Nőkongresszus: repedések az üvegplafonon

nlc | 2013. November 12.
A rendszerváltás óta először tartottak Nőkongresszust Magyarországon a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség szervezésében. Volt szó politikáról, gazdaságról, egészségügyről és hátrányokról, de főleg arról, mi az, amitől jobb lenne nőnek lenni a világban.

Jó volt nőnek lenni a Nőkongresszuson, amikor Eve Ensler, Eszenyi Enikő vagy Bombera Krisztina okos, érzékeny mondatait hallgattuk, és rossz volt nőnek lenni, amikor ismét meghallgattuk, hogy a világon több mint kétszázmillió nő nem jut fogamzásgátláshoz, hogy minden harmadik nő megtapasztalja az erőszak valamilyen formáját, hogy a magyar parlamenti képviselők csupán 8 százaléka nő, és hogy a nők 25-30 százalékkal kevesebb bért kapnak, mint a férfiak.

Több mint ezren jöttek el a Kongresszusi Központba, hogy nők és férfiak társadalmi egyenlőségéről és a nők jogairól beszéljenek, beszélgessenek – persze többségében nők. A díszvendég, Eve Ensler, a Vagina Monológok című világhírű mű szerzője a nők elleni erőszakot korunk legfontosabb ügyének nevezte. Mint mondta, nincs annál fontosabb, mint amikor a nők összegyűlnek, erőt mutatnak, és olyan dolgokat mondanak ki, amelyeket a társadalmi elvárások tiltanak. Ensler szerint a nőknek nem szabad némán tűrniük, a férfiaknak pedig erélyesebben kellene fellépniük a szexizmus ellen.

Mészáros Márta arról beszélt, mekkora bizalmatlanság övezte a férfias filmszakma részéről, amikor első játékfilmjét készítette. Ma az egyik leghíresebb filmrendezőnő. „Hosszú volt az út, de maguk tudják, hogy érdemes ezen a hosszú úton menni, mert bejön!” – mondta a közönségnek. „Az, hogy valaki férfinak vagy nőnek születik, legyen sokadik jellemzője. Ennél sokkal fontosabb, hogy jó ember-e vagy rossz” – fogalmazott Bombera Krisztina, majd megemlítette, hogy pályája során éppúgy találkozott ellenséges, a rétegproblémák iránt érzéketlen nőkkel, mint a nők helyzetére kimondottan érzékeny férfiakkal. „A pokolban külön helyet tartanak fenn azon nők számára, akik nem segítették a többi nőt” – idézték Angela Merkel szavait arra utalva, hogy akinek sikerült áttörni az üvegplafonon, kötelessége hátrafelé is nézni, mentorálni az „utódokat”.

„Legjobb volna már gyerekkorban megtanulni kezelni saját függőségeinket, függő helyzeteinket megkérdőjelezni” – vélte Eszenyi Enikő, aki pályáján maga is megküzdött az előítéletekkel. Pedig szükségünk van egymás segítségére a különbségek eltüntetésében, a hasonlóságok hangsúlyozásában – nőkére és férfiakéra egyaránt. Ahogy Eve Ensler fogalmaz: „Minden félelem nélkül élő, felszabadított nő mellett felbukkannak a felszabadított és erőszakmentes férfiak, és az egész világ jobbá válik ezáltal.”

 

A Nemek Egyenlősége Index hat területen hasonlítja össze az országokat: munka, pénz, idő, hatalom, egészség és két kapcsolódó terület: erőszak és többszörös diszkrimináció. Az index értéke az EU 27 tagállamában 54, Magyarországon pedig 41,4. Ezzel Magyarország a legrosszabbul teljesítő harmadba esik. A Világgazdasági Fórum pedig nők és férfiak különböző szektorokban meglévő egyenlőtlenségét mérte. A vizsgált 135 ország közül Magyarország a 81., legjobban az egészségben és legrosszabbul a nők politikai részvétele terén teljesít.

Exit mobile version