feszty Árpád, a híres Körkép festőjének nevelt lányával – vonzódnak egymáshoz, de a lány szülei nem adják áldásukat frigyükre. Hat évbe telik, mire Szarvassy Margit tanítónő iránt táplált gyengéd érzelmei elérik céljukat, ám ekkor ő lép vissza: rendezetlen családi állapotára hivatkozva. Egerben végre megtalálja Milát – Mátékovicsné Tóth Ilonát, aki érte hagyja el férjét, és haláláig hűséges lelki társa, betegágyában gondozója lesz. Számára Mila testesíti meg a női eszményt, az ő törékeny alakja, szinte már éterien tiszta lelke jelenik meg az Isten rabjainak Margitjában, Ida regényében, kései verseiben. Az évforduló jó alkalom arra, hogy felfedezzük kevésbé ismert műveit, mint A hosszúhajú veszedelem, Az a hatalmas harmadik, Az öreg tekintetes vagy az Ábel és Eszter.

„Csak a teste!”

Érzékeny, visszahúzódó, befelé forduló embernek írják le a kortársai. Szikár, bajuszos férfi, tanító bácsis kinézetű, ám belső világa bonyolult, ellentmondásos, háborgó indulatoktól sem mentes. Könnyen gerjedt haragra, ilyenkor összetűzött munkaadóival, még Bródy Sándorral is, legjobb barátjával, akit halálos ágyán megkövetett. Apának ideális volt, két fia rajongásig szerette. Önmagát „kövek alatt nőtt fűhöz” hasonlította, és ezalatt nemcsak közéleti elzárkózását, rejtőzködő életvitelét értette, hanem író eszközeinek hosszan tartó érlelődését is. Ady a magyar Dickensnek nevezte, mások a magyar Tolsztojt látták benne. Kosztolányi Dezső így értékeli írói erényeit: „Ami először feltűnik az olvasónak, az az egyenletes, sugárzó melegsége. Szelíd és egyszerű. Tárgyaival szemben pedig szerény, majdnem alázatos. Igénytelenül nyúl hozzájuk, és minthogy biztosan uralkodik rajtuk, hirtelenül felcsigázza igényeinket.” Egri magányában egyre jobban elidegenedik a világtól, egészsége megromlik. Fia szerint a lélekvándorlásban és a spiritizmusban is hívő apja egyszerűen nem akart tovább élni. 1922. október 14-e után nem hagyja el az ágyát. Kezébe többé tollat nem vesz, október 30-án, 59 évesen hunyt el, egri otthonában. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra, egri háza kertjében, de a város vezetősége ezt méltatlannak érezte hozzá, ezért az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el. Gerendakereszt fejfájára, végakarata szerint ezt vésték: „Csak a teste!”

   Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Exit mobile version