Noha a Kolozsvár melletti Magyarlónán születetett 1911-ben, mindig Zágont nevezte szülő- és nevelő falujának. Mély, soha nem szűnő ragaszkodását gyerekkora tündérvilágához akkor értettem meg, amikor felkerestem Zágont, az elvarázsolt háromszéki falut, a Bodzai-havasok és a Vráncsai-hegység tövében, a székely „határszélen”. Kis házak, nagy kertek, kapirgáló tyúkok, virágok, rétek, este hazaballagó tehenek, fával, szénával megrakott szekerek. Toronyóra, amilyen a világon nincs még egy. Igazi bolondóra, fordítva járnak a mutatói. Itt cseperedett fel a kántortanító cserfes, örökmozgó kicsi lánya. Csodák csodájára, szülőháza kertjében megtaláltuk Szebeni Zsuzsával, a Színháztörténeti Intézet munkatársával azt a kicsi színpadot, amelyet édesapja ácsolt neki a pajta melletti tyúkól bejáratához. Száz évig nem vette észre senki, úgy elbújtak a fűben Manyika első, világot jelentő deszkái.
Frau Uferini, az élő ágyúgolyó
Manyika már a szegedi színházban statisztált, amikor vendégszereplésre érkezett a világhírű Uferini bűvészcirkusz, és megismerte Alfredót, a dinasztia daliás ifjú sarját. Azonnal egymásba szerettek, annak ellenére, hogy Frédi csak németül beszélt, Manyika meg magyarul. Uferini papa először hallani sem akart a házasságukról, végül azzal a feltétellel járult hozzá, hogy leendő menye is dolgozni fog a társulatban. Manyikát megcsapta a cirkuszi mozdony füstje, a manézs varázsa, meg átkozottul szerette Frédit, és nem fűzött vérmes reményeket színházi karrierjéhez sem, habozás nélkül kimondta hát a boldogító igent. Zágonban tartották a nagy lagzit, ott volt a falu apraja-nagyja. Pár évig együtt járták a világot, de az ifjú feleség hamar elunta, hogy kellékeket adogasson flitteres szoknyácskában, vagy kilőjék mint eleven ágyúgolyót a kupolába. Hamarosan döntésre kényszerült. Uferiniéket meghívták Amerikába, ha velük tart, végképp lemondhat színésznői álmairól. Érzékeny búcsút vett Fréditől, és New York helyett Budapestre indult, ahol néhány sikertelen próbálkozás után Frau Uferiniből Kiss Manyi néven fogalom lett.
A színésznő és a grófja
1934-ben még csak statiszta, „harmadik ápolónő” egy vígszínházi darabban. Egyik nap üldögél a Bucsinszky kávéházban, egyszer csak odalép hozzá egy ismeretlen férfi – Horváth Árpád, a Nemzeti Színház épp elbocsátott főrendezője, Neményi Lili férje –, és operett-primadonnának hívja a Király Színház új produkciójába. A bemutató után dicshimnuszokat írnak róla a lapok, sorra kapja a felkéréseket, sztárvendégként szerepel a Moulin Rouge műsorában, olyan partnerekkel, mint Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Komlós Vilmos és a két Latabár. 1940-ben, tíz évvel azután, hogy Kolozsvárott először látott igazi színházat, már ünnepelt színésznője a fővárosnak. Ekkor énekli először a „Jaj de jó a habos sütemény” kezdetű dalt – Kellér Dezső írta a szövegét –, amely aztán örökre összeforrt a nevével. Ekkor esik új szerelembe a nála jóval fiatalabb – 21 éves – Károlyi István gróffal, aki nagy irodalombarát és színházrajongó lévén, új színházat avat Budapesten. (Ez volt a régi Kis Madách, a mai Örkény Színház elődje.) Manyika is ott ragyog a megnyitón, bár ő a vonzó férfit és nem a gazdag mecénást látja a grófban. Soha nem volt benne cseppnyi anyagiasság sem.
– Nem gyűjtött, kuporgatott – mesélte Szotyorban élő unokaöccse, Nagy Tamás –, szeretett élni, élvezte a sikert, a barátokat, hozzánk is majd minden nyáron ellátogatott. Mindig nagy társasággal érkezett, hozta a művészbarátait, Uferinivel még fel is léptek a községházán. Ahányszor jöttek, díszkapuval fogadtuk őket Szotyor határában. A gróf is járt nálunk, és nagyon jól érezte magát. Imádta Manyikát, ezért elnéztük neki, hogy annak a kommunista grófnak a fia, aki 1919-ben beadta a derekát Kun Béláéknak.
A gróf szerette ezt a madárcsontú, tüneményes kis teremtést, kész volt elvenni feleségül, de anyja közéjük állt. Nem akart csélcsap színésznőcskét a menyének. Károlyi később megnősült, de sokáig nem szakadt meg a kapcsolatuk. Rabatból írt leveleit Manyika haláláig megőrizte, utána a család tulajdonába kerültek.
Nyúl úr, a hómezők lovagja
1942 novemberében útra kel a Tábori Színház, hogy egy kis örömöt szerezzen a Donnál fagyoskodó magyar katonáknak. Népszerű színészek utaznak a katonaszerelvényhez csatolt kupéban, Manyika is köztük van. Negyvenfokos hidegben, két hónapig énekli a „Jaj de jó a habos sütemény”-t, valamint a Csicskás nótát, utóbbit katonasapkában, és tomboló sikert arat. Ráadásul forró szerelmet is talál a fagyos hómezőkön. Első látásra egymásba szerettek a színészek biztonságára felügyelő, jóképű, fiatal katonatiszttel, Bakonyi Jánossal, becenevén Mukival. Hirtelen fellobbanó, perzselő szerelmük lángját szította a közelgő elválás szomorúsága és az, hogy talán soha nem találkoznak többé. A háború után mégis megjelent nála Bakonyi János, lesoványodva, megviselten. Felfedni a kilétét egyenlő lett volna Manyika színésznői karrierjének végével. Így lett Mukiból a rejtélyes Nyúl úr, aki úgy lett bemutatva mindenkinek mint a művésznő inasa, kertésze és a sofőrje, miután szerzett valahonnét egy Opel Kadettet. Ezzel fuvarozta Manyikát Budáról Pestre, mellette irányította a háztartást, gondozta az állatait, pontosan vezette az időbeosztását, szórakoztatta a vendégeit. Egyszerűen nélkülözhetetlen volt, ezért nem nagyon firtatta senki, kiféle-miféle, milyen szerepet játszik a rendkívül elfoglalt színésznő zajosan mozgalmas életében. Többen artistának vélték, aki valahonnét Manyika cirkuszos múltjából bukkanhatott fel. Kiss Albert, Manyika Magyarországra áttelepült unokaöccse jól emlékszik rájuk: „Nagy társasági élet zajlott náluk. Muki főzött, a férfiak: Feleki Kamill, Szabó Sándor, Tompa Pufi, Fényes Szabolcs, Halász Géza, Jávor Pál, Marton Frigyes kártyáztak, a hölgyek: Csikós Rózsi, Bara Margit, Turay Ida a teraszon napoztak, Laji bátyám, akit Manyika magához vett és taníttatott, slaggal locsolta őket. Egyszer négy-öt taxi állt meg a ház előtt, gyászruhás emberek szálltak ki belőle és sírtak. Feleki Kamill kutyája lehelte ki a lelkét, és Manyikánál tartották a temetést. Az eb legalább végelgyengülésben múlt ki, nem úgy, mint Manyika kedvenc kiskecskéje, azt Nyúl úr tálalta fel a vendégeknek. Erről csak Kazal László tudott, és miután mindenki jóllakott, hangos mekegésbe kezdett.”
Idillből pokol
Unokaöccsei rajongtak mindkettőjükért. Két egyformán eredeti, bolondos, könnyelmű ember nagyon összeillő párnak tűnt. Később észrevették, hogy összetartozásuk korántsem olyan harmonikus, mint hitték. Nyúl úr két kézzel szórta Manyika keservesen összehozott pénzét, emiatt napirenden voltak a veszekedések, és Manyika az alkoholban keresett vigaszt. Rengeteget ivott. Lassan felőrlődtek ebben az áldatlan, se veled, se nélküled kapcsolatban, testileg és lelkileg. Bár hivatalosan nem kötöttek házasságot, kitartottak egymás mellett a végsőkig. Mi volt a kapocs kettőjük között, az Manyika titka. Talán a távoli hómezőkre gondolt, ahol olyan boldogok voltak.
Thália legrakoncátlanabb gyereke, korának legzseniálisabb színésznője nagyon tudott titkokat tartani és megőrizte magában azt a matrózblúzos zágoni kislányt, aki élt-halt a színházért és a szerelemért. Ahonnan elindult, oda is tért vissza: Zágonban emlékszobát kapott a helyreállított Mikes-kastélyban. Manyika szobája falát elborítják a fényképek. Itt van vele első szerelme és férje, Frédi Uferini, Károlyi gróf, valamint Muki, azaz Nyúl úr, aki egy évvel élte túl a színésznő 1971-ben bekövetkezett halálát. Akármi is történt, nem tudott élni Manyika nélkül. Utánament.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted! |