A pénz nem megoldás
„Én nem pénzt vagy tárgyakat adományoznék, hanem munkát – írja Zita (33). – Olyan vállalkozást találnék ki, ami képes eltartani magát a piacon, de csak hátrányos helyzetű munkanélkülieket alkalmaz, kizárólag olyanokat, akikben a munkaerőpiac »nem hisz«.” Zita szerint fontos, hogy ne mások ítéljék meg őket, hanem hogy ők higgyenek magukban. Csak az értelmes munka, a saját erő, saját kereset, saját becsület oldhat meg társadalmi problémákat.
Zitához hasonlóan gondolkodik Tímea (34) is, ő sem a pénzben hisz: „Ha tehetném, Fekete-Afrikában oktatnék. Nem pénzt adnék, hanem használható tudást. Utána meg szponzorokat kellene keríteni, akik építenek ott ezt-azt, ahol tudnak dolgozni a már előképzett emberek. A lehetőséget kell biztosítani, nem a pénzt – ez a lényeg. Mert az elfogy. És nem is motiváló.”
És ha már Afrika, a magyarországi születésű tanzániai Krisztina (34) menekültekkel foglalkozna: „Afrikai génekkel el tudom képzelni, milyen nehéz beilleszkedni egy teljesen idegen kultúrába. Segítenék nekik megérteni az itteni emberek gondolkodását, mentalitását.”
Tudásom adnám…
Az önkéntesség sajátossága, hogy az ember azt ad, amit tud: tudását, erejét, pénzét. Daniella (30), a hobbiszakács, főzőtudományát adná: „Én ingyenkonyhán főznék rászorulóknak, egy tál meleg étel még ha csak egy-két órára is, boldoggá tehet embereket. De tanyavilágban is szívesen lennék segítő, aki a ház körüli munkákban és bevásárlásban segít az időseknek. Önkénteskedni jó érzés, valami különös nyugalom árasztja el utána az embert, de túl szenteskedő lenne, ha nem vallanám be, hogy mindezek ellenére csak évente egy-két olyan alkalom akad, amikor ténylegesen vállalok önkéntes munkát.”
Daniellához hasonlóan Bea szextanácsadó is a tudásával segítene: „Önkéntesként szexuális felvilágosító órákat, beszélgetéseket tartanék fiataloknak. Rendszeres, nyitott, hasznos, véletlenül sem »nőgyógyász bácsis« beszélgetésekre gondolok, és tőlem bátran kérdezhetnének tabutémákról is, sőt csak arról, amiről egyáltalán nem beszél a szülő és az iskola sem.” Bea szerint óriási szükség lenne arra, hogy felelősségteljesen, nyitottan, magukat biztonságban érezvén kezdjék a mai fiatalok a szexuális életüket. Ez elengedhetetlen lenne egy olyan generáció felnövekedéséhez, amelyiknek nem tabu a szex, akik nyíltan, okosan, a szexuális életet örömként megélve válnak egészséges szexualitású felnőttekké. „És hogy miért nem teszem? Sajnos az iskolák nem nyitottak erre, nem biztosítanak hozzá megfelelő kereteket.”
Romantikus álmok
Az önkéntességről nem mindenkinek vannak konkrét elképzelései, de a segítés szándéka mindennél erősebb. „Kisgyerekként mindig életeket akartam menteni. Attól függően változott, milyen orvos leszek, hogy épp milyen betegség fordult elő a családban – írja Andrea (34). – Aztán persze nem lett belőle semmi, de hiszem, hogy számtalan más módja is van a gyógyításnak. Ezért én most is oda mennék, ahol életeket menthetek. Nem tudom van-e olyan, hogy általános életmentő, de tegyük fel, hogy van. Na, én odavinném a pohár vizet, ahol egy korty megment a kiszáradástól, egy karéj kenyér az éhségtől, és ahol egy semmiből összetákolható kerekes szék kinyitja valakinek a világot. Ahol kezeimmel fedélt építhetnék annak, akinek nincs ilyen a feje fölött; ahol a szememet egy nem látónak felolvasásra ajánlhatnám, a fülemet pedig oda vinném, ahol egyszerűen csak meghallgatásra van szükség. Tudom, túlromantizálom az önkénteskedést, de én ezt tenném a legjobb szívvel.”
Hasonlóképp érez Kriszta (30) is, ő sem tudja a „hogyan” nyitját, de a szeretet megvan: „Ha tehetném, egy árvaházban lennék önkéntes, ahol picik csapata várja, hogy szeressék őket, gondoskodjanak róluk, megtanítsák őket egy csomó dologra, pl. játszani, nevetni, tanulni, felfedezni… Hogy miért nem teszem? Azt hiszem, még nem vagyok elég nagy és okos ahhoz, hogy elfogadjam, a világ valamennyi manóját nem lehet megmenteni, de majd egyszer, ha meglesz a tökéletes maffiakapcsolatom.”
Valahol az álommunka és az önkéntes munka határán lehet Eszter „jó ügye”, aki akár kontinenst is váltana ehhez: „Mindenképp állat-növény témakörben mozognék. Minél messzebb, egy óceánparti nemzeti parkban szeretném megmenteni a majmokat, etetni a delfineket, és akár vezetni a turistákat, hogy megmutassam, milyen szép ez a hely, és miért kell vigyázni rá.”
Ha tehetnéd, milyen ügyet támogatnál? Írd meg nekünk!