Varró Dani: Misi és a mert-korszak

Misi szembejön velem a fürdőszoba előtt.
– Ittam vizet a csapból – újságolja. – Mert szomjas voltam. Azért voltam szomjas, mert szerettem volna valamit inni. – És még tovább is fűzné a gondolatmenetet, ha nem terelné el a figyelmét valami nálam is érdekesebb.
Miért-korszakról már hallottam, de mert-korszakról még nem. Pedig Misi abban van most, a „mert”-korszakban. Mindent megmagyaráz, fölfejti az élet rejtett összefüggéseit. A múltkor elmélázva üldögélt Misi a vécén.
– Végeztél? – kérdeztem.
– Még nem végeztem – állította Misi, holott már nyilvánvalóan végzett.
– Kinyitom kicsit az ablakot, hogy kimenjen a büdös – mondtam.
– Mert nem kell a büdös – mondta okosan, eltűnődve Misi.
Vagy borzasztóan érdeklik például Misit a házszámok. A nagymama utcájában mindig meg is szokta nézegetni őket, mert nagyon szép házszámok vannak ott, bár az egyik nem látszik olyan jól, mert berozsdásodott a tábla. Misi kizárólag így tartja számon a lakóhelyeket, házszám alapján. Az utcanevek teljesen hidegen hagyják, de azt a kérdést előbb-utóbb mindenkinek felteszi, hogy: „Te hányasban laksz?” Misi egyik kedves ismerőse, Enikő nemrég elköltözött, ahogy ezt Misi az ominózus kérdésre adott válaszából megtudta. Egy huszonnégyes számú házból egy tizenkettes számúba. Misit ez rendkívüli módon lázba hozta. És noha Enikő nem fejtette ki a költözés okát, nem is kellett, Misi azonnal összerakta a képet.
– Átköltözött a 12-esbe az Enikő – mesélte nekem lelkesen. – Mert a 24-esben lakott, de a 24-es az rozsdás lett, és ezért átköltözött a 12-esbe.
Misinek tehát mindenre van megfejtése.
– Te beteg vagy? – kérdezte a múltkor, amikor látta, hogy teát iszom. Mi másért innék teát? Ő csakis akkor szokott teát inni. Logikus feltételezés. Hasonlóképpen magyarázata is mindenre van Misinek. A számítógép előtt üldögélek, Misi egyszer csak megjelenik egy félig megevett sajtszelettel. Mint a feleségemtől később megtudom, ő adta Misinek a sajtot a konyhában, de Misi valószínűleg nem volt már éhes, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve így szólt:
– Ezt odaviszem a Papának.
Útközben azonban mégiscsak elcsócsálta a sajt felét, és most ezt a félig elmajszolt sajtszeletet nyújtja át nekem. Kérdőn nézek Misire, aki azonnal kész van a válasszal:
– Haraptam belőle, mert ez neked túl sok.
Egyáltalán, nagyon nehéz olyat kérdezni Misitől, amire ne vágná rá azonnal a választ. Nincs az a keresztkérdés, amivel zavarba lehetne hozni.
– Nem vagy éhes, Misi?
– Nem.
– Ettél mást, mint fagyit?
– Ettem mást, mint fagyit.
– Mit ettél mást, mint fagyit?
– Tölcsért.
A legváratlanabb pillanatokban aztán mégis akad egy-egy kérdés, amire Misi nem válaszol. Misi 8 hónapos kisöccse, Jancsi nemrég kezdett el mászni, és azóta kicsit több összetűzése van Misivel, mint korábban. Misi ugyanis azt feltételezi, hogy Jancsi abban sántikál, hogy elvegye azt a játékot, amivel ő éppen játszik. És ebben, azt kell mondanom, hogy sokszor van is igazság. Misi ilyenkor nemes egyszerűséggel arrébb tolja vagy kupán vágja Jancsit, aki természetesen sírni kezd.
– Mért sír a Jancsi? – vontam felelősségre egy ilyen esetben Misit.
– Nem tudom, talán kérdezd meg tőle.