Amikor a személyes születési horoszkópban a Szaturnusz szembekerül saját magával, hatalmas feszültség keletkezik, amit például a kamaszok tekintélyszemélyekkel kirobbanó konfliktusban vezetnek le.
Két lázadás párhuzamai
Ez a konstelláció többek között a gyermekkor végét is jelenti, ettől válnak a serdülők leplezetlenül ellenségesekké, agresszívakká és lázadókká. Mindezek tetejébe ebben az életkorban a kamasz valamelyik szülője éppen az életközépi válságát éli, ami azt jelenti, hogy a szülő éppen úgy lázad, mint a csemetéje. A lázadás ekkor is tekintélyek ellen irányul – aki lehet a főnök, a másik szülő vagy olyan személy, akinek erős a befolyása a hétköznapokra (például egy felmenő) –, de jellemzőbb inkább a szembefordulás az eddigi élettel, vagyis a múló idővel. Így aztán az életközépi válságban olyan döntéseket hoznak, amelyek fenekestül felforgatják a foglalkozás, az életstílus, az otthon vagy családi kapcsolatok megszokott világát.
Áttekintően elmondható, hogy a kamaszkori válság alapozza meg az életközépi válság tónusát. Azok az élmények, amelyeket a kamasz ebben a lázadó periódusában megél, erősen befolyásolják a majdani életközépi válság fő tendenciáit. Vagyis a szülő az életközépi válság során hasonló változást él meg, mint amit kamaszkorában. Jó példa erre László esete, akinek az édesapja külkereskedő volt, az édesanyja háztartásbeli. Amikor László 15 éves lett, az apját hosszabb időre kiküldték Franciaországba. László ott élte lázadó korszakát, amely nem volt olyan súlyos, mint itthon maradott barátaié, osztálytársaié. Hiszen alkalmazkodnia kellett az új nyelvhez, új iskolához, új barátokra kellett szert tennie, és itt élte át az első szerelmet. László apjára is ekkor köszöntött az életközépi válság, amelyet szerencsésnek mondhatott, mert nem válással végződött, hanem franciaországi kinevezéssel, egy erős váltással.
Amikor évtizedek múlva Lászlóra köszöntött az életközépi válság, akkor saját maga döntött úgy, hogy felhagy a vendéglátással, eladta nem túl jól menő éttermét, és egy barátja meghívására Spanyolországba költözött. Itt ismerte meg nála 10 évvel fiatalabb spanyol szerelmét, és ugyan a vendéglátó szakmát tovább folytatta, de nem éttermet nyitott, hanem egy zarándokútvonalon a megfáradt utazóknak egy panziót. Vagyis a sors pontosan olyan lehetőséget sodort az útjába, mint 15 éves korában: új nyelvet megtanulni, új kultúrába beilleszkedni, új szerelmet átélni, új egzisztenciát építeni.
Beavatás a felnőttek közé
A serdülőkor életfeladata a felnövés. Felnőtté válni csak úgy lehet, ha valaki végérvényesen kilép a mások által befolyásolt gyermeki világból, és saját értékrendet, tulajdonságokat és szokásokat fejleszt ki magában. Ezen a ponton tehát egy fontos szellemi lépést kell megtenni, amiről meg kell említeni, hogy modern világunkban ez egyre inkább elmarad, vagyis az emberi test felnőtté válik, de a lélek kevésbé. Ennek megértéséhez hasznos tudnunk néhány dolgot az anya-gyerek kapcsolatról a jelenkori társadalomban.
Ebben a kapcsolatban is ciklusok és ritmusok léteznek, mint minden intim, mély emberi kapcsolatban. A kisgyerek még szimbiózisban él az anyjával, teljes függőségben. Később, ahogy a gyerek nő, és egyre önállósodik, ez a kötődés oldódik, míg végül a gyermeknek le kell válnia az édesanyjáról. Ez pedig nagyon fontos kor mind az anya, mind a gyermek életében. Azt már a régi, természeti kultúrák is tudták, hogy ez nem könnyű, viszont nagyon lényeges folyamat, ezért beavatási rituálékkal emelték ki a hétköznapok sorából. Ezek arról szólnak, hogy a serdülő fiúkat és lányokat (különböző szertartások keretében) szimbolikusan is elválasztják anyjuktól, és ettől kezdve a törzs minden tagja önálló felnőttnek tekinti őket.
Leválni a szülő házról
Ezek a rituálék a gyermeket egyszer és mindenkorra felnőtté avatják. Mivel külső megerősítéssel történik, a serdülőnek nem kell folytonosan bizonygatnia, hogy ő már felnőttnek érzi magát, és nem akar az anyján csüggni. Az anya viszont elfogadja, hogy eddig dédelgette és táplálta kicsinyét, aki mostantól kezdve vele egyenrangú felnőtt. Tehát a serdülőkor legfontosabb szellemi-lelki feladata, hogy a gyermeknek el kell hagynia a biztonságot adó, puha világot, és be kell lépnie a polaritás világába, ahol az ellentétek harcát kell megtapasztalnia.
Jó példa erre Kati és fiú testvérének esete, akik egy Budapest környéki faluban laktak, olyan időszakban, amikor még a banánt és a sertésmájat is pult alól árulták. Kati már 11 éves korában egyedül felvonatozott a fővárosba friss húst vásárolni. Amikor felvették egy szakközépiskolába, akkor a szülőknek sikerült kollégiumi helyet szerezniük neki, így hétvégenként járt csak haza. Nem volt ilyen szerencsés a szülőkről való leválással az öccse, Gábor, akit a mama és nagymama drága fiacskájaként/unokájaként agyon kényeztettek, így serdülőkorában nem történt meg a szülői háztól való elszakadás, és ez végigkísérte a felnőttkorát is.
A diploma megszerzése után sem költözött el otthonról, a mama gondoskodott róla. Amikor megnősült, anya és feleség egy fedél alatt lakott, állandóan paprikás hangulatban. Végül Gábornak döntenie kellett, és ő a mamát választotta. Második házassága úgy tűnt, hogy sikeresebb lesz, ugyanis felesége, Böbe lakásába költöztek. Ám Gábor szinte minden nap meglátogatta a mamát, és rendszerint nála vacsorázott. A második elszakadási kísérlet is kudarcba fulladt. Harmadik házasságában is elérkezett a mélypontra, ám a mama éppen ebben az időszakban távozott az élők sorából, s így házassága megmenekült az újabb válságtól.
A cikket teljes terjedelmében a Nők Lapja Ezotéria legfrissebb számában olvashatod.
Bővebben a tartalomból
• Asztrobeszélgetés Tatár Csillával
• Az igazi kaméliás hölgy
• A 49. év sorsfeladatai
• Interjú Pataki Ágival
• Interjú Szinetár Dórával
• Tarot – A császár
• Kik voltak az amazonok?
• Átértékelt öregség