Mindez persze csak fantáziálás. Én még ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek képviselői távol tartották magukat a tetoválás templomaitól, a tattooszalonoktól. Az idő azonban nem bennünket igazolt. A tetoválás újra divatba jött, mi több: virágzik. Ezoterikus tanok szerint ez közel sem véletlen.
A Vízöntő korban – amiben élünk – sokan szeretnének kitűnni a tömegből. És ha ennek fájdalom az ára, az sem számít, csak különleges legyek. Figyeljenek föl rám, csodáljanak! Hiszen én vagyok én: egyedi és utánozhatatlan…!
Már a régi görögök is…
Pontosabban: már a régi polinéz szigetlakók is ismerték a tetoválást, hiszen maga a szó a tahiti „tatu”-ból ered, és azt jelenti: nyomot hagyok valamin. 1769-ben írta le először Joseph Banks természettudós a felfedezőúton járó Robert Cook hajóján a tengerészek díszítéseit csodálva, akik nagy előszeretettel halálfejeket tetováltattak magukra. Alig pár évtized kellett hozzá, hogy Londonban megnyíljék az első szalon, bizonyos D. W. Purdynak köszönhetően. 1891 is fontos állomása e különös foglalkozásnak: Samuel O’ Reilly ekkor találta fel a tetoválógépet.
De vajon milyen szerepe volt őseinknél a tetoválásnak? Egy biztos: nemcsak esztétikai funkcióról volt szó, hanem társadalmi jelentőségű jelbeszédről. A már említett polinézeknél a tetoválás mintája és a díszítésekkel borított bőrfelület nagysága utalt tekintélyre; itt még a különböző életkorokban is más és más mintákat alkalmaztak a test meghatározott részén, az igazán előkelőknek pedig szinte az egész testét beborították a rajzolatok.
Vannak aztán meghatározott nemzetiségi minták, jelek is. Afrikában például egyes törzseknél az arcon elhelyezett mutatja meg: melyik törzshöz tartozik az illető. Új-Zélandon a halottak tiszteletére faragott szobroknál nem hasonlóságra törekedtek, hanem a szoborra vésett mintákkal jelezték, kit ábrázol a faragvány. A tetoválás terén nagyhatalomnak tartott Japánban a bűnözőket is így jelölték meg: a jakuzák mind a mai napig büszkén viselik a szinte egész testüket beborító tetoválásokat, amelyekben saját klánjuk címerét is szeretik feltüntetni. A művelet igencsak fájhat, hiszen a fémtű mellett élesített bambuszt használnak kivitelezéskor. Ezzel együtt egy-egy jól sikerült tetoválás állítólag fegyverül is szolgálhat, hiszen a harc során a jakuzák gyakran ledobják ruhájukat, az ellenség pedig szinte megbénul az egész testet beborító műremekek láttán – állítják az érdekeltek.
Bőrbe írva…
Nem véletlenül emlegetjük Japánt, hiszen V. György angol uralkodó sárkánya is itt készült a király látogatása során. Az osztrák monarchia koronás fői is kedvelték a műfajt: élt vele a mi kedvenc Erzsébet királynőnk, Rudolf és Ferenc Ferdinánd trónörökösök is. (Egyiküknek sem hozott sok szerencsét a rájuk tetovált minta.) Horthy Miklós jobb alkaron viselt sárkánya bajt talán nem okozott, de sokáig rejtve maradt a publikum előtt. Csupán egy családi fotó őrizte meg az utókor számára.
Érdemes szót ejteni a különösen arab országokban divatos hennatetoválásról. Annál is inkább, mivel ez nem életre szóló: magától lekopik néhány nap múlva. Annál nagyobb szerepet játszik a hiedelmekben! Azt mondják ugyanis: ha állapotos nő hasára a kívánatos nemű utódot festik fel, teljesülni fog az óhaj… Ráadásul a henna gyógyító, jótékony hatása is közismert.
Bármilyen legyen a tetoválás, nyilvánvaló: a legtöbben azért élnek vele, mert így szeretnék kifejezni, megvalósítani önmagukat. A tetoválás üzenet a külvilágnak, fontos információt hordoz viselőjéről, ezért érdemes megvizsgálni, ki miért választotta éppen azt a mintát, vagy éppen azokat a szavakat… Trendkutatók ugyanis kiderítették: egyre gyakoribbak a szöveges tetoválások. Viselőik nyilván úgy vélik, ezekből minden kiderül akkor is, ha már a beszéd sem segít, hogy bevallják legtitkosabb, leginkább az életről-halálról, szerelemről és barátságról vallott filozofikus gondolataikat.
E gondolatokat persze költők és írók tudták a legszebben megfogalmazni. Ezért a bőrre vésett irodalom valóságos divathullámmá vált, aminek következtében minden, magára valamit is adó tetoválószalon azonnal beszerzett egy-egy divatos idézetekből álló gyűjteményt.
Menő a Zabhegyező
Hogy mik a leggyakrabban idézett művek? A lista Salinger Zabhegyezőjétől Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényéig terjed, és persze ott vannak közöttük a beatnemzedék klasszikus, lázadó dalai is. Néha az idézetek forrása is homályba vész. Angelina Jolie az egyik karján egy Tennessee Williams-citátumot hordoz („Imádkozz a vadszívűekért, akik csapdába estek”), ennél azonban keményebb dió volt a hasán viselt latin nyelvű idézet forrásának kiderítése. (Magyarul: „Ami táplál, az pusztít el.”) Végül egy kvízműsorban valaki rájött: a mondás Shakespeare kortársától, a híres drámaírótól, Christopher Marlowe-tól származik.
Talán a legmeghatóbb történet Emily Dickinson egyik versével kapcsolatos. Az első versszak így szól magyarul: „Tollas kis jószág a remény / Lelkünk ágára ül / Fújja szövegtelen dalát / És sohasem némul el.” A fél fülére süket amerikai diáklány, Amy akkor botlott az idézetbe, amikor élete a mélypontra került: az iskolai tánccsoport tagjaként egyetemi felvételire készült, és egyik napról a másikra teljesen elvesztette a hallását. A testére tetovált idézet lendítette át a magányos lányt a szakadékon: ez biztatta arra, hogy ne adja fel, amíg egy implantátum révén vissza nem nyerte hallását. Vannak persze más érdekességek is. 2003-ban Shelley Jackson írónő kihirdette, hogy 2095 (!) szóból álló novelláját önkéntes jelentkezőkre szavanként tetováltatva szeretné közzé tenni. Az érdeklődők között volt magándetektív és állatkerti gondozó is. Sok baráti társaság is élt volna a lehetőséggel, ami végül is a hamvába holt; talán éppen a túl sok jelentkező miatt.
Mutasd, megmondom, ki vagy!
Persze nemcsak az idézetek divatosak: vannak minták, amelyek örökzöldek. Talán azért is, mert nem véletlenül választja viselője éppen azt a jelet… Ilyen az angyal motívum, amely szimbolizálhatja a szeretetet, a reményt, az ártatlanságot és a halál utáni életet. Láthatatlan védelmezőként is szolgálhat. Mondják, az angyaloknak gyógyító erejük is van, ezért sokan úgy vélik: az angyalos tetoválás megvéd a betegségektől.
A csillag manapság fiatalok között az egyik legnépszerűbb motívum: az igazság, a siker és boldogság szimbóluma. Ráadásul igen egyszerű minta, akár félóra leforgása alatt csuklóra vagy tarkóra kerülhet. Sokan kombinálják virággal, pöttyökkel vagy egyéb alakzatokkal. Szakértők szerint a csillag a legszebben a pillangó mintával mutat együtt; a pillangó a törékeny szépséget, eleganciát, kecsességet és leginkább a szabadságot szimbolizálja, egyértelműen nőies jelkép.
Akárcsak a virág, amelynél természetesen nem mindegy, melyik fajtája kerül a testre. (A virágminta nagyban – leginkább háton – mutat a legjobban.) Míg a margaréta a méltóság és tisztaság jele, az orchidea a kifinomultságé, a tavi rózsa pedig a változás iránti készséget mutatja. Ha rózsa, akkor a szín dönt: a vörös a szenvedély és szerelem, a sárga a derű, a fehér a titokzatosság és ártatlanság szimbóluma. Nefelejcset a hűséges szerelmesek szoktak választani, az árvácskát jó barátok, lótuszt pedig mindazok, akik hisznek az újjászületésben.
A cikk teljes terjedelmét a Nők Lapja Ezotéria 2013. május 28-án megjelent számában olvashatod.
