Ha a lélek sikeresen túljutott a felnőtté válás legfontosabb szakaszán, akkor vágyat érez arra, hogy még önállóbb legyen, s kifejezze igazi lényét, akkor is, ha ezzel még nincs teljesen tisztában.
21–22 éves kor
A 21–22 éves kor nehézségekkel, konfliktusokkal teli, akik ilyenkor még tanulnak, ezt sokszor erős, kívülről jövő teljesítményelvárásként élik meg, ami gyakran okoz rendkívüli belső feszültséget. A pozitív hatása, hogy a fiatal megtapasztalja, mi mindenre képes. Az ifjú ember automatikusan tudja, hogy merre menjen, mi a sorsfeladat, és eszerint cselekszik. Konkrét elképzelései vannak arról, hogy mit fog másképpen csinálni, mint a szülei.
Ilyen Sára esete, aki 21 éves korában mondta ki a boldogító igent. Sára gépírónőként dolgozott, közben beiratkozott a vendéglátóipari szakközépiskola esti tagozatára, mondván, nem akar úgy főzni, ahogy az édesanyja, aki a családban híresen rossz szakácsnő volt. Ezért döntött úgy, hogy profiktól sajátítja el a főzés és sütés tudományát. Mint később kiderült, jobbat nem is tehetett volna, mert a vendéglátás – valamint olyan szakma kitanulása, amelyben a családtagokkal együtt dolgozhat – volt a sorsfeladata: az iskola elvégzése után még két évig gépírónőként kereste a kenyerét, délutánonként és hétvégén egy szálloda cukrászdájában dolgozott felszolgálóként. Később úgy döntött, szakít az irodai munkával, és beállt egy híres cukrászhoz tanulónak. Amikor belejött a munkába, családi és baráti kölcsönök segítségével megnyitotta első cukrászdáját. Mára több cukrászda tulajdonosa, két fia és egy lánya is ezen a pályán helyezkedtek el. Ők vezetik a családi cukrászdát, Sára nagyon ritkán dolgozik, inkább csak irányít, ellenőriz.
Sorsdöntő 26. életév
A 24-25. évben a fiatalban előtör a szociális biztonság és növekedés vágya, és ha még nem találta meg a saját útját, amivel a sorsfeladatát teljesíteni tudja, akkor ebben az időszakban olyan helyzetbe kerül, hogy ez sikerülhet.
Ágota tökéletesen beszélt angolul. Tinédzser korában nagy Beatles-rajongó volt, és ennek hatására angolmániás lett. Ami nemcsak azt jelentette, hogy gyűjtött mindent, ami a Beatlesszel vagy Angliával volt kapcsolatban, hanem 20 éves korában felsőfokú vizsgát tett angol nyelvből. A tanárképző főiskola elvégzése után nem helyezkedett el a szakmájában, hanem idegenvezető lett. Itt ismerkedett meg egy amerikai házaspárral, akiknek két fiuk volt. A házaspár legközelebb már nem szervezett úton érkezett Magyarországra, hanem két fiúkkal, és Ágota segítségét kérték. Ágota és John találkozásuk első pillanatában egymásba szerettek. Még a megismerkedés évében, amikor Ágota 26 éves lett, összeházasodtak, kiköltözött az USA-ba, ahol beiratkozott egy egyetemre, amelynek elvégzése után megszületett a babája. 29 éves volt, amikor sikerült elhelyezkednie azon az egyetemen, ahol ő végzett, óraadó filozófiatanárként.
A 27–29 éves kor
A 27–28 év a spirituális kibontakozás hajnala. A fejlődés ívét itt is gyönyörűen lehet látni: a 20-tól 30-ig terjedő években bontjuk ki magukból azokat az értékeket, irányokat és hajlamokat, amelyek megalapozzák egész felnőttkori énünk etikai alapjait, amelyek meghatározóak maradnak szinte egész életünkre, bármennyi változáson is mennek keresztül. Tehát igazi énünket kezdjük el megmutatni, s mire elérjük a 29. évet – a Szaturnusz első visszatérését, ami komoly fordulat az életünkben –, már megjelenítettük a világban azt az énünket, aki itt akar fejlődni. Ennek megtalálását segíti a 27 éves korunkban bekövetkező Uránusz trigon (radix helyzetéhez képest), ami sok esetben hirtelen és meglepő módon indít el saját szellemi utunkon. 29 éves korunkban zárjuk azt az évtizedet, aminek fő feladata, hogy elinduljunk az életben, s kibontakoztassuk önmagunk alapjait. Ezt a dinamikus évtizedet egy komoly vizsga zárja – a Szaturnusz első visszatérése –, amely után talán először érezzük igazán az életben, hogy a gyerekkor végleg véget ért.
A Szaturnusz 29,5 éves korban tér vissza „kiindulási helyére”, ami azt jelenti, hogy a fejlődés szempontjából befejeztünk egy fontos szakaszt, s mielőtt továbblépnénk a következőbe, át kell tekintenünk az eddig megtett utat. Természetesen egy fiatal ezt nem fogja saját elhatározásából megtenni, hanem mindannyiunkat az élet kényszerít erre. A Szaturnusz megköveteli azt, hogy megváljunk minden feleslegestől, és csak a letisztult, esszenciális értékeket vigyük magunkkal tovább az útra. Ezért sokan veszteségekkel terhesen élik meg ezt az időszakot. Igen gyakori ilyenkor a haláleset vagy a válás. Érzelmileg tehát veszteséget, magányt, elhagyatottságot élünk meg. A fejlődés most abban áll, hogy meg kell tanulnunk ezeket feldolgozni (hiszen bármikor előfordulhat még az életben), érzelmileg talpra kell állnunk, s megerősödve (de nem megkeményedve) kell továbbmennünk.
A Szaturnusz visszatérésének másik megnyilvánulási módja főként a fiatal nőkre jellemző: ha egy lány eddig még nem ment férjhez, akkor 29-30 évesen szabályosan pánikba esik. Fél, hogy ez az utolsó lehetősége, s ha most nem, akkor sohasem fog már tudni férjhez menni. Sajnos ebben a zaklatott állapotban sokan nem tudják higgadtan végiggondolni, hogy valójában ők mit is szeretnének, s mi a család és a társadalom elvárása. Ennek következtében „most vagy soha” felkiáltással akár meggondolatlanul is férjhez mehetnek, s azt hiszik, megszabadultak az egyedüllét rémétől és a társadalmi előítélettől. Néhány év múlva kiderül, hogy mit választottak…
29–30 éves kor
A 29–30. életév minden esetben egy lezárás, megválás valamitől, amit eddig fontosnak tartottunk. Ez akkor is bekövetkezik, ha nem a fenti két eset valósul meg. A fiatal ekkor olyan lelkiállapotba kerül, ahol azt érzi, hogy felül kell vizsgálnia belső értékrendszerét, s meg kell válnia mindattól, ami nem ő. Az életnek ebben a szakaszában felmerül bennünk egy szorongató érzés: „Itt vagyok harmincévesen. Elértem már néhány dolgot az életben, van állásom, autóm, esetleg családom. De mindez mégsem elég, vágyom valami másra is.” S felbukkan a kellemetlen kérdés is: „Mit kezdjek az életemmel? Mire tegyem fel az életemet? Mi lesz az a legnagyobb érték, amire talán az egész életemet rátenném?”
Pontosan így gondolkodott 29,5 éves korában Márti. Volt lakása, biztos állása – tanácsnál ügyintézői munkakörben –, kocsija, kiegyensúlyozott házassága, amelyben inkább testvérként, mint szeretőként éltek a férjével. Nyáron tengerparton nyaraltak, télen az Alpokban síeltek. Harmincéves korára nyugtalanság fogta el, és vágyott valamire, valami másra. Ekkor ismerkedett meg egy gazdag férfival.
Elvált és összeházasodott az üzletemberrel. Amikor barátnője kérdőre vonta, hogy miért teszi ezt, azt válaszolta, úgy érzi, ez az utolsó alkalom, hogy változtasson az életén. Jómódú férjével hat évig járták a világot és éltek luxusnak nevezhető életet, amikor a férfit az üzlettársa meglopta, a vállalkozása csődbe ment, és annyira elszegényedtek, hogy rendszeres látogatói lettek egy zálogháznak. A nehéz helyzet Mártit arra ösztönözte, hogy lépjen a tettek mezejére, pontosabb olyan munkát végezzen, amivel pénzt kereshet. Beiratkozott mérlegképes könyvelői tanfolyamra, a férje régi kapcsolatainak köszönhetően olyan cégeknek, vállalatoknak kezdett el könyvelni, hogy nem bírta már egyedül a munkát, ezért létrehozta könyvelőirodáját. Ma már kilenc embernek ad munkát, és ugyanolyan jólétben élnek, mint amikor a férfi még menő üzletember volt.
A fiatal nőt a férfi anyagi helyzetének megváltozása terelte a saját karmikus útjára, és a könyvelőiroda létrehozásával teljesítette a sorsfeladatát: emberek életét befolyásolni, másoknak munkát adni. Amikor ez megtörtént, lezárta a fiatalkori érési szakaszt, és belépett énje kibontakoztatásának új, gazdag korszakába.
Bővebben a tartalomból
• Asztrobeszélgetés Tatár Csillával
• Az igazi kaméliás hölgy
• A 49. év sorsfeladatai
• Interjú Pataki Ágival
• Interjú Szinetár Dórával
• Tarot – A császár
• Kik voltak az amazonok?
• Átértékelt öregség