– Ez csudálmatos! – kiáltott fel lelkesen, mikor a születésnapi ajándékáról tépte le a csomagolást. (Amit egyébként a csomagolópapírra értett, az sokkal jobban tűzbe hozta, mint maga az ajándék.) – Ez csudálmatos!
Nem tudom, hogyan alkotta Misi ezt a szót, de úgy hangzik, mintha a csodálatosnak valamiféle régies-népies, mesebeli fokozása volna. Nagyon kifejező. Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem arról van szó, hogy Misi félrehall valamit, és aztán aranyosan rosszul mondja, amit mi, felnőttek, elnézően megmosolyoghatunk. Nem. Ő javítja ki, amit mi rosszul mondunk. A múltkor például rákérdezett a nagymamánál, hogy mi az, amit eszünk.
– Rántott sajt – mondta a nagymama.
– Anyu – kérdezte Misi –, te szereted a rántotta-sajtot?
(A rántottának van értelme, nyilván arra gondolhatott a nagymama, mert az, hogy „rántott”, nem jelent semmit. Misi tehát értelmezte a hallottakat, majd kiigazította a nagymamát.) De abból is látszik, hogy nem félrehallásról van szó, hogy hiába mondjuk mi az adott szót mindig „helyesen”, Misi mégis kitart a saját változata mellett. Például a hálószobát következetesen pókhálószobának hívja. Egyszer a fejébe vette, hogy ez a neve, és ettől nem tágít. Vagy az avokádót például uborkádónak hívja Misi. Ez se félrehallás, hanem egy nagyon is markáns világszemléletet tükröz, miszerint avokádó vagy uborka egykutya, az egyik a másiknak ügyetlen másolata csupán, nem érdemel meg egy teljesen külön szót. (Én, aki a zöldségeknek nem vagyok nagy barátja, tökéletesen osztom ezt az álláspontot.) Misi tehát nem dobálózik kiürült frázisokkal, mint mi, hanem ésszerűsít, pontosít, a megporosodott kifejezéseket leporolja, a kiüresedetteket új jelentéssel tölti meg, és ha kell, új szavakat alkot. Egyszóval Misi nyelvújító.
– Megütöttem magam… és egy ilyen nagy puff nőtt ki a fejemből!
(De kifejező! Benne van az előzmény, hogy puff, elesett, és a következményt is sejteti, hogy sajog.)
– Mivel játszik a cica?
– Azzal a nagy gömbölyeggel!
(Mennyivel logikusabb, mint a gombolyag! Hiszen gömb alakú.)
– Szerelhetek sajt?
(Meg kell szerelni, hogy működjön a tömb mivoltában használhatatlan sajt, és minek még egy tét odatenni, mikor a sajt már eleve tárgyesetben van.)
– Én sztrapacsot akarok.
(Más ételeket se becézgetünk, miért pont a sztrapacskával tennénk kivételt?)
– Mi lett a nadrágoddal, Misi?
– Összepocsolyáztam.
(Micsoda költői sűrítés! Ezzel az egy szóval mindent elmesélt, a szülő látja maga előtt a teljes jelenetet.)
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |