Abortusz: a magyarok többsége nem szigorítana

KZ | 2013. Október 10.
A magyarok 2 százaléka tiltaná teljesen a terhességmegszakítást, elsöprő többség támogatja viszont az abortusztabletta engedélyezését.

„Nem akarok gyermeket. Mert nem terveztem, mert akaratom ellenére fogant meg, mert még nem vagyok készen rá, mert nem tudnám eltartani, talán szeretni sem eléggé. Nem akarok gyermeket, de terhes vagyok.”

A nők többsége számára ez súlyos válsághelyzet, vagyis éppen az, amire hivatkozva ma Magyarországon egy nő kérelmezheti terhessége megszakítását a tizenkettedik hétig. Akik így tesznek, sokszor mégis úgy érzik: döntésüket nem fogadják el, helyességét megkérdőjelezik, hibáztatják őket azért, mert abortuszra jelentkeznek.

„Miért nem vigyázott?”

A nőjogvédelemmel foglalkozó Patent Egyesülethez számos panasz érkezik, amely arról szól, hogy a terhesség-megszakítást választó nők önrendelkezési jogát nem tisztelik. „Miért nem vigyázott?” „Tudja, hogy ez már egy emberi élet?” „Örökre megbánhatja”. Esetenként ilyen megjegyzéseket kaptak a bejelentők a védőnői tanácsadáson, vagy éppen a beavatkozást előkészítő orvostól.

„Nem tudni, hogy a jelenség mennyire általános – mondja a Nők Lapja Cafénak Spronz Júlia jogvédő, a szervezet munkatársa. – Annyi biztos, hogy az orvosok nagy része nem abortuszellenes, mégis időről-időre előfordul bűntudatkeltő, áldozathibáztató magatartás.”  

A skandináv országokban nincs rábeszélés

A beavatkozás előtt az érintett nőnek két alkalommal meg kell jelennie védőnői tanácsadáson. Változó, hogy ott mi történik: van, ahol csak papírokat töltenek ki, másutt szinte rábeszélnék az illetőt a szülésre. „Előfordul, hogy a magzatot kisbabának, a pácienst anyukának nevezik, ezzel is érzelmi nyomást gyakorolva” – mondja Spronz Júlia, aki szerint el kellene törölni a háromnapos várakozási időt (ez az a periódus, ami alatt a nő még „elgondolkodhat” a döntésén), hiszen ez egy súlyos elhatározás, aki idáig eljut, az szerinte már alaposan meggondolta a dolgot (egyébként az eltörlést ajánlja az ENSZ Nőjogi Bizottsága is). „A két elbeszélgetés is csak időhúzás – mondja Spronz Júlia -, szerintünk a skandináv példa az ideális: a nő semleges tájékoztatást kap, de nincs rákérdezés, megkérdőjelezés, rábeszélés.”

“Jó a szabályozás”

A Medián közvélemény-kutató cég 1200 fős, országos reprezentatív felmérést végzett, hogy kiderüljön: mi magyarok vajon hogyan viszonyulunk a kérdéshez. Nos, a többség szemében az „abortuszhelyzet” nem tartozik a legsúlyosabb problémák közé: a válaszadók 53 százaléka szerint megfelelő a jelenlegi szabályozás.

Minden ötödik ember az érintett nőre bízná a döntést, megkötések nélkül, 49 százalék kötelező „fogamzásgátlási felvilágosításhoz” kötné az engedélyezést, 21 százalék csak egészségügyi veszély vagy erőszak esetén engedélyezné az abortusz elvégzését, és csupán a válaszadók 2 százaléka tiltaná teljesen.

Egy esetleges szigorítást a számok sem indokolnak, hiszen 2010 óta folyamatosan csökken az évente végzett terhességmegszakítások száma: három éve még 40 ezer történt, tavaly 36 ezer – ezzel párhuzamosan 2012-ben már háromezerrel több baba született, mint a megelőző évben.

A méhecskéktől a bilincsig

Miközben a hivatalos kommunikációban nem hallani szigorítási szándékról, a védőnői képzés tananyagában megjelent a „poszt-abortusz szindróma”, a tizenhárom évesek számára készült erkölcstankönyvben pedig igyekeznek a tinik lelkiismeretére hatni abortuszügyben (miközben a „felvilágosítás” esetleges, és nem tűnik túl hatékonynak).

 
Az aláírásgyűjtés ellenére a műtétnél kíméletesebb abortusztabletta használata továbbra sem elérhető a magyar nők számára, sőt előfordult, hogy feljelentették azt a fiatal nőt, aki neten rendelte meg a gyógyszert, bevette, majd görcsök és vérzés miatt kórházba került. Miközben egy ilyen elkövetőt bilincsben visznek el, a magyar társadalom a tabletta bevezetése mellett áll: a Medián felmérése szerint 76 százalék engedélyezné a használatát, sőt a válaszadók fele TB-támogatással.

A Patent Egyesület szerint részben az itthoni bánásmód az oka annak, hogy egyetlen bécsi klinikán hetente négy-nyolc magyar nő fordul meg: ők azok, akik inkább kiutaznak, mint hogy Magyarországon kérjék a beavatkozást. „Szeretnénk, ha itthon is tisztelnék minden nő döntését, és változna a hozzáállás – mondja Spronz Júlia -, ezért próbapereket indítunk az emberi jogsértések elítélésére. Keressük azokat, akik a bíróság, az ombudsman vagy akár nemzetközi fórumok előtt is vállalnák, ami velük történt.” 

Exit mobile version