| Forrás: rtlnieuws.nl |
Amszterdamban szombaton több tízezer szülő és gyerek várta, ünnepelte a fehér szakállú Mikulást, vagyis Sinterklaast, aki mintegy 500, feketére mázolt segítője társaságában hajón érkezett meg a holland fővárosba. Ezzel a hagyományos bevonulással kezdődik meg a holland gyerekek számára a december 5-ig, az ajándékozásig tartó nagy várakozás.
Az ünnepet több tucatnyi, főként színes bőrű demonstráló zavarta meg, akik szerint a Mikulás feketére mázolt, Zwarte Pietennek (Fekete Péternek) hívott segítői a rasszizmust szimbolizálják. A témáról már hetek óta heves vita folyik az országban, mindenek előtt a színes bőrű hollandok érzik magukat a rabszolgára emlékeztető figurától kellemetlenül.
A vitára a Mikulás segítői úgy reagáltak, hogy közülük többen most nem viseltek hatalmas orrkarikát, és sokan a göndör parókáról is lemondtak. Sok szülő is megfogadta a Fekete Péter-ellenes tábor tanácsát, és gyerekeik arcát fekete helyett színesre festették.
Az ellenzők korábban hiába próbálkoztak azzal, hogy bírósági úton tiltsák be a Mikulás bevonulását. Ugyanakkor több mint kétmillió holland támogatta aláírásával a figura megtartását.
Elsőre jogvédők túlkapásának tűnik a dolog, affélének, mint amikor a cigánypecsenyét “magyaros szeletre” kellett átkeresztelni. Ám emlékezhetünk arra, milyen volt az, amikor régen az osztály hangadója kipécézett valakit, utánozta, gúnyolta, és mivel tényleg viccesen csinálta, dőlt mindenki a nevetéstől. Hiszen csak játék: nem kell ezt komolyan venni. Csak egyvalaki nem tudott jóízűen nevetni a tréfán, az, akiről a vicc szólt. Ő inkább elbújva sírt a vécében – nem volt neki humora. Ha másodrendű bevándorlók lennénk egy országban, talán mi is érzékenyebbek lennénk az átlagnál, és olykor tán nemcsak az önértékelésünket, de a humorunkat is elvesztenénk…
