Ózdi vízelzárás: kinek van igaza?

A hír: A legnagyobb hőségben sorban állnak az ivóvízért Ózd szegénytelepein. A helyi önkormányzat június végi döntése értelmében „vízpazarlás” miatt egyes kifolyókat elzártak, míg több csapban szűkítőket helyeztek el, így csak csordogál a víz a kutakból. Az ügy miatt sokan tiltakoznak embertelenségre hivatkozva. Hangsúlyozták: törvényellenes a közkutak elzárása olyan lakott belterületi városrészen, ahol az ingatlanokba nincs bevezetve a víz. A város polgármestere szerint „egyesek felfújják az ügyet”.

Soma véleménye: Annak a kiderítése, hogy a döntések mögött milyen motivációk húzódnak, sokszor egyáltalán nem egyértelmű. Nem látunk bele a döntéshozók agyába, lelkébe, de az biztos, hogy ez a döntés most nagyon sok embernek tette még nehezebbé az amúgy is kemény életét.

A történtekkel kapcsolatban felhívtam az egyik legrégebben Ózdon lévő szociális munkást, meséljen ő a részletekről. A felháborodás és a küzdelem egyre nagyobb, van úgy, hogy fél-egy órát állnak sorba az emberek a kánikulában a kutaknál, ahol semmi árnyék, és csak szivárog a víz. Ózd nagyobb romatelepein (Hétesen és Kiserdők aljában) alapvetően nem szeretik az emberek, ha kamerával érkeznek hozzájuk (senki nem szereti a mások nyomorába való belekukkolást, a „nyomorturizmust”), most mégis készségesen adnak interjút.

A hivatalos közlemény szerint „a közkutak évente 13 millió forint veszteséget okoztak az önkormányzatnak”. Itt egy pillanatra megállnék a veszteség szón. Ugyanis Ózdon több telepen egyáltalán nincs bevezetve az otthonokba a víz. A városban és környékén 16 szegregátum van, azaz telepekbe, közösségekbe rendeződött csoportok, amelyek egy részénél van víz, de nagy többségüknél nincs. Leginkább a kerti kutak, csapok a jellemzők. Hétes telepen két kerti csap működik az ott élő négyszáz ember részére. A Kiserdők aljában a három kútból szintén kettő maradt több száz emberre. Ezek az emberek csakis a közkutakból tudnak vízhez jutni, ami az élet egyik alapvető szükséglete. Tehát több ezer ember életben maradását biztosítja a közkutak vize, ami „veszteséget okoz az önkormányzatnak”.

Hogy is van ez? Ezek szerint az önkormányzat nem tartja alapfeladatának az ott élők alapvető érdekeinek a képviseletét? Pontosan tudják, hogy abban a térségben milyen magas a munkanélküliség, hogy az ott élőknek szinte semmi esélyük nincs arra, hogy bevezettessék az otthonukba a vizet, és fizethessenek érte. Tehát azon a vidéken az önkormányzatnak bele kell kalkulálnia a közkutak használatát a költségvetésbe, különben ellehetetlenítik az ott élők életét. Vagyis ez nem veszteség, hanem szükségszerűség – amíg ez az állapot nem változik.

Értem én, hogy abban az esetben, ha valakinek be van vezetve az otthonába a víz, és a kerti locsoláshoz a közkutakból viszi az öntözni valót, az valóban pazarlás, akár még „lopásnak” is lehet nevezni, de vajon ez hány százalékot tehet ki? Ez hány ezer forint lehet a 13 millióból? Hány embert büntetnek hány ember erkölcstelenségéért? Egyáltalán mennyibe kerül egy ember vize, azé, aki nem tud máshonnan az életadó vízhez jutni?

„…a fürdést és a pocsékolást pedig meg kell akadályozni. Lehet, hogy az emberek többségének jó érzés lopni…” Tehát aki fürdik is, az lop. No de ha meg nem fürdik, akkor „koszos cigány” lesz, ami szintén baj. Ha fürdik, az a baj, ha nem, az.

És igen, ez kemény helyzet mindkét oldalnak (akinél nincs bevezetve a víz, csakis a közkutakra számíthat, de kemény az önkormányzatnak is, mert túl sok mindenre kell a pénz, ami mindig kevés), de az embertelenség és a másik megalázása nem megoldás. Negatív érzések keltése helyett konstruktív megoldások és elsősorban munkalehetőségek kellenének.

Bővebben a botrányról: itt megnézheted, mi zajlik a helyszínen!