Miről álmodik a férfi? Természetesen egy hosszú combú szőkéről, akinek garantáltan 0,7 a derék-csípő aránya (egy nő esetében ez a kalkuláció jelzi a termékenység optimumát, azaz a legideálisabb női nemi hormonszintet, ami egyúttal azt is jelzi, hogy szexuálisan sokkal csábíthatóbb, és ez állítólag beégett programként azonnal végigfut az őt gusztáló férfi agyán). Valamint minimum kilencvenes a mellbősége, mivel – ismét az evolúciós pszichológusokat idézem – „amelyik nő több zsírt tud tárolni, az az ősidők zord körülményei között is nagyobb biztonsággal vészelte át gyermekével az éhezés időszakait”. Persze az sem árt, ha azok a cicik szimmetrikusak, mert a harmonikusan fejlődő lányok esetében nagyobb a teherbe esés esélye (esetleg gazdag apuka áll a háttérben). A körültekintő férfi tehát mindenre gondol. Az okosabbak ráadásul a lelki tartalmakat sem vetik meg, úgymint: „Felnéz rám és imád engem, én vagyok számára az egyetlen férfi a Földön.” Nem nehéz belátni, hogy a fenti szexistennő-ősanya kombó csak különösen szerencsés csillagállás esetén állhat össze, és mivel ezzel a pasik is tisztában vannak, szomorúan bár, de előbb-utóbb beleegyeznek a kompromisszumokba. No de ekkorákba?
Ha Emmanuelle nem hagy el…
Mondjuk a 45 éves Feri esetében nem ítélkeznék elhamarkodottan. Ő legalább megpróbálta. Bátran odaállt a kihívás elé. Nem tehet róla, hogy kudarcot vallott…
– Az igazival élsz? – kérdezem tőle, erre mint akit darázs csípett meg, rávágja: hát persze! Majd rövid fejvakarás után: – Vagyis nem egészen. A feleségem nagyszerű asszony, két gyermekem édesanyja, igazi társ, nagyon szeretem őt… csak a szex, azzal nem boldogulunk… Sylvia Kristel – ő lett volna életem nője. Amikor először láttam az Emmanuelle című filmet, csak tátottam a szám. Későn érő kamasz voltam, fogalmam sem volt még szexualitásról, erotikáról, a képek megbabonáztak. Ezután öntudatlanul is őt kerestem minden lányban. Ha megláttam egy hófehér hattyúnyakat, azonnal beindult a fantáziám. Meg is találtam az ideális nőt egy egyetemi diáktársam képében, aki ugyan alacsonyabb volt, mint Emmanuelle, és fekete hajú, de az ágyban, mint egy vulkán! Három hónap múlva elvettem feleségül. De már az esküvőnk utáni reggelen észrevettem a szemén, hogy nem boldog. Elfacsarodott a szívem. Egy éven belül elhagyott… Becsületes vidéki srác lévén belenyugodtam, hogy az ilyen nők nem nekem teremnek. Néhány év múlva elvettem egy roppant kedves, ragaszkodó lányt feleségül, és ma elégedett embernek mondhatom magam. Ami meg nagyon hiányzik, azt házon kívül bepótolom.
– A feleséged tudja, hogy szeretőket tartasz?
– Biztosan sejti, de soha nem vallanám be neki. Miért bántsam? Végül is nem lehet minden tökéletes. Én eltartom a családomat, nem is akárhogyan, tiszta a lelkiismeretem. Apám is félrelépett néha – erre persze csak utólag jöttem rá –, ennek ellenére a szüleim ma is boldog házasságban élnek.
Dr. Belső Nóra pszichiáter szerint azért szerencsés esetben az elképzelt ideál és a valóság egybeesik a házasságkötő férfiak fejében. Ehhez persze megfelelő érettség és önismeret szükséges.
– Kamaszkorban a nyiladozó szexualitás és a médiából kapott minták egy ideig felülírhatják az édesanyjukról mintázott nőképet a fiúk fejében, de ez természetes – állítja a szakértő. – Hiszen ez az életszakasz még nem a biztonságról és a megállapodásról szól. Manapság a kitolódott felnőtté válás miatt egyébként is később jön el annak az ideje, amikor egy férfi fejében összeáll a kép arra vonatkozóan, milyen társra is lenne szüksége. Addigra valószínűleg már gyűlik elég szexuális tapasztalata ahhoz, hogy tudja, kit keressen, és az anyai minta is újra működni kezd a tudatalattijában. Nincs semmi különös abban, ha egy fiatalember az édesanyja tulajdonságait keresi élete nőjében (vagy épp az ellenkezőket negatív minta esetén), hiszen tőle tanulta meg annak idején, hogyan szeret egy nő, mi a szeretetnyelve, hogyan lehet megbízni benne, kötődni hozzá. Hamar eljön az óra, amikor a férfi ismét arra a biztonságos légkörre fog vágyni, ami gyerekkorában körbeölelte, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ismét gyerekké válik a párkapcsolatában. Idő kell ahhoz, amíg az igazit megtaláljuk. Akiknek pedig nincs szerencséjük – mert valljuk be, ehhez azért az is kell –, általában kompenzálnak. Választanak egy hobbit, lógnak a haverokkal, vagy szeretőt tartanak. Természetesen az igazi szárnyaló boldogsághoz azt a nőt kell meghódítani és megtartani – mert ez sokkal nehezebb –, akit a férfi rajongva imád. Sok nő szerint ez a boldog párkapcsolat titka.
Ha kint az elakadásjelző…
És mi van akkor, ha az illető fiatalember egyszerűen megspórolja a felnőtté válást, és az édesanyja gondoskodását egy huszárvágással behelyettesíti egy lányéval? Persze ehhez olyan lány is kell.
Imrére 23 évesen tapadt rá a barátnője, a mamája még jól emlékszik arra a pillanatra, amikor a fia egyik este már nem kért az elalvás előtti hátsimogatásból, ezt ugyanis már Nórától várta. Ettől kezdve a lány főzött és mosott rá, minden kívánságát leste, jó, ha a cipőfűzőjét nem kötötte be. Immár öt éve együtt laknak. Megkérdeztem a fiútól, szerelmes-e Nórába?
– Nem tudom – rázta meg a fejét tétován. – Csak azt érzem, hogy jó vele lenni. Istenien főz, okos, intelligens, a szex sincs ellenére, mit kívánhatnék még. Néha ugyan hiányzik a szenvedély, ami az első barátnőmmel olyan heves volt, de aztán lehűtöm magam: attól úgyis csak szenvedni lehet. Sajnálom a barátaimat, akik még mindig azt az érzést hajszolják. Én megelégszem azzal, ami van. Természetesen eszünk ágyában sincs még családot alapítani, egyelőre karriert építünk. Csak egy dolog zavar: a barátnőm mostanában hisztizik, hogy többet segíthetnék neki a háztartásban. Én meg erre magamban azt válaszolom: akkor miért tartom őt?
– Ilyen könnyen feladnák a férfiak a kényelem kedvéért az álmaikat?
– Dehogy adják fel, csak mindig azt hiszik, az az ideális nő, akibe éppen beleszeretnek – tiltakozik a 36 éves Barna. – Hogy a Tankcsapda örökbecsű szövegét idézzem: „Az életem nője az pont olyan mint Te / én bármit mondtam, ő mindig elhitte.” Persze mindig kiderül, hogy egyik lány sem az igazi. Számomra egyetlen nagy keresgélés az élet. Most éppen gyerekem született, ezért ki kellett tennem az elakadásjelzőt, de remélem, ez csak ideiglenes állapot. Ugyanis még mindig nem tudom, milyen az ideális nő. A jelenlegi feleségem egy édes, kedves „banya”, a baráti kör rajong érte, de én azt szeretem, ha a nőim után megfordulnak az utcán. Érdekes, nemrégen még a lelki tartalmakra helyeztem a hangsúlyt, úgy látszik, öregszem.
Ha újrakezdhetném…
Valami ilyesmit mond az 54 éves Vilmos is, akire egy internetes fórumon akadtam rá. Bőszen osztogatta a tanácsait, és a nők szemlátomást a lába előtt hevertek mint afféle feminin érzékenységű férfinak, akivel végre lelkizni is lehet.
– Most már körülbelül össze tudnám rakni az ideális nőt a feleségeimből és a szeretőimből – állítja magabiztosan. – Az első és elengedhetetlen szempont: legyen vele jó az ágyban! Azon kívül legyen legalább olyan okos, mint a mostani feleségem, és legyen szolid, visszafogott jelenség. Na, ez utóbbi hibádzik, a nejemnek ugyanis mindig, mindenben igaza van. Ez a baj ezekkel az emancipált nőkkel! Ha lehetnek még extra kívánságaim: az a nő szeresse a komolyzenét. Csak hab lenne a tortán, ha egy kis egzotikus beütéssel is bírna. De ezek már igazán elhanyagolható tulajdonságok… Komolyan, ha most facér lennék – gondolkodik el –, tudatosan keresgélnék tovább, mert eddig csak sodródtam, mint a legtöbb férfi.
Vilmos fejét 22 évesen kötötte be először egy bigott katolikus családban nevelkedett vidéki lány. Minden szempontból alkalmasnak tűnt arra, hogy gyermekeinek jó anyja legyen, a fiatalember bizonyos lehetett abban is, hogy hűséges lesz hozzá, és mindez pontosan megfelelt konzervatív ízlésének. Szerelmes ugyan nem volt, de az édesanyja azt mondta, ez előbb-utóbb megjön egy házasságban. Vilmos azonban keservesen megbánta a választását. Két esztendő múlva a Szovjetunióba küldték továbbképzésre, és egy ellentétes irányban haladó vonat ablakában megpillantotta a nagy Ő-t. Azonnal beleszeretett és utánament, akár a filmeken. Egy év után tért haza Magyarországra – nélküle –, és szinte fizikai fájdalmat érzett, amikor áthaladt az Erzsébet hídon, hogy amit lát, nem mutatja meg a kedvesének. Ennek ellenére még tizennyolc évig benne maradt az első házasságában. Miért lépett volna ki belőle, kérdez vissza, amikor furcsállom a dolgot. Megvolt mindene, három gyerek, kutya, a felesége kiváló szellemi társnak bizonyult, csak a szex… az utolsó tizenöt évben már egyáltalán nem működött. Vett egy legénylakást, oda vitte fel a szeretőit, az asszony meg homokba dugta a fejét, és nem kérdezett semmit. Jól megvoltak. Aztán a neje váratlanul kitette a szűrét. Vilmos ma a második házasságában él, és szemlátomást kiegyensúlyozott. Már nem tart szeretőket, azt mondja, se ideje, se energiája rájuk, de az ideális nőről még nem mondott le.
– Aztán ki tudja, hogyha megtalálnám, beleszeretnék-e – kérdezi mintegy önmagától –, márpedig a nélkül a fene megette az egészet!