– Már nem vagy álmos? – kérdeztem tőle álmosan. – Aludjál még! – Nem alszom – jelentette ki Misi. – Majd csütörtökön. Misit újabban elkezdték érdekelni a napok. – Ma kedd van? – kérdezte meg tőlem kedden. – Igen. – Mért van kedd? Ez ravasz keresztkérdés volt, de edzésben vagyok, úgyhogy kivágtam magam. – Mert tegnap volt hétfő. Misi ezen egy pillanatig elgondolkodott, aztán heuréka-szerű megvilágosodással kérdezett rá: – A hétfő után van a kedd? Ennyire okos az én kisfiam. Pedig lássuk be, az idő az egyik legelvontabb dolog a világon, amit nagyon nehéz lehet hároméves korban elképzelni. Főleg azért, mert hároméves korban az ember még nagyon türelmetlen. – Te már hány éves vagy? – kérdezi meg tőlem Misi úgy kétnaponta. – Még mindig harminchat? Nagyon unalmasnak tart amiatt, hogy ez ilyen lassan változik nálam. Ezzel szemben Misi nem ér rá hónapokat várni arra, hogy öregedjen. Volt olyan korszaka, amikor napról napra változtatta a korát. – Ma hány éves vagy, Misi? – kérdeztük tőle. – Nyolc és fél. Ma nyolc és fél éves vagyok – mondta szemrebbenés nélkül. Másnap aztán tizenegy éves volt, a rá következő napon meg négy. Szóval nem könnyű elképzelni az időt. Még szerencse, hogy meg lehet számolni, hogy hány óra van, vagy hányat kell aludni karácsonyig, mert Misi nagyon szeret számolni. Amit csak lehet, számszerűsít a világban. – Sokat kell dolgoznod? – jött be a múltkor a dolgozószobámba, mert a feleségem mondta neki, hogy most ne zavarjon, mert sokat kell dolgoznom. – Igen – erősítettem meg. – Hányat? – akarta tudni Misi. Egy másik esetben meg, amikor épp nagyon rosszalkodott, ráripakodtam, hogy: – Misi, mindjárt elfogy a türelmem! – Hány türelmed van? – kérdezett vissza hirtelen támadt érdeklődéssel. Szóval a faliórát meg a falinaptárat nagyon szereti Misi, mert azokon számszerűsítve van az idő. De a napoknak nincs számuk, úgyhogy azokkal kicsit nehezebb a helyzet. De Misinek van még egy megoldása rá, hogy elképzelje az elképzelhetetlent. Említettem már, hogy Misi nagyon szeret olvasni, és ebben még az sem akadályozza meg, hogy nem tud. A múltkor a szupermarket sárga, akciót hirdető táblácskájáról olvasta le a következőt (lassan, tagolva, mintha csakugyan a betűket böngészné): – Kedves Pók! Szombat után… jön egy metró… de aztán… az orrunk előtt… elmegy. Ezt hirdette tehát a sárga táblácska a sajtpultnál, amiben számomra az volt a legérdekesebb, hogy a szombat ezek szerint egy hely! Hiszen jön utána egy metró, amely a szombat és az orrunk között közlekedik kvázi. Úgyhogy amit nem tud megszámolni, azt Misi elhelyezi térben. – Én tudod, miben leszek négyéves? – kérdezte tőlem a minap. – Mikor leszel négyéves, Misi? – Nem! – javított ki szigorúan. – Miben leszek négyéves? – Márciusban – mondtam. – Nem. Rosszul mondtad. Jövő márciusban.
Cikkünk az e heti Nők Lapjában jelent meg. További cikkeink az aktuális számból:
|