Nyitott házasság – Kinek éri meg?

Rist Lilla | 2013. Szeptember 05.
Az évek múlnak, a szerelem megfogyatkozik, a mindennapok feletti hatalmat átveszi a megszokás. A párok egy része ilyenkor szokta kinyitni a kapcsolatot. Hogy ez jó ötlet-e avagy sem? A pszichológusok véleménye szélsőségesen megoszlik erről, ahogy a hétköznapi embereké is. Az egyik fele szerint a modern kapcsolatok – hosszú távon – nem is működhetnek bizonyos szintű nyitás nélkül.

A vágyakat nem zabolázzák meg szigorú társadalmi és morális szabályok. Szabad megélni a szexualitást, a szerelmet, az érzelmek sokszínűségét. A felnőtté válásnak nem feltétele az „egy életre” kötött házasság. Ennek az oldalnak a véleménye szerint ez a fajta kizárólagosság nem létezik, olyan nincs, hogy nem kívánunk meg soha többé senkit – még a legjobban működő kapcsolatokban sem.

Az illúziót fenntarthatjuk persze, a másik becsapása árán, vagyis hazudhatunk annak, aki a legközelebb áll hozzánk. Sőt hazudhatunk magunknak is, hogy gondolni sem szoktunk soha másra, és nem támad fel bennünk a vágy a szex, az új szerelem után.

Elfojtsuk? Megbeszéljük?

Mit tegyünk ilyenkor? Elfojtsuk ezt a vágyat, beszéljük meg, esetleg fordítsuk más irányba, vagy engedjünk utat neki? És ha utat engedünk neki, akkor ezt mélységes titokban tegyük vagy nyíltan, megosztva a másikkal a valós érzéseinket? Mi a nagyobb kegyetlenség? És mi a kisebb bűn? A dilemma kínzó. Mindenki, aki állandó kapcsolatban él, megkapja ezeket a kérdéseket, és mindenki a saját életével válaszol rá.

„Ez csak ennyi”

– Mi azt választottuk, hogy őszinték leszünk, és egymás tudtával engedjük be a világ csábítását – meséli Mónika, aki közel tizenöt éve él nyitott házasságban. – Nem a szerelem kezdeti hevében döntöttünk így, hanem tíz év után, amikor mindketten rádöbbentünk, hogy egy monogám kapcsolat nem tart örökké, és ha elfojtjuk a vágyainkat, akkor lehet, hogy ez végül robbanáshoz és váláshoz vezet.”

“Amikor ez történt, a gyerekeink már nagyok voltak, mi meg erősek, szépek és fiatalok maradtunk. Őszintén szólva, az én kalandjaimmal kezdődött. Már olyan erős bezártságot éreztem, nem bírtam elfojtani. Aztán pedig nem tudtam megtenni, hogy ne mondjam el. A férjem kezdetben elég nehezen viselte… mégis inkább a korrektséget választottuk, szenvedtünk, de őszinték maradtunk egymáshoz.”

Hálás vagyok ezeknek a nőknek

“A bizalom megmaradt, talán azért, mert a párom tudta, hogy ezek a kalandok csak kalandok, amelyek nem veszélyeztetik a mi közös életünket. Én eldöntöttem magamban, hogy érzelmeket nem engedek be a külső kapcsolataimba. Elég az, ami otthon vár rám, nincs szükség további bonyodalmakra. Amikor a férfiaknak elmondom, hogy „ez csak ennyi”, akkor ők örülnek és hálásak, hogy nem akaszkodom rájuk. A férjemnek is lettek külső kapcsolatai, és én ilyenkor mindig egy virágba borult férfit kapok vissza, és ezért valójában hálás vagyok ezeknek a nőknek.”

“A nyitott kapcsolat egyik alapszabálya, hogy legyünk tekintettel a másik sérülékenységére – teszi hozzá Mónika. – Ez állandó egyeztetést igényel, folyamatos párbeszédet. Ha ez nincs, akkor elveszíthetjük egymást, mert olyan ez, mint egy kötéltánc. Veszélyes! A nyitott házasság nagy örömöket és nagy fájdalmakat kínál. Nálunk tizenöt éve működik, kisebb nagyobb drámákkal, de működik.

Megváltoztak a szabályok

Mártával egész más történt, és náluk egész más okok vezettek a nyitott házasság kialakulásához. Még kicsik voltak a gyerekek, amikor a férje életébe belépett egy csinos és sokkal fiatalabb nő. A külső kapcsolat lelepleződése után nem az történt, ami általában szokott, Márta emiatt nem akart válni. Várt.

Várt arra, hogy egyszer csak vége lesz… és a férje visszatér hozzá. De nem ez történt. Hanem az, hogy a párja egyre gyakrabban és egyre nyíltabban járt a barátnőjéhez. Az idő közben múlt, és egyszerre Márta életébe is belépett egy újabb szereplő. Beleszeretett valakibe, aki szintén nyitott házasságban élt.

Ekkor változtak meg a szabályok. Úgy döntöttek, nem válnak el, belül marad a kötelesség, a rájuk szabott feladat, a gyerekek közös felnevelése. Kívül viszont megélhetőek az érzelmek, a szerelem, a szex és a boldogság. Ez lett az új egyensúly alapja. Ellentétben Mónikáékkal, akik megőrizték egymás iránti érzéseiket, és élvezték az emiatt felélénkülő szexuális életüket, Mártáék házasságában jószerivel megszűnt a szex.

Valaki csak belekényszerül

“Mit értünk nyitott kapcsolaton? – kérdez vissza Barát Katalin pszichiáter, családterapeuta. – Már ez is nehéz kérdés, mert ezerféle színe és fajtája van. Nincs két egyforma eset, vannak, akik az érzelmeket viszik ki, vannak, akik csak a szexet. Van, ahol csak az egyik félnek van nyíltan felvállalt kapcsolata, a pár másik tagja egész más módon van „kint” a kapcsolatból, a doktoriját írja, beteg családtagot ápol. Mert ezek éppúgy kivihetnek bennünket, mint egy külső viszony.

Ennél is nagyobb nehézséget okoz azonban, hogy a pár két tagja nem teljesen egyforma intenzitással akarja a nyitottságot, van, aki csak belekényszerül, mert attól fél, hogyha nem megy bele, akkor elveszíti a másikat. De a bonyodalmak ezzel még nem érnek véget, mert sokan eljutnak intellektuálisan oda, hogy nem akarják bezárni sem magukat, sem a másikat. Aztán, amikor megtörténik, mégis kitör a botrány. Mert más elhatározni, és más megélni.

Nem elég a kettőnk intimitása?

 
Az a sztereotípia, hogy a férfi az, aki állandóan új szexuális ingerekre vágyik, és ezért beleviszi a párját „új élményekbe”, így kezdenek el például swingerklubba járni, vagy bevonnak egy harmadikat az együttléteikbe. De előfordul, hogy épp fordítva van, és a nő az, aki újabb és újabb megerősítéseket akar.

Andreáék házasságában ez történt. Abban állapodtak meg a férjével, hogy mindkettőjüknek lehetnek külső kapcsolatai. Andrea általában a péntek estéket töltötte házon kívül, a hét többi részét a családjának, a gyerekeinek szentelte. A férjének azonban sokáig nem volt senkije. Aztán mégis!
Csakhogy rögtön bele is szeretett ebbe a „kalandba”, és egészen akarta új barátnőjét, reggel és este. Végül elköltözött a feleségétől, és elváltak. Andrea becsapva érezte magát.

Féltékenységet okoz, ha nincs egyensúly

“Ritkán van mindkét félnek egyszerre körülbelül egyforma intenzitású külső kapcsolata – magyarázza Barát Katalin – van, akinek csak egyéjszakás kalandja lesz, van, akinek néhány hónapig tartó kapcsolata, és előfordulhat, hogy mély érzelmi szálak szövődnek. Ettől olyan egyensúlytalanság alakulhat ki, ami féltékenységet okoz és további megoldandó feladatokat. Az igazi kérdést pedig nem kell feltenni közben, azt, hogy miért nem tud a mi kettőnk intimitása elegendő lenni számunkra.

Amikor a párok ilyen döntést hoznak, akkor ez nem egy intellektuális folyamat terméke, csak látszólag „döntés”, függ a párkapcsolat működésmódjától, az örökül hagyott családi mintáktól és az egyéni sajátosságoktól. Egy narcisztikus embernek például állandóan új megerősítésre van szüksége, bárki is él mellette. A családi minták is erősek lehetnek, kaphatja például valaki azt örökül, hogy nem szabad elválnia.

Visszarúghat

A biztonságos kötődésbe álláspontom szerint nem fér bele, hogy bármikor bárkivel együtt lehetünk. Amikor döntenek a nyitott kapcsolatról, feltehetőleg az alapkapcsolatban már van valamilyen sérülés. És ez nem az idő múlásával áll összefüggésben, sokkal inkább azzal, hogy van-e mély intimitás a pár tagjai között. Sokszor a szexualitás ellaposodása miatt érzik úgy, hogy kell valami inger kívülről. Ilyenkor izgalmas egy új kapcsolat, leginkább azért, mert az új emberre rá tudok vetíteni minden szépet, amit látni szeretnék benne, és ezzel önmagamat is doppingolom.

De vajon a valódi társammal együtt tudok-e lenni? A kapcsolati intimitásban és a szexben tudok-e annyira figyelni rá, hogy közben önmagamat is odaadva, megadom azt neki, ami igazán jó számára? Mert ha ez megvan, akkor soha nem lesz rutin a szex, akkor az intimitás olyannyira elmélyül, hogy ennél nem kell „több”.

Új erőviszonyok

A nyitott házasság megoldhatja az intimitás nehézségeit, de ez a helyzet újabb problémákat fog felvetni, amelyek nem csak a féltékenységről szólnak. Párterápiákban néha látszik, hogy a kapcsolati hierarchiában alul lévő fél megváltoztathatja az erőviszonyokat azzal, hogy külső kapcsolatba kezd, és ezt nyílttá is teszi, tehát el is dicsekszik vele.

Aki eddig a szabályokat hozta, pl. nem engedte be az anyósát a lakásába, most félteni kezdi a házasságát, és ezután maga viszi a vacsorát az anyósának. De ettől az erőviszonyok körüli probléma nem oldódik meg, a megoldáshoz a vágyak, igények nyílt egyeztetése szükséges.

Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:

Ha előfizetnél a Nők Lapjára, itt és most megteheted!
Csatlakozz hozzánk a Facebookon is!

 

Exit mobile version